Ha megengedhetem azt a "luxust", hogy nagy korkülönbséget hagyok a gyerekek között, akkor miért ne? Melyik szülő döntse el, ha nem értenek egyet?

26 éves vagyok és van egy 5 éves fiam. Diploma után rögtön született, nagyon jó volt ilyen fiatalként gyerekeket vállalni. Tudom, hogy ez nem mindenkinek lehetséges, de mivel a férjem 34 éves volt akkor, ezért már általa megvoltak a szükséges anyagi feltételek. Nem volt kérdés, hogy akarunk még gyereket. Azonban eljött az a pont, hogy ő hirtelen nagyon akarja már most, én pedig még évekig gondolni sem akarok rá. Én úgy gondoltam, hogy kb majd akkor, ha 9-10 éves lesz a nagyobb. Látom a kétgyerekes anyákat ahol kicsi a korkülönbség, pl nővérem, sógornőm, szomszéd, stb. Ezt én nem akarom, és nem azért mert nem bírnék velük, sokszor 4 gyerek van nálunk napokig, ha arról van szó, és nagyon jól kezelem, ráadásul "csak" kettő lenne, biztosan menne. Egyszerűen szeretem megadni neki azt a figyelmet, ami kettő mellett nem menne. Nyugodt vagyok, kiegyensúlyozott, pont annyi munkám van, hogy nagyon sok időt tudok vele és a férjemmel is tölteni. Ha elmegyünk valahova, nem kell hogy megbolonduljak, nem kell kettő fele szakadni, tudok csak á figyelni. Testvért persze azért szeretnék neki, és valójában rá is gondolok ilyenkor mikor azt mondom, hogy a figyelmet majd neki is szeretném megadni, hiszen egy 10 éves már teljesen más kategória. Van egy anyuka aki szintén így szült és ő is azt mondja, hogy a testvérek imádják egymást, a kicsi felnéz a nagyra, a nagy gondoskodik a kicsiről, sokat vannak együtt, ettől én sem félek (nálunk is nagy a korkülönbség és jobb testvérek vagyunk mint az átlag).

Szóval én nem szeretnék most, a férjem viszont nagyon szeretne gyakorlatilag azonnal. A legdurvább, hogy nem tudunk igazságot tenni, mert akár most is lehetne, ha én nem gondolnám ezt. Csak azért mert ő szeretné és szüljek most? Tudom, hogy sokakat sürget az idő, meg jobb egyben letudni. De én szeretem, élvezem az együtt töltött időt, ahogyan minden nap tanulunk, olvasunk, programozunk együtt. Érzem, hogy ez nem menne ennyire klasszul, ha itt lenne egy másik kicsi. Most ő még igényli, most kell vele lennem, 15 évesen már nem akarja hogy együtt játszunk, hiszek abban, hogy most kell megalapozni a jó kapcsolatot. Ráadásul én ráérek korban. Miért nem ért meg a férjem? Nem is van vele többet, nekem lenne sokkal nehezebb, meg a gyerekeknek. Hogy nem lehet ezt megérteni?