Egyre nehezebben tudok játszani a gyerekeimmel, veletek nem volt így?

Két gyerekem van, 2,5 és 4,5 évesek. Most érnek össze, szépen kezdenek együtt játszani, vagy hogy szinte reggeltől estig eljátszanak, még csak a szobában sem kell lennem.

tudni kell hogy kicsi koruk óta olyan típusok akik jól elmolyolnak, de azért mindig is sokat foglalkoztam velük, nagy a játék tár, kicsi koruk óta járunk mondókázni, ilyen olyan klubokba, otthon kreatívkodunk, gyurma, festés, szerepjáték, bábozás minden, szóval tényleg nem a tv nevelte őket.

viszont egy ideje azt érzem - főleg mióta jól elvannak együtt is - hogy már nincs energiám játszani velük. a nagy kezd "nagylányos" szerepjátékokat játszani - pl mesefigurák helyébe képzeli magát és "kalandokat él át stb" amikhez igazán fantázia kell, és úgy érzem, ezekben én nem tudok részt venni, nekem nincs ennyi fantáziám hogy bele éljem magam az ilyen játékokba...

a társasozás és a legó engem is lekötne, de azt meg a kicsi nem élvezi még. Jobbára elmegy a nap, hogy ők rámolnak, cipőket próbálgatnak, gyöngyöt fűznek, meg szerepjátékoznak, a nagy mondja mit csináljon a kicsi, ő meg csinálja, nekem meg mióta adott a lehetőség, hogy ne üljek mellettük, nem is teszem sőt egyre nehezebb odaülni játszani. közben meg lelkiismeret furdalásom van. Nem lébecolok, dolgozom egyébként itthonról míg ők játszanak, de akkor is úgy érzem, most még velük kellene foglalkoznom. de egyszerűen már nincs hozzá türelmem.