Normális ennyire túlfélteni egy gyereket és ráhagyni mindent?
Sziasztok, előre szólok hosszú lesz.
Egy kolléganőmről van szó, aki szinte mindennap a gyerekéről mesél, amivel nem lenne gond, de... Amiket mesél, az nekem finoman szólva érthetetlen és megdöbbentő. A gyerek szeptembertől lesz iskolás, és hát eléggé le van maradva a társaihoz képest. A fő gond a beszéde, nem tudja kiejteni a ö, ü betűket, az sz betűt, az r betűt, nem tud 5 percig nyugodtan egy helyben ülni, ha feltesznek nekik egy kérdést, amire tudja a választ gondolkodás nélkül beordítja, holott számtalanszor kérték meg, hogy jelentkezzen és majd ha felszólítják, akkor mondja. Legalább 6 különböző helyre hordják, logopédus, úszás, judo, mozgásfejlesztő tornák, pszichológus, külön angol óra blabla. Már eleve ezen elkerekedett a szemem, hogy minek kell ennyi helyre hordozni szerencsétlen gyereket. Aztán meséli kolléganőm, hogy hát sokszor "kiborul" a gyerek, mert sok dolgot nem tud megfelelően kezelni és ilyenkor "dühöng". Kolléganőmékkel úgy beszélt, mint egy kakival, kiabál, hogy hülyék, idióták vagytok, egyáltalán nem fogad szót, majd lenyugszik és utána semmi baja. És mondta, hogy ez elég gyakran előfordul, hogy hisztizik és csúnyán beszél velük, amit kolléganőm úgy old meg, hogy a férjére is rászól, aki leszidná a gyereket és leülteti és el kezdi neki magyarázni, hogy jaj ezt nem szabad, ez nekem nagyon rosszul esik, ne beszélj így.. Ez 2-3x elmegy, de mikor a gyerek századjára csinálja ezt meg, akkor én úgy gondolom ez a szép szó már nem ér semmit, hisz ugyanúgy csinálja, de még a férjével is képes összeveszni, hogy ne szidja már le a gyereket. És akkor csodálkozik, hogy úgy beszél velük, ahogy. Egyszer annyira kiakasztotta a családot, hogy kolléganőm meg akarta büntetni, mondta hogy nem játszhat a gépen 2 napig, mire vigyorogva közölte a kiskölök, hogy akkor elveszem a tabletet, nem érdekel.. mondták neki erre, hogy nem azt sem használhatod, de csak megvonta a vállát, hogy majd ha nem figyelsz elveszem és besétált a szobájába. Kolléganőm meg mosolyogva és kissé mérgesen meséli a sztorit és hogy jaj mégis mit kezdjen most ő ezzel a rosszcsont gyerekkel. Nem akartam mondani, hogy én már rég rá vertem volna két akkorát a seggére, hogy elmegy a kedve a szemtelenkedéstől és tiszteletlenségtől. De még a hangját sem emeli fel a gyerekre, minden rosszra annyit mond csak neki, h Jaj nem szabad ilyet csinálni.. Már javában keresik a sulit a gyereknek, volt egy álomsulijuk, ahova már egy ideje járnak különböző szakkörökre, ahol közben tesztelik a gyereket is és hát mint várható volt, nem vették fel a gyereket, mert nem megfelelő a beszédje, nem tud együttműködni a többiekkel, lemaradna. Anyuka ki volt akadva, hogy hát jó valóban beszédileg le van maradva a kisfia, de attól még jaj olyan kis okos, szépen össze tud adni számokat, sok társához képest sokkal "érettebben" gondolkodik elvileg. Tehát mintha kolléganőm nem is akarná észrevenni milyen is a fia. És azt, hogy nem vették fel a suliba a gyerekét, 2 napig nem tudták hogy elmondani neki... Mert hogy nehogy sérüljön a kis lelkecskéje, nehogy magára vegye, nehogy így, nehogy úgy. Konkrétan félnek megmondani a gyereket, hogy nem való ebbe a suliba, majd keresnek másikat, helyette 2 nap gondolkodás után előadtak egy mesesztorit, hogy közösen úgy döntöttünk inkább egy sokkal jobb sulit keresünk neked, ott jobban fognak tudni rá figyelni, ő ide túl jó volt meg