Normális ennyire túlfélteni egy gyereket és ráhagyni mindent?
Sziasztok, előre szólok hosszú lesz.
Egy kolléganőmről van szó, aki szinte mindennap a gyerekéről mesél, amivel nem lenne gond, de... Amiket mesél, az nekem finoman szólva érthetetlen és megdöbbentő. A gyerek szeptembertől lesz iskolás, és hát eléggé le van maradva a társaihoz képest. A fő gond a beszéde, nem tudja kiejteni a ö, ü betűket, az sz betűt, az r betűt, nem tud 5 percig nyugodtan egy helyben ülni, ha feltesznek nekik egy kérdést, amire tudja a választ gondolkodás nélkül beordítja, holott számtalanszor kérték meg, hogy jelentkezzen és majd ha felszólítják, akkor mondja. Legalább 6 különböző helyre hordják, logopédus, úszás, judo, mozgásfejlesztő tornák, pszichológus, külön angol óra blabla. Már eleve ezen elkerekedett a szemem, hogy minek kell ennyi helyre hordozni szerencsétlen gyereket. Aztán meséli kolléganőm, hogy hát sokszor "kiborul" a gyerek, mert sok dolgot nem tud megfelelően kezelni és ilyenkor "dühöng". Kolléganőmékkel úgy beszélt, mint egy kakival, kiabál, hogy hülyék, idióták vagytok, egyáltalán nem fogad szót, majd lenyugszik és utána semmi baja. És mondta, hogy ez elég gyakran előfordul, hogy hisztizik és csúnyán beszél velük, amit kolléganőm úgy old meg, hogy a férjére is rászól, aki leszidná a gyereket és leülteti és el kezdi neki magyarázni, hogy jaj ezt nem szabad, ez nekem nagyon rosszul esik, ne beszélj így.. Ez 2-3x elmegy, de mikor a gyerek századjára csinálja ezt meg, akkor én úgy gondolom ez a szép szó már nem ér semmit, hisz ugyanúgy csinálja, de még a férjével is képes összeveszni, hogy ne szidja már le a gyereket. És akkor csodálkozik, hogy úgy beszél velük, ahogy. Egyszer annyira kiakasztotta a családot, hogy kolléganőm meg akarta büntetni, mondta hogy nem játszhat a gépen 2 napig, mire vigyorogva közölte a kiskölök, hogy akkor elveszem a tabletet, nem érdekel.. mondták neki erre, hogy nem azt sem használhatod, de csak megvonta a vállát, hogy majd ha nem figyelsz elveszem és besétált a szobájába. Kolléganőm meg mosolyogva és kissé mérgesen meséli a sztorit és hogy jaj mégis mit kezdjen most ő ezzel a rosszcsont gyerekkel. Nem akartam mondani, hogy én már rég rá vertem volna két akkorát a seggére, hogy elmegy a kedve a szemtelenkedéstől és tiszteletlenségtől. De még a hangját sem emeli fel a gyerekre, minden rosszra annyit mond csak neki, h Jaj nem szabad ilyet csinálni.. Már javában keresik a sulit a gyereknek, volt egy álomsulijuk, ahova már egy ideje járnak különböző szakkörökre, ahol közben tesztelik a gyereket is és hát mint várható volt, nem vették fel a gyereket, mert nem megfelelő a beszédje, nem tud együttműködni a többiekkel, lemaradna. Anyuka ki volt akadva, hogy hát jó valóban beszédileg le van maradva a kisfia, de attól még jaj olyan kis okos, szépen össze tud adni számokat, sok társához képest sokkal "érettebben" gondolkodik elvileg. Tehát mintha kolléganőm nem is akarná észrevenni milyen is a fia. És azt, hogy nem vették fel a suliba a gyerekét, 2 napig nem tudták hogy elmondani neki... Mert hogy nehogy sérüljön a kis lelkecskéje, nehogy magára vegye, nehogy így, nehogy