Létezik, hogy 7,5 évesen derül ki, hogy autista a gyerek?

Miröl beszélsz? Ha beteg a gyerek, nem ö tehet róla, (lehet hogy ö nem is tudja saját magáról hogy beteg, mert az autisták ilyenek, megvan a saját kis világuk,amiben

élnek, és azt hiszik normálisnak) általában nem tudnak a saját bajukról az autisták, nem fogják föl, nem értik. A szülök viszont tudják mi az autizmus, és milyen egy autista gyerek. Vagy is illene tudni, és az a dolguk, hogy kezeltessék, vagy fejlesszék inkább, mert ugye ez sokkal inkább egy állapot, nem betegség, mert kigyógyulni nem lehet!

Az a dolguk, hogy segítsenek neki, nem pedig hogy homokba dugják a fejüket, és nem tudomást venni a problémás gyerekröl. Ha pedig ez nem megy, akkor jobb neki egy intézetben, ahol a vele hasonlóakkal van, és ott legalább valamilyen szinten fejlesztik, törödnek vele. Szülök meg látogathatják, ha akarják!

A "nem kigyógyulás" kifejezés két okból sem találó. A kanner autizmus valóban betegség bár, de nem az asperger szindróma, utóbbi mai nevén magasan funkcionáló autizmus.

Egyrészt a magasan funkcionáló autizmusról egyre többen úgy vélik, hogy nem betegség, hanem másság, lásd pl Einstein, ezért értelmetlen gyógyulásról, vagy nem gyógyulásról beszélni az autisták ezen esetében. Állítólag 5 évesen szólalt meg először Einstein, és mint tudjuk, MINDEN gyermek számára sokkal lényegesebb a metakommunikáció, mint a beszéd!

Einstein sajátos gondolkodása betegség?? NEM! Előbbre vitte a világot, még ha ő sem volt tévedhetetlen, de legalábbis egyfajta úttörő volt.

A magasan funkcionáló autizmusa előnyei miatt!

Másrészt a magasan funkcionáló autisták nagy része önmagától is ráébred másságára tizenévesen, és húszas évei alatt SIKERESEN KOMPENZÁL, tanulja a többségi, hozzá képest MÁS kommunikációt.

Bár ennyi erővel a többség is más, hiszen nem képes aspie ("aspergeres") módjára gondolkodni. Márpedig a világot általában a sikeres, EGYÉNI, ÖNÁLLÓ másképp gondolkodás viszi előbbre többnyire.

Szóval a másság nem betegség, ettől függetlenül sok aspergeresnek vannak alul-, vagy felülingerelt érzékszervi tünetei, ami nem viszonylagos probléma, hanem egyértelmű, de inkább csak kísérő tünet.

Továbbá:

nem várható el egyetlen pedagógustól sem, hogy gyógypedagógussá képezze önmagát, ha nem ez a szakága.

Az oktatási/nevelési intézmény vezetői a ludasok, ha nincs aktuálisan megoldás a mások illetve problémások integrációjára. Ugyanis integrált gyermekcsoportokhoz szakembert köteles biztosítani az intézmény vezetősége.

Tehát nem köteles átképezni a nem-gyógypoedagógust! Hanem gyógypedest odarendelni köteles! Pl ezen belül logopédust, mozgásfejlesztő gyógypedest stb.

Az előző válasza fals. Léteznek integrált csoportok, és a magasan funkcionáló (azaz az autizmus spektrumon enyhe fokú) autistáknak nagyon is helye van ott, sőt, mint többen írták, sajnos fel sem ismerik évtizedeik, hogy valakinek ilyen jellemzője van, tehát eközben normál suliban járt akár a diploma szerzéséig.

Mint említettem, a kanneres autistáknak szükséges speciális intézmény, de őket könnyű is diagnosztizálni, mivel minimum középsúlyos fogyatéknak minősül.

A kedves kérdező kommentje kapcsán, idézem:

"Ha én pedagógus lennék és az osztályomba járna egy autista gyerkőc, szakmai kihívásnak élném meg és biztos, hogy utána olvasnék a témának, fejleszteném magam, hogy sikeres legyen a beilleszkedés, tanulás."

Ez evidencia, jellemző, a probléma nem ebből ered. Hanem abból, amit írtam.

Azaz:

egy átlagos óvodapedagógus, vagy pl tanító, vagy szintén átlagos tanári szakon (tehát ha nem gyógypedről beszélünk) eleve kap bevezető szintű ismereteket a fogyatékkal élők jellemzőiről. Tehát nagy vonalakban képben van, így van esélye gyanút fogni és nagyjából sejteni, hova irányíthatja a gyermeket.

Tehát erre a szintre már a "normál" pedag diploma megszerzése előtt eljutnak.

Az meg legalábbis gyakori, hogy szinten tartja magát a pedagógus, és akár hozzáolvas a gyógyped ismeretekről, gyakorló pedagógusként, tehát amikor már élesben dolgozik.

Tehát értem a felvetésed, kérdező, de ez alap, ez telesítve van, folyamatában jellemző hozzáállás a "normál" pedagógusok részéről (kivéve egyes szakbarbárokat).

Sőt, biz időközönként szakmai továbbképzésen köteles részt venni minden pedagógus, és általában gyógyped ismeretei ezáltal is bővülnek.

DE! NEM várható el a "normál" pedagógusoktól -sem időbeli, sem törvényi okokból-, hogy gyógypedagógus diplomát is szerezzenek!

PÉNZ ÉS IDŐ! Sőt, sokuk nem alkalmas erre!