ilyenek. És felsorolt másik kb 4 sulit, ahova biztosan nem viszi a fiát, mert ott versengés van a gyerekek között, amott meg a nyílt napon látta, hogy 2 kisgyerek kinevetett egy másikat és jaj az ő fia ezt nem tudja kezelni, a harmadik helyre azért nem akarja vinni, mert tök unalmas volt az óra stb. Tehát valami miatt egyik se jó, de a fő ok mindenhol az volt, hogy nem akarják olyan helyre vinni, ahol versengés érheti, mert a gyerek egyáltalán nem tudja kezelni a kudarcot, azt ha ő lemarad valamiben, ha nem ő lesz az első.. És komolyan ez alapján próbálnak neki sulit keresni, ahelyett hogy megtanítanák neki, hogy igen is lesz mikor kudarc éri, lesz olyan h akár kicsúfolják, hogy valamiben nem lesz első, se a legjobb. De neem, isten ments, ő nem teszi ki ennek a fiát, mert szegényke ezeket rosszul éli meg. Hát de ha folyamatosan ennyire óvni akarja a naptól is, akkor soha nem is fogja megtanulni a gyerek ezeket kezelni. És mindig minket kérdezget, hogy mi mit gondolunk, szerintünk mi lenne a jó? Én nem akarom megmondani, amit így az egészről gondolok, hogy szerintem abszolút rosszul van nevelve az a gyerek, sokkal szigorúbbnak kéne vele lenni és igen is beíratni egy sima suliba, nem azon aggódni, hogy mi van ha valamiben nem lesz ő az első stb. Mert akkor tuti megsértődne.
Ti mit gondoltok erről az egészről? Szerintetek ez hatásos nevelés, hogy mindentől tutujgatjuk a gyereket és hiába rosszalkodik mindig ugyanúgy elmondjuk ugyanazt, aminek persze semmi értelme?
válasza:Március első napjai vannak, NEM volt iskolai beiratás, NEM volt még döntés kit hova vesznek fel.
Ennek a gyereknek van egy diagnózisa-valamiről, aztal bementek 3-5-10-15 iskolába, ahol elutasitották őket, valószínűleg azért mert egyik iskolának sincs benne a pedagógiai programjában hogy felvehetnek gyereket ilyen diagnózissal. Vagy mivel ilyen gyerek többnek számít, lelimitálja a felvehető gyerekek számát; fejlesztést kell nyújtani, gond van vele, nem szívesen látják őket az iskolák.
Egy biztos, idén még beiratás sem volt, nem mondhatta nem vették fel fiát ide vagy oda.
válasza:Én csak annyit szólnék hozzá, a kedves kérdező pont csak a lényeget hagyta ki, vagy elrejtette a tűt a szénakazalban (nem vagyok rendőrnyomozó, elnézést), szóval
HÁNY ÉVES is a gyermek? Ha kicsit, akkor félév pontosan, légyszíves, ha meg 3 alatti, akkor hónap pontosan.
Adott tünet, viselkedésmód stb egyik életkorban lehet, hogy elfogadható, míg egy másikban nem, ezért nem mindegy az életkor.
Az első hozzászóló meg épp csak az okot keverte össze az okozattal.
Elnézést, de így nehéz válaszolni. Nem fogok tűt keresni a szénakazalban. Jól láthatóan, az első komment ("zöld mező") elején, vagy végén légyszíves fetűntetni az életkort máskor (és a gyermek nemét, olykor az is döntő), vagy ha nagyon rövid a komment, akkor mindegy hányadik mondatban, csak feltűnő legyen, mert nincs kedvem kulcsszavakkal rákeresni a kommenteden belül az életkorra, érthető módon. Ha ezt minden kérdésnél végig kéne zongorázni, beleőszülnék.
válasza:11-es április elején lesz a beíratás, most pedig van március eleje, már miért ne mondhatták volna meg, hogy felveszik-e vagy sem?! Vagy szerinted 1 nappal előtte közlik? Hiába írod nagybetűkkel, mert DE, ebben a suliban igen is megmondták már, hogy kiket vettek fel és kiket nem, mindenkit értesítettek! És ez így van jól, hogy előre megmondják, hogy nem és legyen időd másik sulit is komolyabban fontolóra venni.
