Ha nehezebben eltetek meg elso gyermeketek neveleset az elso eveiben a kornyezetbeliekhez kepest, vallalnatok meg egyet?

Nekem nagyon nehéz volt az első máafél év.

Nehezen kötöttem kompromisszumot stb...

Most lesz 2 éves a lányunk. Már szóba jött a teso kérdés.

El sem hiszem, de vágyom egy kisbabára!

Szóval ha elfogy a megkezdett csomag fogamzásgátlóm, belekezdünk

Nem a "nevelését", inkább a gondozázát: betegség, kórház, fejlesztés, aggódás.

De igen, befolyásol és emiatt nem döntöttünk még, hogy legyen-e második.

Szerintem ez egyénfüggő.

Mitől éreztük nehéznek, elmúlt-e ez a nehézség, vagy tartós, hogyan terveztük eddig, változott-e a véleményünk a gyerekek számától. Illetve hány évesek vagyunk, mi a tűrőképességünk és az anyagi lehetőségünk.

Szélsőséges példát írok:

Pl. ha egy súlyosan sérült, teljes embert kívánó gyermek, akinél sok pénzt emészt fel a fejlesztése és/vagy a mindennapi életünk (pl mozgás és értelmi fogyatékos, a teljes házat át kell alakítani, hogy élhető váljon számára is), akkor teljesen értem, ha nem vállal valaki még egyet.

Ha "csak" hasfájós, nehezen alvó/evő gyerekről van szó, akkor az idő lehet a gyógyír.

Mi 3 gyereket vállaltunk, szerencsére egészségesek, a középső volt csecsemőként a legproblémásabb, de egyébként is mindnél kellett 4 év "pihenőidő".

Nem is a nevelését, de az első év tényleg nehéz volt nagyon fiammal, tényleg az éjszakai 6-7 kelés, hasfájások,reflux,fogzás, ezek miatti nyűgösség..

Aztán elmúlt 1 éves és kicserélték, normálisan mindennap van széklete, vidám, mosolygós extra bújós és rettentő értelmes kis szeretetbomba imádom minden percét amit vele tölthetek.

Ám ha belegondolok tesóba és újrakezdeni mindent előlről elfog a kétely pedig szeretnénk majd neki tesót, de ezek miatt mindig meginogok, pedig lehet másodiknál könnyebb lesz majd.

Kompromisszumként férjemmel arra jutottunk 3 év múlva visszatérünk rá mikor már ovis lesz a fiunk és hogy dolgozni megyek -e vissza vagy tesó projektbe belevágunk. Addig nem is filózok rajta.