úgy. Konkrétan félnek megmondani a gyereket, hogy nem való ebbe a suliba, majd keresnek másikat, helyette 2 nap gondolkodás után előadtak egy mesesztorit, hogy közösen úgy döntöttünk inkább egy sokkal jobb sulit keresünk neked, ott jobban fognak tudni rá figyelni, ő ide túl jó volt meg ilyenek. És felsorolt másik kb 4 sulit, ahova biztosan nem viszi a fiát, mert ott versengés van a gyerekek között, amott meg a nyílt napon látta, hogy 2 kisgyerek kinevetett egy másikat és jaj az ő fia ezt nem tudja kezelni, a harmadik helyre azért nem akarja vinni, mert tök unalmas volt az óra stb. Tehát valami miatt egyik se jó, de a fő ok mindenhol az volt, hogy nem akarják olyan helyre vinni, ahol versengés érheti, mert a gyerek egyáltalán nem tudja kezelni a kudarcot, azt ha ő lemarad valamiben, ha nem ő lesz az első.. És komolyan ez alapján próbálnak neki sulit keresni, ahelyett hogy megtanítanák neki, hogy igen is lesz mikor kudarc éri, lesz olyan h akár kicsúfolják, hogy valamiben nem lesz első, se a legjobb. De neem, isten ments, ő nem teszi ki ennek a fiát, mert szegényke ezeket rosszul éli meg. Hát de ha folyamatosan ennyire óvni akarja a naptól is, akkor soha nem is fogja megtanulni a gyerek ezeket kezelni. És mindig minket kérdezget, hogy mi mit gondolunk, szerintünk mi lenne a jó? Én nem akarom megmondani, amit így az egészről gondolok, hogy szerintem abszolút rosszul van nevelve az a gyerek, sokkal szigorúbbnak kéne vele lenni és igen is beíratni egy sima suliba, nem azon aggódni, hogy mi van ha valamiben nem lesz ő az első stb. Mert akkor tuti megsértődne.
Ti mit gondoltok erről az egészről? Szerintetek ez hatásos nevelés, hogy mindentől tutujgatjuk a gyereket és hiába rosszalkodik mindig ugyanúgy elmondjuk ugyanazt, aminek persze semmi értelme?
Valamiféle kisebbségi komplexusod lehet 61%-os, hogy ennyire foggal-körömmel próbálod bizonygatni itt idegeneknek, hogy te mennyire hiper-szuper, a nap 24 órájában halál nyugodt, türelmes, kötélidegekkel rendelkező anyuka vagy. A mártírkodás az nagyon megy, meg önmagad fényezése. Kár, hogy senkit nem érdekel és senki nem kért nevelési tanácsokat tőled. :)
Attól főleg nem kell tanács, akinek egy szimpla fenékrecsapás, ami nem mellesleg 10 év alatt KÉTSZER fordult elő, gyerekbántalmazásnak minősül és az ilyen csak sz*arszülő lehet, a gyereke meg egy szorongó lelkironcs... :DDDD Jó ég, veled biztos nem kerek valami. Nem szétvertük azt a szerencsétlen gyereket, hanem a 10 év alatt 2x fordult elő az, hogy olyan szinten kihúzta a gyufát a lányunk, minden kérés és magyarázás ellenére, hogy mérgemben rávertem (egyszer meg az apja) egyet a hátsóra. Ismétlem NEM AGYONÜTÖTTÜNK, bár letojom h mit gondolsz! Te neveld a saját gyereked úgy, ahogy akarod, a te bajod, de ne álljál már le 2 info alapján személyeskedni és mást kritizálni.
Barátoknak, ismerősöknek nyugodtan előadhatod a szupermamit, hogy te aztán soha még csak a hangod sem emeled fel a gyerekre, de egy anonim fórumon kár erőlködnöd. Főleg úgy, hogy már a legelső kommented, legelső mondatában ott a kőkemény agresszió.. De te aztán nem.. :D Hát persze, te egy robot vagy, akinek nincsenek érzései.
