Lehet-e valami hátránya annak, hogy egy 2-3 éves gyereket nem visznek gyerektársaságba?

Nem, semmi.

Sok gyerek eleve 3 felett érik meg a közösségre.

Nem! Falun nőttem fel. Volt otthon hinta csúszda stb. 4 évesen mentem oviba. Eltte soha nem voltam gyerektársaságba, nem is volt hova mennünk.

Köszi jol vok!

Egyébként sem szereti minden gyerek ha a többiek belemásznak az arcába.

A lányomat rendszeresen vittem játszótérre, gyerektársaságba h szokja. Gyűlölte. Ordítás volt az első 10 perc után.... a többi gyerek odajött vgaszralni, még jobban ordított. Bekerült bölcsibe, és megszokta h ott vannak körülötte de inkább egyedül játszott. Mostmár ovis, szépen eljátszik a többiekjel. De még mindig érzékeny arra ha odamennek hozzá. Neki kell kapcsolatot teremtenie, egyébként visítva ordít. És még most sem vígasztalhatják csak akkor ha ő megy oda és kéri.

Ő ilyen típus.

Egyszóval :NEM

Ne mássz bele mások nevelési szokásaiba. Semmi közöd hozzá h a másik szülő hogyan neveli a gyerekét!

Nálunk szerintem volt hátránya. Nagyon alkalomszerűen volt csak gyerekek között a fiam, és nem igazán tudtam tenni ellene semmit. A környékbeli játszótérre csak nagyobb, vadabbul játszó gyerekek jártak, nem voltak kicsik a lakókörnyezetben, ezért mi is inkább akkor mentünk, amikor nem nagyon voltak ott mások, mert korábban többször is előfordult, hogy a 7-10 éves gyerekek fellökték, nem hagyták mászókázni, stb. A családban is ő volt az egyetlen gyerek, bár igazából ez azóta is változatlan, pedig már 11 éves. A baráti társaságomban sem volt senkinek gyereke, amikor ő volt kicsi, csak jóval később születtek a többieknek gyerekei, 5-6-7 év különbséggel. Egyébként sokat jártunk társaságba, de ugye ott csak felnőttek voltak mindig.

És tényleg meg is látszott rajta, nagyon nehezen barátkozott gyerekekkel, az oviban is inkább az óvónők társaságát kereste, a többi gyerekkel sokszor volt konfliktusa, egyáltalán nem szerette, ha megzavarják játék közben. Neki az volt a szórakozás, ha segíthetett teríteni, zöldséget hámozni, hajtogatni, szóval ha a felnőttekkel együtt "dolgozhatott".

Sokszor fel is merült, amikor az oviban fogadóóra volt, hogy nem igazán tudja, hogyan kommunikáljon gyerekekkel, mert a felnőtt társalgáshoz van szokva.

Mostanra persze javult a dolog, hiszen már nagyobb gyerekek között van, az osztálytársai között vannak barátai, de ez nagyjából egy-két éve van így.

1980as évben voltam 3 éves és bökőt rá, hogy akkoriban se vitték a gyereket semmiféle társaságba, kapaszkodj meg még naponta sétálni se. Vidéken nőttem fel, ott volt két udvar àllatokkal és a művelni való kerttel, még sétálgatásra se volt idő. Hàrom évesen mentek a gyerekek vagy 5 èvesen óvodába és ennyi. Se babaúszás, se inci pinci manótorna, meg ringató meg ilyen hülyeségek. Pénzlehúzás a javából. Semmi baj nem volt se az oviban, se a suliban, nem voltak szociális gondjaim.

Az en kisgyerekem városba született, társasház közös udvarral és játszótér minden nap, így muszájból már gyerektársasàg adott volt és sajnos 10ből 8 gyerek olyan durva és erőszakos, hogy én bizony jobban szerettem volna ha elszigetelve nő fel mire oviba ment volna, mert addig bizony kialakult benne, hogy tartott a gyerekektől. Igen agresszíven volt, aki a kezét csavargatta, lelökték a csúszdán, leöntötték homokkal, fellökték, ment a harc minden nap a lapàton, a hintán - hàt kösz. Kihagytam volna. Az enyém olyan lett, hogy kitér a gyerekek útjából, épp nem voltak rá ezek jó hatással.

Előző vagyok, az még lemaradt, hogy mi közöd ehhez, mit zavar ha más gyerekének baja lesz ettől?

Bármiféle valaszokat is kapsz itt, azt kell még tudnod, hogy ahány gyerek, annyifele. Ami az egyiknek jó, attól még lehet a másiknak rossz.