Ha a gyereketek nem akarja odaadni a játékát, hogy reagálsz?

Szerintem nem a veszély a szempont, hanem az, hogy mindenki megszabhatja a maga határait és nemet mondhat az olyan közeledésre, ami nem jó neki.

Szerintem az irigység azt jelenti, hogy haragszom valakire mert van valamije.

Ha valaki félti a tulajdonát, az nem irigység. Csomó oka lehet ráadásul, sok érzés lehet mögötte. Ezeket tiszteletben kell tartani.

Az más kérdés, hogy rá lehet vezetni, hogy az odaadásnak sok kellemes következménye van.

Illetve szülőnek felismerni, figyelni ha van vmi ok. Beszélgetni a gyerekkel. Példát mutatni. Megválogatni milyen játékot viszel a térre. Stb.

Példádra visszatérve. A piknik lényege sokszor alapból a közös kaja. Ha nem ez a "belépési szabály", akkor azért nem nyúlsz a másik kajájába. Megvárod a kínálást vagy udvariasan kérsz.

És ha az én kajám és Te megzsarolsz, hogy adjqk, akkor megtagadom az adást, akkor is ha amúgy szívesen kínállak.

Attol fugg, hol vagyunk eppen. Ha vendegek jonnek gyerekkel, megkerdezem a haromevesemet, hogy melyik jatekokat tegyuk el, mit nemszeretne odaadni (altalaban tudom is, hogy miket), ezeket elrakjuk, a tobbivel kozos jatek van. Multkor egy cilofonon vesztek ossze, ket utoje van, mindkettot maganak akarta. Megmondtam, hogy vagy odaadja az egyiket, vagy akkor senki semjatszik vele. Nemadta oda, elvettem, sirt. Nem baj, megtanulja, hogy mit jelent, mikor egy jatekot kozosen hasznalunk. Egyebkent szuperul osztozkodik, szovalaz ilyen helyzet nekem figyelemfelhivas arra, hogy ehes/almos/lemerult a szeretettankja. Ha ez orvosolva van, akkor a legtobb jatekat szivesen megosztja. Van, amiroltudom, hogy nem, azokat, havetlenul elol maradnak, azonnal visszakerem, ha latom, hogy kiakadt, es elteszem, vagy odaadom neki, a masik gyereknek pedig felajanlok helyett mast. En semszeretem, ha bizonyos cuccaimat fogdossak, neki is lehetnek ilyenjei.

Kozos terepen (jatszohaz, jatszoter) az erkezesi sorrendet veszem figyelembe, o semszedheti ki a jatekot mas kezebol, es en semhagyom, hogy mas elvegye tole, mindenki varja ki a sorat. Ilyenkor is eloszorkozos jatekra, cserere, mas jatekra biztatom, ha ez nem jon be, akkor bizony varni kellannak, aki kesobb jott.

Ha masnal vagyunk, altalaban rabizom a hazigazdara, illetve szinten kozos jatekra/cserere buzditom a gyerekeket.

Természetesen ha a játszótérhez tartozó játékról van szó, az egész más helyzet!

És amit házigazdaként leírtál, azzal is egyetértek.

Szóval piknikre természetes, hogy közös a kaja, mert az evésről szól?

Játszótéren meg nem természetes, mert a játszótér másról szól?

Ha a cumiját kérné el valaki a gyereknek, vagy a nadrágját, az nem lenne természetes.

Szó nélküli elvételről szó sem volt, azt nem szabad, de, ha elkérik(a baba helyett az anyukája elkéri) az rendben van.

Irtó rossz a példád.

Na meg milyen zsarolásról beszélsz? Hol mondtam én, hogy az rendben van? Az a normális, hogy elmondjuk, mi történne, ha odaadná, hiszen egy kisgyereknek az empátiája még minimális, nem látja át az ok okozat összefüggéseket. Ha a másik játszik vele és barátkoznak, vidámak lesznek, mert a gyerekem lapátjával áshatta a parkolót egy homokvárhoz, az bizony értékesebb, mint az, hogy az amúgy nem használt lapátot a gyerekem figyelhette a homokozóban.

