Mennyire szolgáljátok ki a gyereket?

2 es 6 évesek a gyerekeim.

A szendvicset félbe vágom, hogy jobban elférjen a kezükben. Ebédnél a kicsinek össze vágom a húst stb, a nagy mar késsel-villával eszik.

Öltözni a nagy mar régóta egyedül öltözik, a kicsinek pulcsit segítek felvenni, de zoknit, nadrágot, pólót felveszi magatol, es a cipőt is maguk huzzak. Sapka-sál megy egyedül, a kabátban segítek a kicsinek.

Inni ... azt en ontok nekik, oda rakom nekik az asztalra. Volt mar ra példa hogy egyedül akarta a 6 éves a nagy kancsobol önteni a teát (nem forró) es kiontotte a konyhába 🙈

Lehet azért csinálja ugy az anyuka, mert tény es való hogy halálosan ha öltözteti a gyereket, eteti stb. De en inkább próbálom önállóságra nevelni oket, hogy könnyebb legyen az oviban, suliban.

"de normális az, hogy ennyire kiszolgálja valaki a gyereket?" => Nézd, alapjáraton azt mondom, nem. Ha a gyerek fizikálisan meg tud oldani valamit, megoldja. Gyakorlatban kicsit máshogy néz ki a dolog. 9 és 2,5 éves gyerekeim vannak, + egy féléves, de nyilván alap, hogy ő 100% ellátást igényel. Na, a másik kettővel úgy van, hogy a nagyot igyekszem önállósítani. (Nemrég írtam ki részben erre irányuló kérdést, mert sokszor bizonytalan vagyok.)

A kicsit etetem. Nem eszik egyedül, max nagyon ritkán. De akkor se sokat. Inkább szórakozik. Sokszor a szülő haladna, nem akarja húzni az időt, ezt meg a legegyszerűbben úgy oldja meg, hogy megcsinálja a dolgokat a gyerek helyett. Emlékszem anno, ha én arra vártam a nagynál óvodába menet, hogy egyedül öltözzön fel, akkor mindig elkéstünk. Felöltözött... De az időintervallum más volt, mintha én adom rá. Őt is sokáig etettem. Mivel rosszevő volt, egyedül még feleannyit se evett volna.

Minden esetre ennek az all inclusive ellátásnak én abszolút nem vagyok híve. Lehet, szar anya vagyok, de ez nekem se jön be, nem vagyok mártír + nem akarok életképtelen gyereket, aki inkább szomnjan hal, mert egy pohár vizet nem tud magának tölteni, ha nem teszem elé.

Amit tudom, hogy gyakran elront, azt én csinálom, ha nem akarok cirkuszt, de ezt is ritkán hagyja..

Pl simán előveszi a dolgokat magától, ha éhes, kiönti a tejet/ gabonapelyhet és belapátolja a müzlit, de egy sálat nem tud magán körbetekerni..

4 évesem van, általában akkor szolgálom ki, ha ideges vagyok, amúgy a kezdetektől igyekszem játékkal, kedvesen bevonni dolgokba. Ha rossz kedve van, megcsinálom helyette akár a fogmosást is..

Szerintem nagyon ciki, amit láttál, valami látszatanya lehet. Aki ki akarja mutatni a szeretetét, foglalkozzon a gyerekeivel, ne szolgát játsszon.

Középút. Muszáj önállóságra nevelni a gyerekeket, de amit még egyelőre ne mtud kivitelezni, abban segítek nekik, pont amennyire kell nekik éppen. Se jobban, se kevésbé.

Általában az adott mozzanat -pl cipőkötés, vagy épp felvenni a kabátot- előtt megkérem, mutassa meg, milyen ügyes: "na, mutasd csak, fel tudod venni a kabátod?", stb.

Ebből felmérem, aktuálisan mit tud, bár van, amikor "szimulál" a gyermek, vagy nem a maximális potenciálja szerint végzi, ez környezettől, állapotától (fáradtság, betegség stb) is függ.

Érzelmileg motiválom tehát, hogy próbálja meg, mert ügyes. Ami ebből épp sikerült neki, abban megdicsérem, és jelzem, hogy a többit is egyre ügyesebben fogja tudni végezni. Pl felveszi a naciját, de, tegyük fel, nem képes begombolni. "Semmi baj, ügyesen felvetted, és begombolni is megpróbáltad, egyre ügyesebb vagy! :)" És mivel nem tudta begombolni, azt már én teszem meg.

Amiről a kedves kérdező megemlékezett, elkényeztetésről szól. Így van, avval én se értek egyet. A másik véglettel se, amikor elhanyagolják a gyereket, vagy túl szigorúak vele, vagy "cseszegetik".

Ezek amolyan atmeneti dolgok.

A gyerek tud már ugyan egyedul enni es öltözni,magat kiszolgàlni, de dupla annyi ido mire feloltozik mint segitséggel es a reggeli rohanasban nem mindenki varja meg a hosszu perceket, ill egyedul feleannyit esznek mint szulovel, es képesek annyit enni mint egy madár es akkor gyengul az immunrendszer ha rajuk van hagyva az etkezés folyamatosan. Ha rajtuk mulna par orankent ennének pàr falatot es go jatszani.

Az önkiszolgalasnis balesetforras is egyben. Kifolyik kiborul vagy nem.

Ebben a korban màr ugyesek, valo igaz, de kell még a törődő szülő.

4-6 evesen mar oviba jarnak, ott ugyis tanulnak onallosagot, tehat nem aggodnek emiatt, de ennyi idosen szerintem is meg tudjak csinalni egyedul. Persze ez a szulore tartozik, hogy mennyire akarja kiszolgalni a gyereket. A 3 evesem onalloan szeret enni azota, hogy tartani tudja a kanalat. Fel szoktam kockazni neki neha az etelt, pl. gyumolcsot, mert ugy tobbet megeszik belole, fel tudja szurni pl. pici villara. Nem konyorgok neki, hogy meg egy falatot, kiveve, ha beteg es alig eszik. Vetkozni-oltozni meg reszben tud csak onalloan, ott meg igenyli a segitseget. Maria Montessori azt mondja, hogy a gyerek azt keri ,,segits, hogy egyedul csinalhassam”. En ehhez igyekszem tartani magam, engem gyerekkent nagyon abajgattak, anyukam a mai napig kepes lenne a fejemre huzni a sapkat, ha kilogna a fulem alola, ha hagynam (de nem meri :D). Szerintem az onbizalomnak jot tesz a minel tobb onallosag.

Vannak viszont olyan szulok, akikkel gyerekkent nem torodtek, es ok szeretnenek tobb segitseget adni a gyereknek. Szoval en megertem a szulok hozzaallasat. Szerintem jot ugyan nem tesznek a gyerekek onbizalmanak, de az ovi ugyis kompenzalja.

Ennyi idős gyerekeknek már maguknak kellene felöltöznie és cipőt kötni is,6 éves gyerek meg már a kés használatával is találkozhatott volna,nekünk úgy kellett első osztályba menni hogy tudtunk tisztességesen késsel-villával enni.

4 éves sem kell etetni már,sőt 1 és 2 éves is már eszik magától.

Pont az ilyen állandó kiszolgálás és megkímélés miatt van ma ennyi életképtelen gyerek,akik 10-12 évesen sem képesek egyedül felkelni,vagy iskolába menni,elkészülődni.Elég gáz ez,mert mi ezt már első osztályba megoldottuk