Rengeteg anyukával beszéltem az évek során, játszótéren, oviban és egyéb helyeken és bizony mindegyik megmondta, hogy vannak nehéz pillanatok, amikor már a szép szó mit sem ér és van az a pillanat, amikor alaposan leszidják a gyermeküket vagy rácsapnak a kezére. És emiatt senkinek nem kell szégyellnie magát és rossz anyának sem kell titulálva, csípőből leírni ezeket a szülőket. Szégyellje magát inkább az aki ismeretleneket kapásból elítél ugyebár, meg az aki minden nap alaposan elveri a gyereket, mert az nem szóról-szóra azt csinálta, amit ő jónak látott, aki lelkileg bántalmazza, megalázza, megszégyeníti a gyeremekét és leépíti 0-ra az önbizalmát! Na az a sz*arszülő, nem az, akinek néha betelik a pohár és leszidja vagy büntibe küldi a gyerekét vagy neadjisten rácsap egyet a fenekére.
Ismétlem még egyszer nem nézem le ezt a kisfiút, hihetetlen, hogy ennyire nehéz a felfogó képességed!! Az h várható volt, hogy nem veszik fel..? Ja, ezt csak a tulajdon anyjától idéztem kedves, de semmi baj. Ő maga is így állt hozzá és amikor napi szinten hallod miket csinál a gyerek, hogy mindig mindent beordít jelentkezés nélkül, hiába kérik szépen, hogy nem tud sok betűt helyesen ejteni, hogy nem bírja elviselni, ha valamiben nem ő az első, akkor akarva-akaratlanul megfordul a fejedben, hogy egy speckós, csúcs szuperként emlegetett iskola, ahol minél jobb és erősebb osztályt akarnak összeállítani, nem fog egy ennyire a társaihoz képest lemaradott gyereket felvenni. Ez szimplán logika, nem lenézés.
Nem néztem és nem is nézem le a fiút, amiért nehezebben megy neki a beszéd és le van maradva a korosztályához képest! Sajnálom szegényt, DE ettől még továbbra is tartom, hogy bizonyos helyzetekben igen is keményebben kéne fogni, pl amikor hülyézi és idiótázza a szüleit vagy mikor szemrebbenés nélkül hazudozik nekik! És bármennyire vered itt a melled, hogy a szép beszéd.... Ennek a fiúnak évek óta könyörög, már-már szószerint az anyja és mintha a falnak mondaná. Erre mondom azt, h itt már nem segít, ha megismétled ugyanazt tízezredjére is.
Egyébként köszönöm aggódásodat, a lányomnak kutya baja, teljesen normális 10 éves kislány, kitűnő tanuló és nincs baja azzal, ha ki kell álljon magáért. És nem, abszolút nem szorong, mindig megmondja, ha valami gondja van, bár az "intimebb" témákról (érdeklődés a fiúk felől, menzesz stb.) inkább velem beszél, semmint az apjával. Szóval örülnék neki, ha kb 5 sorból és kemény 2-3 infóból nem vonnál le konzekvenciát a lányom neveltetésével kapcsolatban, mert a kis "jóslataid", amiket hasraütésszerűen ideböfögtél, még csak köszönőviszonyban sincsenek a valósággal!
válasza:Úgy bírom, mintha a saját szüleimet hallanám, ők is ezt hitték rólam:D
Bármilyen erősségű ütés bántalmazás, látom nehéz felfogni.
Sosem írtam, hogy nem emelem fel a hangom, viszont mindig megválogatom, mit mondok, ha pedig megijed tőlem vagy valami nem oké, bocsánatot kérek és igyekszem legközelebb kerülni azt a reakciómat. Te bizonygatod, hogy a gyereked rendben van, holott annyi emberismereted sincs, hogy találj más módot a nevelésére az ütésen és fenyegetésen kívül.. biztos tökéletesen elvagytok.
Majd nézd csak meg kb 15-20 év múlva, hogy emlékszik a gyereked a gyerekkorára, mikor neki is lesz gyermeke.. nem fogja tudni elképzelni, hogy üthetted meg mikor még olyan kicsi volt. Remélem addigra elterjed az erőszakmentes(szóbeli és tettbeli egyaránt) nevelési mód az elmaradottabb helyeken is.
Abszolút nem érdekel, hogy mit gondolnak a játszóteres anyukák, az én ismerőseim közt is sokan máshogy gondolkoznak, de én gyermekpszichiátertől és gyermekpszichológustól szedem az infót, na meg jóadag empátia is közrejátszik nálam.
Na én be is fejeztem a dolgot, további csodás gyermeknevelést kívánok.
