Szerintetek le van maradva a 2,5 éves gyerek?

Minden gyerek eltérő ütemben fejlődik, és általában az agy egyszerre inkább csak egy dologgal foglalkozik, ezt úgy értem, hogy ha éppen a beszédében ugrik egy óriásit előre, akkor ezzel egy időben nem érdemes elvárni a szobatisztulást, és fordítva.

Egyesével nézve: a szobatisztaság biztosan nem gond. A négy szavas mondatokban való beszédet is három éves korra várják el. Az evésben nem is képes kanállal enni, vagy csak nem hajlandó rá? A kettő nem ugyanaz. Előbbi esetben lehet elmaradás a finommotorikában, utóbbi esetben csak kényelmes és lusta egy kissé, hiszen úgyis meg fogod etetni:) Öltözködés: segít annyit, hogy pl. a hosszú ujjúba bedugja a karját, ha te a kezét már besegítetted? benti szandálba bedugja a lábát?

nagyon sok kisgyerek otthon mindent megcsináltat a szülővel, de ha bekerül bölcsibe avgy pláne oviba, akkor kiderül, hogy ő is ugyanolyan ügyesen tud önállóan felvenni ezt-azt, mint a többiek.

Èn is itt csak a kanállal evést és öltözködést gondolnám kérdésesnek.

Ha levetközni le tud, akkor nincsen gond, ha a kanalat is használja csak evésnél elvárja, hogy te etesd akkor is normális. Ha viszont képtzelen ezekre akkor mindenképpen gyorsan orvoshoz.

Fiam is ilyen volt.

Akkor kezdte a bölcsit.

Most 6 éves, készül iskolába, fejlett okos gyerek.

Nincs lemaradva. Mindegyik gyerek más ütemben fejlődik.

És nagyon nagy különbség, hogy valamit nem tud vagy nem akar megcsinálni. Nem lesz gond, ne félj! :)

Nem hívnám lemaradásnak, mert sok gyerek van így, aztán simán behozza a többség.

Az én fiam kimondottan korán beszélt, de öltözködni ő sem tudott, szobatisztaságban sehogy sem állt ennyi idősen. Szerintem a kanalazás is gyerek (meg anyuka) függő.

Kedves Kérdező!

Legtöbben már megválaszolták: Nem, nincs lemaradva!

Azt kell tudomásul venned, hogy minden gyerek más. Nincs két egyformán fejlődő gyermek. (Még az ikrek sem teljesen...)

Az én lányom például 4 éves korára tanult meg beszélni úgy, mint a kortársai 2,5-3 éves korukra.

Ami fontos: A kisgyerek pontosan érzi mindkét szülő (főleg az anya) érzelmeit-érzéseit... főleg azokat, amelyek hozzá kötődnek, vele kapcsolatosak. Így tehát az aggodalmaskodást, a féltést, az idegeskedést, a félelmet épp úgy, mint a szeretet, jókedvűség, nyugalom kisugárzását.

Azt vizsgáld felül, köztetek, felnőttek között minden rendben van-e. Meg van-e az a nyugalom, az a szeretetteli légkör a családban, amely főleg kezdetben a kisgyerekre nagyobb hatással van, mint gondolnánk. Vannak gyermekek, akik sokkalta érzékenyebbek a szülők mentális kisugárzására, mások meg kevésbé.

Azt is vizsgáld felül, elég türelmesen tanítgatjátok-e az öltözésre, evésre. Mert, ha a kisgyerek azt érzi, hogy türelmetlen, ideges a szülő, könnyen megmakacsolhatja magát. Ő sem tud róla, de minden "hatásnak" létezik reagálása, azaz ellenhatása. És lehet, hogy pont azért nem fogja meg a kanalat, mert azt hamar megtanulja, hogy ha semmit nem csinál, akkor is jól fog lakni... hiszen a legtöbb szülő megeteti kicsijét. Nem hagyja rá, hogy kicsit is szenvedjen vele. Ez bizony baj.

Így kezdődik mindenkinél, de ha anyuci állandóan eteti, teszi a szájába a kaját... a kisgyerek megszokja.

A picik igen gyorsan tanulnak. Mindent. Jót, de a rosszat is egyformán. Hiszen még nem alakult ki nála a megkülönböztető tudat, hogy mi az, ami jó, s mi az, ami rossz. Most alakulgat... és az neki csak jó, ha meg van etetve, ha föl van öltöztetve... s neki semmit sem kell tennie ezért...

Az ERŐ legyen Veled!