Mit gondoltok szülők, mi lenne a helyes döntés? (hosszú történet)
Adott volt egy házaspár 10 hónapos kislánnyal. Apu megismerkedett egy kolléganővel, úgyhogy rapid válás lett a vége, a 10 hónapos leányzó az anyához került, apuka ismét megházasodott a megismert kolléganővel, és lett 2 gyereke.
Az anyuka idő közben beteg lett, többször volt kórházban (pszichiátrián diagnosztizáltak nála súlyos betegséget, amiből gyógyulni nem igazán lehet), ezért a közös lányuk 8 évesen átkerült az apához, és az új feleségéhez.
A lány kitűnő tanuló már negyedik éve, szorgalma és magatartása jeles, rengeteget olvas,sok barátja van, a kirekesztett osztálytársaira különösen figyel. megviselték a történtek, tehát vannak problémái, az apja keveset látogatta az első 8 évében, szóval szinte idegen helyre került, mégis jól beilleszkedett, és új barátokat szerzett, akikről órákat tud mesélni minden nap.
a kislány jelenleg már 10 éves, a nevelőanyával való kapcsolata eljutott oda másfél év után, hogy kijelentette, hogy nem hajlandó tovább vele élni, és nem tűri meg a gyereket, gondolkodni sem hajlandó a további együttélésről. szerinte rosszul pakolja ki a mosogatógépet, rosszul mossa fel a padlót, és nagyjából minden mozdulatában a hiba van, mert mindent bénán csinál, és a gyerek manipulálja és feszültséget kelt. emellett az összes többi rokon oda van ezért a lányért, mindenhol szófogadó, kedves, érdeklődő, tanulmányi versenyen is szerepelt.
apa erre az egészre úgy reagált, hogy úgy döntött, hogy nem tud a másik két gyereke nélkül élni, ezért a lány nem maradhat otthon, ezért menjen a nagynénihez egy immár harmadik iskolába, másik településre.
nyilván nagyon sok részlet van minden ilyen történetben, amit nincs időm leírni, és talán a helyzet egyszerűbb átlátása érdekében nem is teszek meg.
kérdésem szülőktől éf nem szülőktől az, hogy ki milyen viselkedést várna el a történet különböző szereplőitől.
A többiek már leírták, hogy nálad jó helye lesz. Azért amin megütköztem az az, hogy a nevelőanyja kifogásolta, hogyan mos fel, stb.? Hamupipőkeként tartották? Ez teljesen felháborító. Az természetes, hogy egy gyereket rá kell szoktatni arra, hogy pl. a saját szobájában rendet tartson, ruháját a szennyesbe tegye, stb., de az, hogy ilyen szintű házimunkát végez, amit leírtál, kicsit kiveri a biztosítékot.
Az iskolaváltás mindig stresszel jár, de ha most megy felsőbe, akkor pont ez a legalkalmasabb időpont, mert az alsó és a felső eleve váltást jelent a gyerekek számára. Egyébként ha van férőhely, állami iskola is átveheti a gyereket lakcímtől függetlenül, csak körzetes gyerek nem kerülhet hátrányba emiatt. Tehát ezért nem muszáj magániskolába adni. Érdemes érdeklődni a környék állami iskoláiban, lehet, hogy simán átveszik. Ha számotokra szóba jöhet, egyházi iskolákban is érdeklődhetsz.
köszönöm a válaszokat, a kívülállók véleménye nagyon sokat segít. valamiért én úgy gondoltam, hogy ha hajszálnyi esély is van rá, maradjon apával, emrt az a legjobb.
tegnap a kislány megtudta, hogy hozzámköltözhet, és örömében sirvafakadt, meg csimpaszkodott a nyakamba :( később megnyílt nekem, és elmesélte, hogy mennyire szörnyen bánt vele a mostoha, és az egész amiről én tudtam, az a jéghegy csúcsa. volt itt pofozkodás, tarkónvágás és végsőkig történő alázás.
igazából ez már másik kérdést is felvet bennem, hiszem ha gyerekbántalmazásról szerzek tudomást, akkor lehetséges, hogy kötelességem jelezni. ahogyan annak idején, bármennyire is fájt, az anya állapotáról is beszámoltam a gyámhatóságon.
kiderült a nevelőanyáról, hogy rendszeresen közölte a kislánnyal, hogy gyűlöli, és egész életében útban lesz neki, a hosszú haja le lett vágva fiúsra, mert hajszálak voltak a lakásban, pofont kapott amiért nem vette be a vitaminját és nem zárta be a szobája ajtaját (amikor kérdeztem, hogy miért kell bezárni, akkor azt mondta hogy azért, mert kimegy a büdös), és kiderült hogy fél éve nem használhatta a kislány azt a wc-t ami a lakásban van, csak a többiek, neki a garázsba kellett kijárnia mosdóba, meg a kedves nevelőanyuka beleöklözött a díszdobozba is amit tőlem kapott ajándékba, egyszerűen nem tudom felsorolni, annyit beszél a sérelmeiről a kislány 2 pityergés között, ömlik belőle a másfél éve felgyülemlett sérelem. azt mondta, hogy nekem azért nem mert erről beszélni, mert a nő azt mondta neki, hogy ha bárkinek elmondja, mehet a nevelőotthonba, ha iskolában jelzi akkor pedig mehet másik iskolába.
nemtudom feldolgozni hogy ennyi szaron keresztülment, már egyetlen éjszakára sem akar hazamenni, pedig még a kicsi lakásban vagyok, és inkább alszik a kanapén, csak ne kelljen többé hazamenni :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!