Mit gondoltok szülők, mi lenne a helyes döntés? (hosszú történet)

Adott volt egy házaspár 10 hónapos kislánnyal. Apu megismerkedett egy kolléganővel, úgyhogy rapid válás lett a vége, a 10 hónapos leányzó az anyához került, apuka ismét megházasodott a megismert kolléganővel, és lett 2 gyereke.

Az anyuka idő közben beteg lett, többször volt kórházban (pszichiátrián diagnosztizáltak nála súlyos betegséget, amiből gyógyulni nem igazán lehet), ezért a közös lányuk 8 évesen átkerült az apához, és az új feleségéhez.

A lány kitűnő tanuló már negyedik éve, szorgalma és magatartása jeles, rengeteget olvas,sok barátja van, a kirekesztett osztálytársaira különösen figyel. megviselték a történtek, tehát vannak problémái, az apja keveset látogatta az első 8 évében, szóval szinte idegen helyre került, mégis jól beilleszkedett, és új barátokat szerzett, akikről órákat tud mesélni minden nap.

a kislány jelenleg már 10 éves, a nevelőanyával való kapcsolata eljutott oda másfél év után, hogy kijelentette, hogy nem hajlandó tovább vele élni, és nem tűri meg a gyereket, gondolkodni sem hajlandó a további együttélésről. szerinte rosszul pakolja ki a mosogatógépet, rosszul mossa fel a padlót, és nagyjából minden mozdulatában a hiba van, mert mindent bénán csinál, és a gyerek manipulálja és feszültséget kelt. emellett az összes többi rokon oda van ezért a lányért, mindenhol szófogadó, kedves, érdeklődő, tanulmányi versenyen is szerepelt.

apa erre az egészre úgy reagált, hogy úgy döntött, hogy nem tud a másik két gyereke nélkül élni, ezért a lány nem maradhat otthon, ezért menjen a nagynénihez egy immár harmadik iskolába, másik településre.

nyilván nagyon sok részlet van minden ilyen történetben, amit nincs időm leírni, és talán a helyzet egyszerűbb átlátása érdekében nem is teszek meg.

kérdésem szülőktől éf nem szülőktől az, hogy ki milyen viselkedést várna el a történet különböző szereplőitől.