Kedves 12-es te pedig nem tudom miről beszélsz, ugyanis világosan le van írva hogy egy fiúról van szó, aki szeptemberben megy iskolába, nem olyan nehéz rájönni hány éves is lehet, de egyébként leírtam, hogy nemsoká (idén) 7 lesz..
válasza:Olyan ideges lettem a hozzáállásodtól, hogyha ezt szemtől szemben mondanád, biztos bevinnének engem a rendőrök..
A kissrác egy az egyben a lányom, csak az enyém még 4 éves.
NEM A GYEREK HIBÁJA, hogy nem tudja kiejteni a hangokat. Azért viszik fejlesztésekre, hogy fejlődjön, egyébként ezeket élvezik a gyerekek, minek sajnálod, mert fel akarják zárkóztatni másokhoz játékosan? Ja tudom, mert a te fiatalkorodban minden ilyesmi kínkeserves volt.
A gyerek impulzív, ezt így hívják, nehezebben tudja kezelni az érzelmeit, a beszédhiba csak ráerősít erre. Ettől a gyerek nem beteg, nem ér kevesebbet, csak mindent intenzívebben él meg. Gondolom egy hatalmas adag szorongás lehet szegényben, hogy nem tudja kimondani rendesen a hangokat.
Le a kalappal az anyja előtt. Pont úgy neveli, ahogy kell. Ezzel a neveléssel a legtöbbet hozza ki a gyerekből. Mivel a gyerek hátránnyal indult, ezért nem "mintagyerek", ami ezzel a neveléssel más gyerek lehetne.
Amúgy 7 évestől nem nagy dolog, hogy kialakult a számfogalma, de biztosan tud olyan dolgokat, amiket mások nem, nem véletlen büszke rá az anyja.
A te gyereked nem attól "jobb", hogy jobban nevelted(ez egészen biztos, hiszen néha elveritek, erőszakot és megfélemlítést használtok), hanem attól, hogy félt tőletek, ezért fogja vissza magát, na meg azért, mert más a hozott anyag, a tiéteknek nem voltak nehézségei.
Attól, hogy az anyja megérti a gyerek érzéseit és bátorítja megszégyenítés és verés helyett, még nem tutujgatja. Súlyos fogalomzavarban szenvedsz.
Teljesen normális, hogy egy sánta gyereket nem indítanak futóversenyen direkt. Én is kerülném ezt a közeget, mondjuk én egy egészséges versenyszellemet pártolok, de iskolában nem tűrném, épp eleget versengenek a gyerekek sulin kívül játékból.
A gyereket nem félti túl, csak figyel arra, hogy mindig olyan környezetbe kerüljön, ami támogatja a fejlődését.
A gyerekek nem gondolják komolyan a "csúnya" dolgokat, amiket a szüleiknek mondanak, épp elég annyit tudniuk, hogy nekünk ez rosszul esik.
Szerencsétlen nőt sajnálom nagyon, hogy nem jön le neki, hogy milyen korlátoltak a kollégái(barátainak tart gondolom), mert akkor biztosan nem kérné ki a véleményedet.
De figyelj, segítek megoldani a gondod. Mondd azt, hogy te elvered a gyereked fenekét, hogy megtanulja hol a helye. Elhiheted, soha a büdös életben nem fog tanácsot kérni tőled, nagy ívben kerülni fog.
válasza:Március elején kiértesítették azokat, akik majd áprilisban fognak beiratkozni, hogy felvették e vagy nem, azokat akik majd fognak beiratkozni???????????
