Szerintetek milyen egy igazi anya-lánya kapcsolat?

A lányom 27 éves, én 55. Amióta az eszemet tudom, mindig nagyon jó volt a kapcsolatunk. Már nem velünk él, hanem a párjával, de láthatatlan szál köt össze bennünket.:) Azt hiszem, az a titok, hogy soha nem faggattam, hanem megvártam, amíg önmagától nyit. Feltétel nélkül szeretem és ezt tudja. Sokszor el is mondom neki. Nem telepszem rá, nem sajátítom ki, hagyom élni az életét, de mindig mellette vagyok, ha kéri. Nem kritizálom a kapcsolatait, elfogadtam és elfogadom, akit választ. Nem kutakodom a magánéletében, de ha gondja van és elmondja, a legelső szóra segítek, legyen az bármi. Nem ítélkezek felette, de elmondom, ha valami nem tetszik. Az ő dolga, hogy megfogadja-e, avagy sem.

Nagyon sok mindenbe beavat, olyanokba is, amiről nem is gondoltam volna. Vannak közös fagyizások, vásárlások, ezek olyan lélekemelő programok.

Ha nálunk vannak a párjával, jó látni őket. Számomra a boldogsága mindennél fontosabb.

# 3

Anyum is ilyen. :) Bár néha kiborult tőlem, de visszagondolva, jogosan!

Nagyon hálás vagyok érte, hiszen a környezetemben is van szörnyű anya-lánya kapcsolatra példa.

Nekem nagyon fontos, hogy anyukám megértsen, engedékeny legyen és megbízzon bennem, ugyanakkor korántsem várom, hogy elkényeztessen. Ha dühös rám, vagy hülyeséget csináltam, joga van dühösnek lenni. (Pl rossz jegy, néha van, pedig ötös tanuló vagy) Mi nagyon egy hullámhosszon vagyunk anyummal, viszont ha nem értünk egyet, normálisan, érvekkel alátámasztva tudjuk megbeszélni.

Elfogadja, hogy nagyon korán érő vagyok, és 13 évesen is vannak problémáim.

Ő elfogadja, hogy a nővéremmel nagyon sokat veszekszünk.

Ő az, akiben mindig megbízhatok, akinek mindent elmondhatok, és az egyetlen aki 100%-ig őszinte velem, és tudom hogy igazán szeret. Ö a legjobb anya a világon<33

13/L