Elképesztő és egyben melysegesen elszomorító is, hogy emberek ennyi IQ-val gyereket vállalhatnak.... Leírtam, hogy a 10 év alatt 2x, azaz kettőször (!!) ra lett csapva a hátsójára a gyereknek, mert minden határt átlépett, erre te azóta is csak ezen az egyetlen egy infon lovagolsz megállás nélkül, mintha mi rendszeresen agyonvernénk a gyereket.. Hagyjuk már. Ja és nehogy már fenyegetés legyen az, hogy büntetést szabsz ki a gyerekre. Jesszus. Nem fenyegetőzöm, hanem be is tartom! Ha heteken, akár hónapokon át kerlelem szépen, hogy ezt ne csináld és csak azért is csinálja, akkor igen előfordul, hogy büntetést kap, nem nyomkodhatja a telefont, se a gépet. Utána egyből nincs kedve többe azt csinálni, amiért meg lett büntetve. Ez különben semfenyegetőzés, hanem ígéret. Figyelmeztetem előre, ha tovább folytatja ezt a viselkedést, büntetés lesz a vége. Ha csak azért is csinálja, akkor szépen be is tartom a szavam! Ha már akkora nagy szakértő vagy, aki könyvből meg egy olyan személy által akarja nevelni a gyerekét, aki egy székben ülve osztogat tanácsokat, akkor alapvető fontosságú lenne tudnod, hogy következetesnek kell lenni és nem csak ures szavakkal dobálózni. Tudja meg, hogy a tetteknek következménye van, a szavaknak pedig súlyuk.
Azért tart itt a világ, ahol, mert ma már hozzádhasonló szupermamik nevelnek gyereket, akik még futnak a gyerek után bocsánatot kérni..:D És akkor csodálkoznak, ha nem veszik oket komolyan a gyerekeik. Hát minek is vennék?? Mikor látják, hogy még anyu ker bocsánatot, ha nekem valami nem tetszik. Hagyjuk már. Ez aztán minden, csak nem hatékony gyereknevelés. Majd beszélgessünk már pár év múlva, jól van? Amikor nem csak négy éve neveled azt a gyereket. :)
Masreszt ki akar bizonygat bármit is, főleg neked??! Nem kell senkinek semmit bizonyítanom, épp elég hogy MI pontosan tudjuk, hogy a lányunk hogyan és mint van nevelve. Te lovagolsz ugyanazon már oldalak óta és te akarod bemagyarázni, hogy a mi lányunk milyen lelkiserult, szorongó gyerek, csak azért mert következetesen neveljük és nem tűrünk el neki mindent.
Képzeld csak én is kaptam büntetést gyerekkoromban m, mint ahogy a legtöbb barátom, ismerősöm is és láss csodát mégis felnőttünk, az égvilágon semmiféle lelki problémánk nincs és mindenkinek jó a kapcsolata a szüleivel.
Kár erőlködnöd, te neveld csak nyugodtan úgy a gyereked ahogy akarod, kérj tőle bocsánatot, ha valami nem tetszik neki, Nyald ki a fenekét és neveld úgy ahogy a “nagykönyvben” meg van írva, egyéni szoc.problemad, de te csak ne kritizalj más, ISMERETLEN embereket, akikről tudsz 3 infót! Pláne ne úgy h a te csodásnak hitt nevelési módszered is hagy maga után némi kivetnivalót!
válasza:Bocs, kérdező, de bántalmazó szülők gyerekeként azt kell mondanom, hogy vérlázító stílusban írsz a gyerekbántalmazás témáról.
"Leírtam, hogy a 10 év alatt 2x, azaz kettőször (!!) ra lett csapva a hátsójára a gyereknek, mert minden határt átlépett, erre te azóta is csak ezen az egyetlen egy infon lovagolsz megállás nélkül, mintha mi rendszeresen agyonvernénk a gyereket.. Hagyjuk már."
A válaszoló pedig leírta, hogy már egy "rácsapás" is bántalmazásnak számít, ami igaz, ha nem hiszed, nézd meg a törvényt. Itt te vagy az értetlen.