Ki fizetné meg mégis az egyetemet nekik, meg az elrabolt idejét, ha egyáltalán alkalmas volna gyógypedagógussá válni?

Értesz? :)

Lányoknál nehezebb diagnosztizálni az autizmust, mert nagyban eltérő tünetei vannak, mint a fiúknál, ami alapján a diagnosztikai kritériumokat összeállították. Ennek ellenére ebben az esetben szerintem is évekkel ezelőtt el kellett volna vinni orvoshoz.

A lányok többsége egyébként ügyesen lemásolja a társai viselkedését, megtanulja "normálisnak" tettetni magát segítség nélkül is, szóval én látok rá esélyt, hogy rendben lesz. Ezért is derül ki sok 20-on évesről, hogy Aspergeresek, mert maguk rájönnek, amikor valahol hallanak róla.

Látom, hogy egyesek fejében nagy a zavar, az autizmust illetően. Mint már korábban kifejtettük, ez egy kommunikációs zavar. Egy spektrumzavar. Amelynek az egyik végén van a szellemi fogyatékos, önellátásra képtelen autista, akit egész életében ápolni kell, a másik végén meg azok, akik képesek normális életet élni, dolgozni, családot alapítani, csak kicsit furcsák a kívülállónak. A súlyosabb eseteknek valóban létezik intézmény, bár elég kevés, és sokba is kerül. Várólistás, protekció kell hozzá, stb. Pl. az ország keleti részében még a szellemi fogyatékos gyerekek is a többi gyerekkel járnak egy iskolába, mert nincs elérhető távolságra speciális iskola! A FB-on leveleztem egyszer egy ilyen anyukával. A férje lelépett (ilyen gyereket általában otthagy az apa), ő dolgozni nem tudott eljárni a gyerek miatt. Ezért az édesanyjánál laktak, a gyerek délig volt iskolában (le a kalappal a tanítók előtt), ő meg ment a gyerekért délre.

Persze, a fővárosban van speciális iskola. Szerinted egy egyedülálló anyuka, a 23e FT-os ápolási segélyből hogy fizet a fővárosban albérletet?! Nagyon-nagyon nehéz helyzetben vannak az ilyen szülők, el sem tudjátok képzelni, ítélkezni viszont nagyon könnyű.

De hogy a kérdésre visszatérjünk, nyilván ez a kislány nem a súlyosabb eset, mert azért azt 3-4 éves korban legkésőbb ki szokták szúrni. Ahogy többen leírtuk, enyhébb autistáknak, adhd-soknak, egyéb pszichés zavarral küzdő gyerekeknek nincs speciális iskola. Őket az oktatási törvény szerint integrálni kell. Az iskolák az alapító okiratban leírják, hogy milyen kódokkal fogadnak gyerekeket. Ha fogadnak autistát, akkor kijön hozzá gyógypedagógus fejleszteni heti 2-3 órában, ennyi, nem több! Nem ül mellette egész nap. Igaz, hogy elméletileg a gyógypedagógus ír fejlesztési tervet, és ezt ismerteti a gyereket tanítókkal, de általában ez vagy elmarad, vagy formaság. Tehát elméletileg az iskolában tanító tanároknak kell tudni ezt kezelni!!! Nem jöhetnek azzal, hogy ők nem gyógypedagógusok. Ha az iskola befogadó intézmény, akkor minden pedagógusnak kutya kötelessége utánajárni, hogy mit kell kezdeni ezekkel a gyerekekkel, hiszen az iskola pedagógiai programja nekik mintegy munkaköri leírás. A Szakértői Bizottság határozatában is leírja, hogy az adott kisgyereknek milyen segítséget kell(ene) adni a hétköznapokban. Ez egy határozat az iskola felettes szervétől! A tanárok általában el sem olvassák ezt az iratot, azt sem tudják, hogy létezik!

Szóval azért elég sok még itt a tennivaló pedagógus oldalról, de ők csak azt szajkózzák, hogy nem tanultam, nem kell ehhez nekem érteni. De sajnos kéne. Egyre több a problémás gyerek, a fiam ex-osztályában 5 sni-s volt. Nagyon kéne a tanároknak a továbbképzés ilyen témákban. A diszkalkuliás gyereket pl simán megbuktatták matekból, aztán ennyivel el volt intézve.

Na, ezek után azt mondom, hogy az teszi a legjobban, aki el sem viszi kivizsgáltatni a kicsit fura gyerekét, és reménykedik, hogy majd kinövi magától. Fejlesztés nincs, szakember nincs, de ha van diagnózis, akkor jöhet a tanárok részéről a kifogás hadjárat, hogy miért is kéne a gyereket eltávolítani, hiszen le van írva, hogy gyógypedagógiai eset!

Ja persze utolsó. Az egyszerű pedagógusnak szerinted van kedve a szar fizetése mellett, a beteg gyerekekkel is foglalkozni, meg gyógypedagógust játszani, holott nem is az?!! Nàlunk is jártak autista, nehezen tanulók, vagy beteg gyerekek, a tanárainkat nem érdekelték, ledigtálták az anyagot, és ennyi. Senki nem próbàlta külön megértetni azokkal a gyerekekkel. Egyszerűen be vannak csak oda ültetve a normál osztályba, és ennyi. Heti 2-3alkalommal mehettek fejlesztöre egy órára a valódi gyógypedagógushoz.

Speciális iskoláknak, otthonoknak, kollégiumoknak kellene lenniük,de hát nincsenek! De kisvasút, meg századik Stadion az van. Szégyen magyarorszàg. Nem akartam a politikát idekeverni, de hât az a hibàs, amiért szar a helyzet