Van itt köztünk olyan szülő, akinek a gyereke nem mutogatott és nem lett belőle probléma? Azt hogy a fejével tudjon igen- és nem-et inteni, tanítani kell Neki vagy magától kellene csinálnia?

Elvileg minden gyerek mutogat, legalábbis a védőnő nekem ezt mondta.

2 éves lányom mutogat, de a fejével csak nemet int, igent most kezd, ezt tanitottam neki mindig, mai napig is.

Függ attól, mennyi idős a gyereked? Érti-e a beszédet, stb.

Direktben szinte semmit nem szabad tanítani 7 éves kor előtt (hanem többnyire indirekt módszerekkel lehet fejleszteni a gyerekeket ilyen korban). A leglényegesebb idevágó tényező: a 7 év alatti gyermekek legfőbb tanulási formája a spontán utánzás, a legfejlesztőbb tevékenysége pedig a spontán, szabad játék.

Nem a direkt tanítás/fejlesztés!

Magyarán, a kérdés kapcsán konkrétan: utánoz téged, pont ez kell, felesleges aggódni. A felnőtt egy (kvázi) modell a gyermeknek. Eltanulja tőled a jót is, rosszat is. Legyél mintaértékű számára, és meg van oldva a problémád. :) Senki se tökéletes, de törekedni érdemes arra.

Ne taníts neki semmit direktben, mert megfelelési kényszert, neurózist vált ki idővel, ha 7 év alatti gyermeket direkt módszerekkel tanítanak / fejlesztenek.

(Csak néhány kivétel van, pl ha valóban fejlesztésre szorul adott vonatkozásban, és még akkor is csak azon a téren, heti néhány órában legfeljebb; továbbá kivétel: ha kérdez a kisgyermek, válaszolunk neki a nyelvezetén, tömören, lényegre törően, kedvesen; valamint néhány eszköz specifikus alaptevékenység úgy, mint óvodában heti egy nagy testnevelés óra, és nem több; valamint kivételt képez továbbá -azaz direkt módszer- a veszélyhelyzetek elhárítása ott és akkor pl forró kályháról, zebrán áthaladásról beszélni a kisgyermeknek, továbbá a napi rutin is általában direkt módon átadandó infó számukra.

Szinte minden kivételt felsoroltam.

Szinte az összes többi tevékenységet TILOS direktben tanítani a 7 év alattiaknak! A hatodik életév enyhén átmenet a direkt módszer irányába, így az oktatás felé úgy mint játékos tanulás.)