Rá kell vezetni erre a gyereket kedvesen, hogy átérezhesse a dolgot, hogy magától adja oda(felajánlást 5 éves kor alatt ritkán látni, de osztozni akkor is lehet, ha nem az ő ötletük volt), nem kényszerrel.

Ebben semmilyen kényszer sincs.

Ja és a "nemet mondunk arra ami nem jó nekünk" szöveg gyerekeknél azért nem állja meg a helyét, mert nem képesek felmérni a hosszútávú következményeket, hogy valójában mi a jó nekik. Szerintem az osztozás a pozitív dolgok miatt gyakran(nem mindig!) jobb, ezért erre tanítom a gyerekem, és bízom benne, hogy felnőve ő is így fogja látni.

Remélem nem szeretnéd, hogy felsoroljam hányezerféle dologban fogalmuk sincs a gyerekeknek a hosszútávú következményekről.

Ha már elég nagy a gyerek, hogy levonja az osztozni miért jó következtetést, tehát mondjuk 2-3 éves kor körül, akkor érdemes neki elmagyarázni, és tapasztalatokkal alátámasztani, hogy osztozni jó. Nálunk működik.

A piknik a Te példád volt. Többfajta piknik lehet, olyan is van, ahol alapból úgy van kitalálva, hogy az emberek beteszik középre a kaját, és olyan, ahol nem pl. az egyes családok külön pokrócon esznek.

Azt hiszem, nem érted, mi a zsarolás. Illusztrálom:

1. Elkérhetem a töltődet?

Bocs, de nem tudom odaadni.

Rendben.

NEMZSAROLÁS

2. Elkérhetem a töltődet?

Bocs, de nem tudom odaadni.

Irigy vagy, szívtelen.

ZSAROLÁs.

Minden olyan kérés zsarolás/követelőzés/rejtett parancs, amit nem lehet anélkül megtagadni, hogy a másik cimkézzen, megítéljen.

Több példám volt, te a pikniket emelted ki belőle, de akkor leírom, hogy történik ez az egész, a te töltős példáddal, mert szerintem nem sikerült megértened, mit írtam.

Idegen kisgyerek-Elkérhetem a töltődet?

Kisgyerekem-Nem.

Anyuka(Én)-Ez a kisgyerek nagyon boldog lenne tőle, ha feltölthetné a telefonját a töltőddel, lehet, hogy utána mutatna neked valami klassz fotót rajta, vagy játszhatnátok valami szuper játékkal együtt rajta. Ráadásul ez egy különleges telefon, nagyon szépek a színei, minden videó valósághűbb rajta, na és a beépített hangszórók is szuperek, hallgassatok rajta zenét, sokkal tisztább a hangzása.

Ha esetleg erre sem adja oda:

Kisgyerekem-Akkor sem adom oda.

Anyuka(Én)-Miért nem?

Kisgyerekem-Mert nem akarom.

Anyuka(Én)-Mérges vagyok és sajnálom, pedig rendes kisgyerek, tiszta a keze, megígéri, hogy vigyázna rá, még semmit sem tett tönkre és gyorsan visszaadná. Így nem fogtok tudni együtt játszani és zenét hallgatni sem, kimaradsz egy csomó mókából.

Ebben semmi zsarolás nincs, egy anyának is joga van kifejezni a negatív érzelmeit, amíg azt korrekt formában teszi. Ha én csalódott vagyok, hogy többre tartja a töltőjét, minthogy engedné, hogy más feltöltse vele a telefonját és ezzel szerezne egy pozitív élményt és egy jó kapcsolatot, az teljesen rendben van. Ez nem érzelmi zsarolás, rendben van, ha épp negatívak az érzelmeink a másik viselkedése miatt, ettől még szeretjük a másikat.