Mit lehet tenni, ha a gyerekünk nem hiába szeretne, nincs barátja?

Mennyi idős? Az én gyerekem is az a jógyerek, a legtöbb gyerek durvul egy idő után, lökdösődnek, tolakodnak így az enyém hátrébb lép egyet és inkább el is kerüli őket. Nem szereti a durvaságot, nem érti, hogy a többi miért akar mindig mindenben az első lenni, nem szereti ha lökdösik, ha kitépik a kezéből a játékot. Így nehéz szorosabb barátságot kötnie, pedig ő is szeretne, de még nem talált olyat, aki hasonló természetű, mint ő.

A közösségben úgy néz ki ez, hogy jóban van mindenkivel, de például a jàtszótéren is inkább elkerüli őket, hiába vagyok én jóban a szülőkkel. De nem aggódom..iskolás korban, azért csak okosodnak, talán a többi gyerek is kevésbé vadul majd és akkor könnyebb lesz.

Mi köze ennek a szülökhöz ??

Ha a gyereknek nincs egy barátja sem , ott akkor bizony ő a hibás.

Nálunk nagyban múlt a szülőkön is. Amelyik szülő antiszoc, suli után egyből rohan el a gyerekkel nehogy beszélgetnie kelljen, ott értelemszerűen a gyerek kimaradt a délutáni játszózásból. Szervezünk sokszor közös mozit, játszóházat, rollerezést, oda se jönnek. De még az iskola keretein belül szervezett családi napokra sem. Így a gyerek (bár kedvelik a többiek) de nem tud annyi közös élményt gyűjteni, ezáltal kissé hanyagolva van azok által akik sokszor vannak együtt és sok közös élményük van. Pl. hívunk egy családot többször is, soha nem jönnek, nyilvánvaló hogy ha hétvégén a fiam át akar hívni pár kisbarátját, azt egy idő után meg sem említi aki soha sem jött sehova. És erről a szülő tehet.

És mielőtt bárki azzal jön hogy biztos sokat dolgoznak meg szegények, nem. Bevallottan utálják a "jópofizást" (náluk a barátkozás ezekszerint ezt jelenti), és a gyereken csattan.

Az egyik kisfiút konkrétan még a farsangra sem engedik mert anyuka "utálja ezt a beöltözős baromságot". (saját szavai!)

Szóval de, kicsiknél még a szülőn is múlhat a gyerek szocializációja.

6!

Nem, nem múlik a szülőn. A gyerek reggel 8tol délután 4ig az iskolában van, szülő nélkül. Van szünet, van napközi, lehet barátkozni, játszani. Ehhez nem kell játszótér, farsang, se hétvégi sütögetés. Az én gyerekem nem volt egy játszóterezos személyiség, szeretett otthon lenni, otthon egyedül játszani, mégis voltak barátai. Én magam se vagyok az a lógjunk egész nap valahol valakivel típus, mégis voltak, vannak barátaim. Soha az életben nem szalasztottam ki barátokat a gy3rekemnek és nem is tiltottam senkitől.

El kell fogadni, hogy ha egy nagyobb közösségben senki nem akar egy valakivel kapcsolatot teremteni, ott az az egy személy a hibás, nem az összes többi. Pláne nem a szulok

7! Szópingpongozhatunk, de múlik a szülőkön. Az a gyerek aki minden meghatározó közösségi élményből kimarad (a napköziben udvaron futkosás nem az), nem lesz része a gyerekek életének aktívan, nem jut eszükbe egy idő hívni ide-oda. De felnőtteknél is így van. Hiába vagy együtt az összes kollégáddal napi 8 órát, a BARÁTAID azok lesznek, akikkel élményeket szerzel. Akikkel beültök kávéra munka után, moziztok, buliztok, felköszöntitek egymást szülinapon. Aki ezekre mind nemet mond, azt egy idő után nem fogja hívni senki.

Nálunk azok a gyerekek lettek barátok, akik sok időt töltöttek együtt suli után is vagy hétvégén. Ahol a szülők mindenből kivonták a gyereket, ott a gyereknek nem volt annyi esélye barátkozni. Mert a napköziben is azok játszottak együtt akiknek sok a közös téma, élmény.

Komolyan, az agyam elszáll attól, hogy mindig mindenért a szülő a hibás a sok okos gyk felhasználó szerint. Nem. Ha a kölök a huszonix gyerek közül egyiknek se szimpatikus, az az ő hibája. Nem a többi gyereké, nem a szomszédé, nem az osztálytársak szüleié, hanem a gyereké.

Lehet barátkozni ag iskolában, nem kell hozzá iskolán kívül találkozni.