Átolvastad te ezt vagy átgondoltad? Honnan tudnák ki fogja majd beiratni a gyerekét oda vagy minden állampolgárnak, akinek 7 éves a gyereke küldtek értesítőt? Oké, ha valaki nem is akarta oda beiratni, nem vették fel, de mi van azzal, akinek a gyerekét felvették pedig be sem akarta iratni?
válasza:Csak mondom, oktatási intézménybe ELŐBB beiratkozol, MAJD döntenek a felvételről vagy elutasításról, első körben az iskola vezetője, majd megfellebbezheted és a fenntartó dönt a felvételről vagy elutasításról.
Ha még nem iratkoztak be se fel nem vehettek senkit, se el nem utasíthattak.
61%-os nyugodj már le. DE KIÉRTESÍTETTÉK a szülőket és attól h itt toporzékolsz, még nem lesz igazad. Könyörgöm, miért kell okoskodni olyanba, amit láthatóan nem tudsz?! Ez egy,-a kolléganő szerint-speckos iskola, fizetni is kell havonta néhány tízezret, külön foglalkoznak velük, nagyobb odafigyelést kapnak stb stb. Már hónapok óta járnak oda szakkörökre, ahol közben figyelték őket, nagyon sokan szeretnék ide bejuttatni a gyereküket, de nem mindenkit vesznek fel értelemszerűen és csak egy első osztályt indítanak. És de bizony a napokban ki lettek értesítve a szülők, hogy kinek fért bele a gyereke az osztályba és kinek nem. Felőlem nyugodtan a kardodba dőlhetsz, ez akkor is így van, szóval légy szíves és ne pörögj feleslegesen tovább a témán, nincs értelme.
15: Vicces egyébként, hogy te minősítesz engem, miközben mások eltérő véleményére erőszakkal reagálnál..Interneten, név nélkül nagy a szája mindenkinek. ;)
De látom legnagyobb sajnálatomra ide olyan emberek járnak, akik képtelenek mondatot, szöveget értelmezni és ezeknek még gyerekük is van.. Mutasd már meg hol írtam, hogy a gyerek hibája az, hogy beszédhibás??? SEHOL, úgyhogy ne forgasd ki a szavaimat!
Azt sem mondtam sehol, hogy ez a fiú kevesebbet érne, szimplán nem tartom célravezetőnek azt, hogy minden konfliktustól óvni akarom a gyereket, minden versengést, minden olyan helyzetet ahol az én gyerekem alulmaradhat máshoz képest, mániákusan próbálom kerülni és óvni tőle. Mert ez bármennyire is jó lenne hosszútávon úgy sem működik és csak annyit fognak elérni vele, hogy majd azt se tudja hogy kezeljen egy ilyen helyzetet! A családban nálunk van 1 olyan kislány, akit anyuka rendszeresen megvédett mindentől és mindenkitől, ha bármi beszólás érte a kislányt a suliban, esélyt sem adott h a gyerekek rendezzék, hanem rohant be és kiosztott mindenkit. A kislánynál mára annyit ér el, hogy rendkívül nehezen tudja kezelni a problémákat, sőt inkább meg sem akarja őket oldani, nem mer senkivel konfliktusba kerülni, mert nem tudja hogyan kezelje. Semmi rossz szándék nem volt abban, hogy úgy gondolom túlféltik a kisfiút!
Ja és kikérem magamnak, hogy mi verjük a gyerekünket és megfélemlítjük! Ember, nem is ismersz, halvány lila fingos nincs, hogyan neveljük a lányunkat, azért mert leírtam hogy egyszer kapott egy legyintést a fenekére, már bántalmazva van a gyerek???! Normális vagy te, de most őszintén??!