És ne tegyél úgy, mintha egyedül a gyerek félholtra ütlegelése számítana erőszaknak, mert egyáltalán nem így van. Lényegesen kevesebb családon belüli erőszak lenne az országban, ha nem az lenne az átlag magyar mentalitás, hogy amíg nem folyik vér, addig minden a legnagyobb rendben van.
"Ja és nehogy már fenyegetés legyen az, hogy büntetést szabsz ki a gyerekre. Jesszus. Nem fenyegetőzöm, hanem be is tartom! Ha heteken, akár hónapokon át kerlelem szépen, hogy ezt ne csináld és csak azért is csinálja, akkor igen előfordul, hogy büntetést kap, nem nyomkodhatja a telefont, se a gépet. Utána egyből nincs kedve többe azt csinálni, amiért meg lett büntetve. Ez különben semfenyegetőzés, hanem ígéret."
A te nevelésedet, illetve nevelésednek a hiányát minősíti, hogy hetekig, hónapokig képtelen vagy elérni, hogy a gyereked hallgasson rád, aztán hirtelen átváltasz kemény szülőbe és "ígérgetsz". Ezt úgy hívják, hogy következetlenség, mert hetekig (hónapokig!) letojod a gyereked engedetlenségét, utána meg minden átmenet nélkül bekeményítesz. Folyamatos bizonytalanságban él a gyereked, mert nem tudja, hogy a következő alkalommal vajon hogyan fogsz reagálni a tetteire. Világosan mondd meg neki, hogy mit akarsz tőle, ha pedig a néhányadik felszólításra sem teszi meg, szabj ki neki büntetést. Büntesd meg egyből, mondjuk az 5. felszólítás után, ne pedig az 150. alkalom után kapj dührohamot. Nem az a baj, hogy megbünteted, hanem azzal, ahogy teszed.
"Ha már akkora nagy szakértő vagy, aki könyvből meg egy olyan személy által akarja nevelni a gyerekét, aki egy székben ülve osztogat tanácsokat"
Ezzel a pszichiáterekkel és pszichológusokkal szembeni lenéző hangsúllyal csak azt mutattad meg, hogy milyen primitíven állsz hozzá a témához. Ők éveken keresztül tanulták egyetemen az emberi viselkedést, és diplomájuk van róla, szóval biztos lehetsz benne, hogy jóval több rálátásuk van a témára, mint neked, egy laikusnak.
"akkor alapvető fontosságú lenne tudnod, hogy következetesnek kell lenni és nem csak ures szavakkal dobálózni. Tudja meg, hogy a tetteknek következménye van, a szavaknak pedig súlyuk."
Pontosan, következetesnek kell lenni. Furcsa, hogy te is ezen a véleményen vagy, miközben te HETEKEN keresztül dobálózol üres szavakkal és csak utána jut eszedbe, hogy "most már elég". Príma nevelési módszer, tényleg.
"Azért tart itt a világ, ahol, mert ma már hozzádhasonló szupermamik nevelnek gyereket, akik még futnak a gyerek után bocsánatot kérni..:D"
Nem. Azért tart ott a világ, ahol, mert az emberek nagy része lusta védekezni és ész nélkül potyogtatják a gyerekeket, akikkel egyáltalán nem foglalkoznak. Az elhanyagoló szülők miatt van annyi neveletlen gyerek.
Ja igen, és tipikus mérgező szülőkre jellemző gondolkodásmód, hogy képtelenek bocsánatot kérni a gyereküktől, mert milyen az már, hiszen ő a szülő, és mindig a szülőnek van igaza, még akkor is, ha éppen óriásit hibázott, meg különben is, a gyereknek kušš a neve, és kötelessége eltűrni azt is, ha éppen ok nélkül ordították le a fejét, mert a szülőnek mindig igaza van. Undorító, értelmetlen hatalom-fitogtatás.
"És akkor csodálkoznak, ha nem veszik oket komolyan a gyerekeik. Hát minek is vennék??"
Te vagy az, akit nem vesz komolyan a gyereke. Hetekig tojik rá, hogy mit mondasz neki, és utána is csak a büntetéstől való féleme miatt engedelmeskedik neked. Nem neked kéne tanácsokat osztogatni a tiszteletről.
