Mitől lesz valaki jó szülő?

A fenti megfogalmazások annyira szubjektív valóságot takarnak (mi az, hogy túl szigorú, mi az, hogy túl engedékeny például), hogy erre így válaszolni nem lehet.

Szerintem az a jó szülő, aki feltétel nélkül szereti a gyerekét, mellette áll, amikor szükség van rá, minden döntését a gyereke iránti szeretetből hozza meg a pillanatnyi legjobb tudása szerint (vagyis tévedhet, mert ember, de soha nem ártana szándékosan a gyerekének), emellett örömét lelei abban, hogy a gyereke egyre önállóbb és végül magabiztosan éli a saját életét, és képes egyedül dönteni.

Tisztelet, szeretet.

Ezen belül hogy képes-e akár külföldi egyetemet finanszírozni, van-e külön szobája a gyereknek, elmehet-e 16 évesen ottalvós bulira, szerintem nem a jó szülő ismérvei.....

A többi hozzászólóval alapvetően egyet értek, hozzáteszem, hogy bár a gyakorlat a fontosabb, az elmélet se mellékes, ha szakirodalmat tanulmányoz a kedves szülő. A jó szakirodalom (pl gyermekpszichológia) többségében gyakorlati tapasztalatokból születik, hozzáértők megfigyelésének eredményeképpen.

És hát rengeteg szakemberek tapasztalatán és egészséges vitáján alapul. A gyermeknevelésre nincs recept, viszont sokat segít a gyakorlathoz, ha megismerjük az életkori sajátosságokat, akár elméletből is.

A szakirodalom megspórol több ezer évnyi megfigyelést, és tudtommal senki sem él ezer évekig. ;) Elnézést, ha épp egy matuzsálem olvassa e sorokat. ;) De ha mindent nulláról egymagunk vizsgálnánk meg, akkor a gyerek rég már egy másik korcsoporthoz fog tartozni (úgy elrepül az idő), míg az 1%-át se értettük meg a korábbi életszakaszának. És persze az egyéniség is számít, az már inkább egyéni megfigyelésen alapszik.

Elsősorban MEGISMERŐ hozzáállást javaslok a gyermeknevelési érzék fejlesztéséhez. Ha elég jól ismerjük az adott korosztály közös vonásait, valamint ezen belül a konkrét gyermekét (az egyénét), ez alapozza meg az adott szituban történő minél megfelelőbb megnyilvánulást ill reakciót a felnőtt részéről a gyermek(ek) kapcsán.