Lassan már ott tartunk, hogy csúnyán sem szabad nézni a gyerekre, mert fúj micsoda sz*arszülő az ilyen. 10 év alatt 2x kapott a fenekére a lányom, amikor már nagyon túlment minden határon és képzeld te szuperanyuci, nekünk sincsenek kötélből az idegeink! Néha igen is van az a pont, amikor más már nem használ, csak ha leszidod, de örülj neki hogy te tökéletes vagy. Ha valami eget rengető nagy hülyeséget, rosszaságot csinál a gyerek és minden kérlelésed ellenére is folytatja, te odamész és szépen megsimized, hogy jaj jól van szívem, igaz hogy folyamatosan az áramba akarsz nyúlkálni, de ejnye-bejnye nem szabad? Mert hogy a mi lányunknak volt egy korszaka, amikor minden áron a konnektorba akart nyúlkálni. És igen mikor 150.jére kéred meg SZÉPEN, hogy a szétdobált játékokat pakolja össze, de csak azért is széthagyja, akkor 151.jére már nem fogom szépen elmondani, hanem igen is erélyesen rászólok, hogy azonnal pakolja össze, különben én rakom el, de akkor nem kapja vissza egy ideig. Feszegetik a határokat és a mi dolgunk ezeknek egy határt szabni, amin túl már nem mehetnek és ez egyáltalán nem megy mindig szép szóval, mézes-mázasan.
Kolléganőm is rendkívül sérelmezi, hogy hogyan beszél velük a fiuk, mégsem csinál semmit az ég világon csak mindig kedvesen elmondja, hogy Jajj hát ezt nem szabad, utána meg nekünk panaszkodik, hogy mindent megtesz a fiáért, az meg így beszél velük. Ennek neveletlenség a neve és semmi köze ahhoz, hogy beszédhibája van a fiúnak. Közel 7 évesen nem gondolnám, hogy nem tudja ezredik kérésre sem felfogni, hogy így senkivel nem beszélünk! Persze szegény gyerek, de azért tiszteletlenül beszélni és hazudozni van esze. Múltkor megtiltották neki, hogy elvigye az egyik foglalkozásra a játékpisztolyát, amivel lehet ilyen tappancsokat is kilőni, ennek ellenére mégis elvitte a kisfiú és sikeresen fülön lőtt vele egy kislányt. Kolléganőm reakciója: megbeszéltük, hogy nem viheted el, ilyet nem szabad csinálni. Az eredménye annyi lett, h rá 1 hétre ismét elcsempészte a pisztolyt, de valóban hatásos módszer a "még csak a hangunkat se emeljük fel a gyerekre" taktika..
válasza:Huh kérdező, a válasz-kisregényeket nem olvasnám el, de gondolom már diagnosztizálták a fotelből a gyereket ADHD-vel és figyelemzavarral, és te mégis mit képzelsz, hogy meglátásod/véleményed merészel lenni az ügyben, amit a gyerek anyja is kikért... itt sok ám a kisgyerekes véranyu. Mondom a lényeget:
“Én nem akarom megmondani, amit így az egészről gondolok, hogy szerintem abszolút rosszul van nevelve az a gyerek, sokkal szigorúbbnak kéne vele lenni és igen is beíratni egy sima suliba, nem azon aggódni, hogy mi van ha valamiben nem lesz ő az első stb. Mert akkor tuti megsértődne.” - Bizony, ezt jól teszed, tartsd is magad ehhez! Tudd, hogy a kolleganő nem őszintén érdeklődik a véleményedről, csak kivan, mint az atom, és azt akarja hallani, hogy szerintetek ő nagyon tuti mami, és mindent jól csinál, és csak így tovább, és kitartást. Ezt kell mondani, ha békességet akarsz. Ennyi a “titok”!
válasza:Fogalmad sincs, mi a tisztelet, ha azt hiszed erővel el lehet érni.
" Nem akartam mondani, hogy én már rég rá vertem volna két akkorát a seggére, hogy elmegy a kedve a szemtelenkedéstől "
Ez bizony bántalmazás. Ha az utcán kever le neked egyet valaki, az is bántalmazás. Akkor is, ha 8 napon belül gyógyul, akkor is, ha csak kicsit fájt. Megütött? Meg.
A gyerek fenekére vagy bármijére kicsit ütni bántalmazás.