"Masreszt ki akar bizonygat bármit is, főleg neked??! Nem kell senkinek semmit bizonyítanom, épp elég hogy MI pontosan tudjuk, hogy a lányunk hogyan és mint van nevelve. Te lovagolsz ugyanazon már oldalak óta és te akarod bemagyarázni, hogy a mi lányunk milyen lelkiserult, szorongó gyerek, csak azért mert következetesen neveljük és nem tűrünk el neki mindent."
Az én szüleim is azt mondták, hogy én milyen nagyszerű, tökéletesen nevelt, magabiztos kislány vagyok. Hát, nem voltam az. Még véletlenül sem.
A "jólneveltségemet" azzal érték el, hogy féltem megszólalni, véleményt kifejezni és kiállni magamért, mert nem tudtam, hogy mit szólnak majd rá, hogy megint fenékrecsapás és ordibálás lesz-e a vége. De persze ők szentül hitték, hogy mindent jól csinálnak. A mérgező, nárcisztikus szülők sosem ismernék be maguknak, hogy a "tekintélyüket" a gyerek megalázásával ("alapos leszidás", röhögnöm kell ezen a kifejezésen) és megfélemlítésével (pofon, fenékrecsapás, fenyegetőzés ["ígérgetés", ahogy te mondod]) érték el.
"Képzeld csak én is kaptam büntetést gyerekkoromban m, mint ahogy a legtöbb barátom, ismerősöm is és láss csodát mégis felnőttünk, az égvilágon semmiféle lelki problémánk nincs és mindenkinek jó a kapcsolata a szüleivel."
Azt, hogy semmiféle lelki problémád nincs, legfeljebb egy pszichológus tudná megmondani - tudod, az a haszontalan, íróasztal mögül dirigáló népség, akiket te olyannyira lenézel.
Egyébként meg köztudott, hogy a tagadás a legelterjedtebb elhárító mechanizmus, no meg a Stockholm-szindróma sem egy ritka jelenség. De te biztosan nem ismered ezeket, hiszen úgyis csak mondvacsinált pszichológiai badarságok.
Na még egy okostojás, aki még csak véletlen sem a kérdésre válaszolt, mily meglepő.. Szerintem meg az a vérlázító, hogy ISMERETLENÜL, néhány kiragadott információ alapján minősítetek másokat.
Persze nyugodtan lehet jönni a törvénnyel, mert amikor épp kapóra jön, akkor mindenki nagyon tud rá hivatkozni, de jó néhány olyan törvény van, ami bőven hagy maga után kivetni valót, érdekes ott meg mindenki azt fújja, hogy mekkora hülyeség ez a törvény.
Számomra speciel nagyobb bűn embert ölni, mint drogot csempészni, mégis a drog miatt sokszor hosszabb börtönbüntetést kap az ember.. Nonszensz, de hát ez a fantasztikus törvény ugye. Szóval törvény ide vagy oda, nevetséges bántalmazásnak nevezni egy fenékre vagy egy kézre csapást, (úgy h 10 év alatt 2x fordult elő) mikor a gyerek rendszeres verését vagy épp agyonverését IS bántalmazásnak nevezik. Azért maradjunk már annyiba, hogy bőven van átmenet ezek között, de a törvény erre nem tér ki, egy kalap alá vesz mindent. Aki ezt nem tudja belátni, azzal nem tudok mit kezdeni és nem is akarok. Az ilyen nyugodtan szajkózza a törvényt, én azért az eszemet is használom, ha nem gond! Hálistennek normális emberekkel vagyok körülvéve, akiknek a véleményük nem annyiból áll, hogy hát ez a törvény.
Ismét nagyot akartál mondani, csak a probléma továbbra is az, hogy NEM ISMERSZ és ugyanúgy, mint a 61%-os (vagyis a rendkívül hasznos válaszainak hála már csak 59%-os) szupermártírmami, a leírt néhány info alapján akarsz észt osztani és kritizálni.
