Ha a gyereketek nem akarja odaadni a játékát, hogy reagálsz?

Dehogy adom, nem is tanítom erre így a gyereket. Én sem adom oda a mobilom, mert per pill nem használom.. :D

Felajanlok masik játékot helyette. Ha semmit se akar a gyerekem megosztani, akkor is elmondom a masik szulonek/gyereknek h sajnálom nem szeretne osztozkodni. DE akkor en sem emgedem h a masik gyerek cuccaihoz nyuljon es elmondom neki, hogy működik ez úgy h fair legyen. De azt is tudja h pl oviba ez ugy működik h amivel nem jatszik azt mas elveheti, mert nem az ő tuljdona. Szoval Tatar Csilla el van szállva. :D

Ügyesen megtanítja a fiát arra, hogy egy kisebb baklövés alapján ítéljen meg negatívan embereket.

Az én gyerekemnek is van olyan játéka, amit nem szívesen ad, max a barátainak, nem vadidegen gyerekeknek. Pl a motorja.

Attól függ. Általában véve rábeszélném, hogy adja oda. Mondjuk köztünk van olyan kapcsolat, hogy meg is tudnám győzni.

Ezeket egy érettebb óvodásra értem.

Óvodáskor előtt, vagy éppen az óvodáskor küszöbén jobban el kell fogadni, hogy pont most, pont azt, pont őneki nem akarja odaadni.

Kérdezővel és kettessel maximálisan egyetértek.

A kérés, amit "irigy vagy ha nem teljesítesz", az érzelmi zsarolás.

Szeretném, hogy a gyerekem tudja, hogy mindig mindenre mondhat NEM-et.

Hogy mikor és miért jobb az igen, arról meg beszélgetünk majd.

Másfél évesem van. Mostanában kezdi értegetni a birtokviszonyokat. Nem kényszerítem rá, hogy a sajátját odaadja, ha épp nem szeretné. Megkérdezem, hogy szeretné e odaadni, megmutatni stb. 2x 3x visszatérek a témához, másképp fogalmazok, hátha félreért vmit, de nem erőltetem.

Viszont fordítva is így van. Ha neki kell vmi ami a másé, megkérdezzük oda adja e ha nem nem. Olyankor el szoktam neki mondani, hogy tudod, hogy ez az ővé és hogy neked sem kell odaadni a tiédet, ha nem szeretnéd.

Nem volt még konfliktusunk ebből.

Ha vki ilyen hangnemben kezdené szapulni a fiamat, lenne mit mondanom.

Azzal, amivel éppen játszik, nem kell odaadnia, ha nem akarja. Megkérdeztem a gyerektől, hogy megmutatja e a másiknak, vagy akar e vele közösen játszani, lesznek e barátok( az egyik homokvárnál lapától, amíg a másik épít, majd fordîtva).

Ha nem akarta, nem szidtam meg, meg semmi negatív.

Ha épp olyat kértek tőle, amivel nem játszik, de az övé, akkor elmondtam, hogy a másik milyen boldog lenne tőle, szeretné e, hogy boldog legyen a gyerek, stb.

Itt viszont mérges voltam, ha nem engedte pont azért, mert ha közösségbe viszunk valamit ugyanazzal a céllal, akkor azt illik megosztani.

Pl ha elmész piknikezni, megkínálod a másikat a nasidból. Vagy én már sétáltam esőben idegennel az esernyőm alatt, és rendkívül hálás volt és én is az lennék a helyében. Segíteni másoknak szép dolog, az ember is örül neki.

4 éves gyerekem van, már nagyon szépen osztozkodik magától, de ez nem megy a saját kárára sosem, azt nem engedem. Nemet lehet mondani, ha veszélyesnek ítéled a helyzetet, de akivel egy ember pár órát tölt, annak szívesen adja kölcsön a telefonját, hogy felhívjon róla valakit, ha épp nincs nála a sajátja és szüksége lenne rá.

Szerintem a mi dolgunk megmutatni, hogy mikor nincs veszély, hogy aztán a gyerekünk is alkalmazza a módszert. Kényszeríteni viszont nem szabad.