Ha zsarolod a gyereket, hogy kidobod a holmiját, ha nem teszi amit mondasz, sohasem fog tisztelni téged. Ez félelem. Félti a dolgait tőled!
Fél, hogy kap tőled egy pofont/ütést, mert nem úgy viselkedik, ahogy elvárod. Ez sem tisztelet!
Tisztelet akkor van, ha a gyerek már elég nagy ahhoz, hogy értse a jelentését. Egy 7 éves elég nagy LEHET hozzá.
"s hát mint várható volt, nem vették fel a gyereket, mert nem megfelelő a beszédje, nem tud együttműködni a többiekkel, lemaradna."
" Konkrétan félnek megmondani a gyereket, hogy nem való ebbe a suliba"
Mi az, hogy félnek megmondani, hogy nem való ide? Mi az, hogy várható volt? Ki számított rajtad kívül negatív végkifejletre? Innen is süt, hogy lenézed a gyereket, sajnálod, hogy nem éri elég kudarc, nem tudja, hol a helye, nem közösítik ki a viselkedése miatt, amiről nem tehet.
Logopédia és érzelmi problémák nagyon gyakran együtt járnak.
Egy hét éves gyerekről beszélsz.. Gőze sincs, mi a helyes és mi nem, pláne, ha nehezen kezeli az érzelmeit és nehézségei is vannak a nyelvvel. Nyugodtan lehet dühös, elmondhatja, mit érez, nem kell tudnia teljesen megfelelő formában előadni, hisz csak most tanulja.
Gondolom szorongó típusú gyereked van, aki inkább magában őrlődik, ahelyett, hogy elmondaná neked a negatív érzéseit veled kapcsolatban.
Egyébként meg mégis mit hiányolsz?? Azt hiszed nem szembesül vele a gyerek minden áldott nap, hogy nem tudja rendesen kimondani a szavakat? Hogy nem tudja, hogy mások nem kedvelik a dührohamai miatt?? Dehogynem. Az élete minden percében percében ez van. Minek legyen ez még kiemelve az iskolában is, ahol még többször elronthat valamit?
Értelmes gyerek, tudja, hogy nem szabad, de nem tudja meggátolni, nem elég az önuralma. Erről(is) szól a növekedés, hogy ezt tanulja.
Hogy az ilyen szűklátókörű nulla EQs lények leszólnak egy értelmes és szemmel láthatóan megerősítésre szoruló, nehéz helyzetben lévő anyukát és nehézségekkel küzdő gyermekét, igenis erőszakot ébreszt bennem, amit nekem felnőtt létemre nehéz visszafognom(én kaptam rendesen a szüleimtől, tudom, hogy nincs köze a tiszteletnek az erőszakhoz és megalázáshoz, pont ezért az első dolog, ami eszembe jut, ha megoldhatatlan helyzettel találkozom, ahogy te is rácsapsz a gyerekedre, ha nincs más ötleted).
Még egyszer elmondom, az nem pozitív megerősítés a negatív tettre, hogy beszélsz a gyerekeddel arról, hogy mit csinált, és mit kellene máshogy csinálnia.
A gyerekek kicsik, az enyém is nyúlkált a konnektorba, de nem ütöttem meg, hanem elbarikádoztam a 2 éves elől a konnektort, és raktam bele ilyen biztonsági tapaszt, továbbá nem hagytam felügyelet nélkül.
Most 4 éves, nem nyúlkál a konnektorba, pedig sosem kapott érte pofont vagy fenekelést, de még kézrácsapást sem. Tudja, hogy kell viselkednie az árammal. Hogy miért? Mert a 200adik elmondásra szépen megértette, mert már elég nagy lett hozzá.
A gyerek jól van nevelne, ha pedig problémát okoz az anyuka, közöld vele, hogy te rácsapsz a gyerekedre, mert te is csak emberből vagy. Meg fog szűnni a problémád. Az anyuka nem félti túl a gyermekét, ez a viselkedés nem tutujgatás, van értelme elmondani ugyanazt többször/máshogy, ezt hívják nevelésnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!