Nem kell a gyerekemnek hetekig, sem hónapokig könyörögnöm. Összesen 2 ilyen eset volt még kisebb korában, amikor nem akartam egyből büntetni, így próbálkoztunk a magyarázással és kérleléssel. Amikor elmondtuk neki, hogy ezt nem szabad, betartotta pár alkalom erejéig, majd megint el kezdte. Utána megint elmondtuk neki szépen, 2 hétig minden oké volt és valamiért ismét elkezdte, na és akkor lett leszidva és megbüntetve! Szóval ne gyere nekem itt azzal, hogy hónapokig könyörgünk neki, majd szó nélkül bekeményítünk, mert marhára nem így van, de honnan is tudhatnád, hisz gőzöd nincs arról, hogyan neveljük a lányunkat. Volt átmenet, mert 1-1 beszélgetés után mindig javult, majd visszaesett, de közben elmondtuk neki, ha folytatja bünti lesz a vége. És mindez 2x fordult elő, hogy huzamosabb ideig hanyagoltuk a büntit, hátha megérti, ha ötvenedjére mondjuk el. És mindezt azért, mert még kisebb volt és nem szerettük volna egyből büntetni. Elnézést, h már ez is gond. Ma már nem kell hetekig, sőt napokig sem kérlelni. 3. felszólítás után büntetést kap, de hálistennek ez nagyon ritkán fordul elő, mert értelmes és felfogja elsőre is!
A pszichológusokkal pedig bőven van tapasztalatom, nem véletlen írtam, amit írtam! Nem érdekel mit gondolsz arról, hogy állok hozzájuk, van okom rá, ami nem tartozik rád, de attól még a véleményem ugyanaz marad és nem is fogom titkolni. De istenítheted őket, magánügyed, de ne akard már megmagyarázni, h aki nem hisz bennük, az egy primitív hülye, aki biztos nem tud gyereket nevelni.. :)
"Ja igen, és tipikus mérgező szülőkre jellemző gondolkodásmód, hogy képtelenek bocsánatot kérni a gyereküktől"
Éppen fordítva! Nem is fogok bocsánatot kérni azért, mert jogosan megbüntettem valamiért! Azért álljon már meg a menet. Egyelőre a szülő neveli a gyereket és nem fordítva. Hallottam barátoktól olyan sztorikat, hogy a hajam égnek állt. Iskolából lógás, durva szemtelenkedés, pimaszkodás és képzeld, egyik gyereknek sem tetszett, mikor megkapták érte jogos büntetésüket! Mégis miért kéne minden alkalommal bocsánatot kérni, amikor nem tetszik valami a gyereknek a szülő reakciójában? Ugyan is hősmami arról regélt, hogyha nem tetszik a reakciója a gyerekének, akkor bocsánatot kér tőle. Magyarul, ha büntetést kap valami rosszaság miatt, ami nem tetszik a gyereknek, még én kell elnézést kérjek tőle?? :DD
Ha OK NÉLKÜL van vele kiabálva vagy leszidva stb, csak mert anyu épp ingerült és rajta csattant az ostor, akkor oké, kérjen bocsánatot, nincs semmi gond. De az, h szemtelenkedik, én megbüntetem és majd kérjek emiatt bocsánatot, az abszolút nonszensz. Ezért mondom, h ezek lesznek azok a gyerekek idővel, akik sz*arba se veszik majd a szüleik kérését, mert minek, hisz a hülyéje még bocsánatot is kér.
Legközelebb akkor lovagolj meg egy témát, amikor ismered az egész háttérsztorit, mert most is csak azt lovagolod, h hetekig nem hallgat ránk a lányunk, közben csak arról van szó, h fordult már elő (kb 2x) kisebb korában, hogy többször is megpróbálkoztunk a szép szóval, ami eleinte hatott is, majd ismét elkezdte, megint jött a szép szó és ezután kapott büntit. De igen, micsoda sz*ar szülők vagyunk. Valószínűleg itt mindenki szupermami, köztük te is, akinek a gyereke aztán soha, de soha nem volt szemtelen, se rosszaságot nem csinált, se olyan nem volt, h többedjére sem fogadott szót. Örülök neki, h ilyen királyak vagytok, nagy taps nektek.
Szeretnél még valamibe ismeretlenül beleokoskodni?
válasza:Édes, hogy azt hiszitek kicsit is meghat, hogy vadigeneknek mi a véleménye arról, ahogy a gyerekemet nevelem. :) És az is, hogy némelyek azt hiszik 10, lassan 11 év gyereknevelést le lehet írni pár kommentben és azalapjan valós kepet lehet alkotni a nevelés milyenségéről.
A 61%-os oldalakon át pörgött a semmin és mivel többször is a százalékán megnevezve válaszoltam neki, nem volt nehéz észrevenni, hogy már nem 61%-on van, de miért is nem lepődök meg azon, hogy ti is csak a hibát keresitek másokban...:D Másokban a szalkat is, magatokban meg a gerendát sem. Egyébként marhára hidegen hagy a százalék, nem pontozgazok, nem oviban vagyunk, de azt kötve hiszem, hogy egyetlen egy piros kézzel ilyen szinten lepontozódik az ember, szóval ez is sokat elárul... Nehogy azt higyjetek, h mindenki a ti véleményeteken van, csak azért mert 3 különböző százaléku ember is velem kötözködött a válaszadás helyett. :)
Ahogy a kérdéseket elnéztem vannak itt olyan magukat tökéletesen hitt anyucik, akik mint a keselyűk azt várják mikor találnak egy nekik tetsző kérdést, ahol csoportosan a másiknak eshetnek... Bravó.
Az volt a vérlázító, hogy feltettem egy kérdést egy olyan oldalon, ami pontosan ERRE való, és mit ad isten, idehordta a szél a szemetet, az unatkozó, kötözködő “Kihaènnem” tökéletes mintaanyákat, akik egyből nekem támadtak, hogy ki nem szarja, mégis mit foglalkozok én ezzel, mégis mit képzelek magamról és egyből ment a személyeskedés. Ti is csak azt látjátok a másik mit csinál rosszul, magatokat a hibát még csak véletlen sem veszitek észre.
Mikor úgy kezdi a kommentet, hogy Jajj ha ezt élőben mondanád ezt a rendőrség vinne el... És akkor az ilyen beszél bántalmazásról...:DD Ahelyett, h a kérdésre adtak volna értelmes választ, inkább elkezdtek analizalni, hogy az én gyerekem van elb*aszva, mert nincs minden rahagyva.
A szövegertelmezesről ne is beszéljünk, mert a kutya nem akarta azt, hogy elítéljétek a kolléganőmet, feltettem egy szimpla kérdés és leírtam, hogy én hogy láttam és meg merészeltek kérdezni, hogy normális ennyire rahagyni mindent a gyerekre? Ez akkora bűn?? Volt aki el kezdett észt osztani arról, amit egy büdös szóval nem mondtam!! Megvádol, hogy milyen ember vagyok, hogy pofonnal nevelnem ki a fiúból a beszedhibáját?? Meg hogy lehetek ilyen, hogy azért nézem le a kisfiút, amiért logopedushoz jár...🤷🏻♀️ Könyörgöm, ne az én hibám legyen már, amiért egyesek sem olvasni, sem szövegetertelmezni nem tudnak! Ugyanis sehol az égvilágon még csak hasonlót sem írtam. De nekem el kéne tűrni, hogy ok nélkül és valótlan dolgokkal vádoljanak ugye??
Nem volt muszáj sem olvasni, sem valaszolni a kérdést. Megkaptam, h ne más életében turkáljak, miközben az eg világon senki nem kérdezte a kolléganőnket a fiáról, ő az aki mindennap ezt meséli, folyamatosan ezt hallgatjuk bent az irodában, miért ne tehetnék fel egy szimpla kérdést ezzel kapcsolatban? Mert ti azt mondtatok? Oke, majd legközelebb kerek engedélyt, így jó lesz? :D
Engem igen is érdekel a téma, akinek nem tetszik, nyugodtan tovább állhat. Sziasztok, keressetek mást, akit nem létező dolgokkal vádolhattok.
válasza:Ennyi hülye, minden leszaró ősanyát akik agyilag képtelenek értelmezni egy tök egyszerű kérdést.
Nos hát a kollégád jó nagy hülye egy ősanya lehet, aki képtelen szembe nézni azzal hogy a gyerekét ő rontotta el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!