Bölcsikérdés. Ha otthonról dolgoznátok, lenne segítségetek, vinnétek bölcsibe a gyereketeket? Jót tesz neki a közösség?

NÉzd, a gyakorin a bölcsi és a pokol kénköves tüze közül a pokol kerülne ki győztesen, ezt hamarosan magad is megtapasztalod.

Tehát bármit csinálhatsz, csak bölcsibe ne add a kicsit. Szabad TV elé leültetni, tabletet adni a kezébe, járókában tartani, amíg otthonról dolgozol, de bölcsibe ne vidd, mert melletted van a helye.

Amúgy: nézd majd meg augusztus vége felé a kislányodat: vágyik-e gyerektársaságra, kicsit kiszámíthatóbb napirendre, élvezné-e a programokat?

NÉzz magadba: tudnád-e őszintén élvezni a játszótéren, vagy otthon együtt töltött idő minden percét, vagy feltöltene egy kis sikerélmény a munkádban, hogy utána abban a nyilván kevesebb időben, amit a kicsivel töltesz, tényleg 100%-osan ott legyél vele?

Én azt tapasztalom, hogy aki nem szerette szülés előtt a munkáját, csak azért járt be, mert kell a pénz, az ezt el sem tudja képzelni, és önző karrierista tyúknak tartja a dolgozni vágyó anyukákat. Aki viszont sikeres volt és elismert a munkájában, annak az hiányozni kezd, Kinek hamarabb, kinek később, én mondjuk 2 gyerekkel 6 évet voltam itthon, mire úgy éreztem, ha most nem mehetek vissza, kitépem minden szál hajamat, és hidd el, ez az anyai állapot már semmivel sem jobb a gyereknek, mint bölcsiben lenni pár órát, aztán otthon egy olyan anyukával, aki már alig várja, hgy vele játszhasson.

Ezeket gondold át, és dönts. De ha jót akarsz magadnak, senkinek ne áruld el, ide meg végképp ne írd le, hogy bölcsibe adod, ha úgy lesz. Bárhová, csak oda ne, tényleg.:(

Ha van otthon megoldhato segítség tehát valóban tudsz a munkádra koncentrálni, én nem vinnem.

Mi feszt betegek voltunk pl.igy ki is vettem (a legkisebb gyerekem járt bölcsibe a többiek nem).

Szerintem egy évesen nem kell a társaság sem és a különfoglalkozas sem. Bőven elég lesz az oviban (és még ott sem értek egyet a mindenféle programmal való elhalmozassal).

De ez az én véleményem.

A másik hogy most így van de lehet meg is fordulhat a viselkedése szept re, nekem pl kettő gyerekkel is úgy volt hogy csecsemőnek marha barátkozósak voltak, vigyorogtak mindenkire, nem sírtak idegen kezében siman atadhattam másnak őket, na de úgy 14-15 hos koruktól bizony anyasabbak lettek, bújtak mogem, és már nem baratkoztak úgy, csak ha úgy tartotta kedvuk. És semmi trauma vagy hasonló nem érte őket, egyszerűen ez a fejlődés része lehet.

13 hónapos korától dolgozom,de csak 2 évesen adtam bölcsibe. A nagyobb gyerekeimet is csak két év pár hónap után.

Szerintem vízválasztó hogy tudjon beszélni.

Gondolom magán bölcsi lenne, a heti 2-3 nap szerintem pont kizökkenti őket. Mármint hogy egyik nap igen másik nap nem...

De gyerek függő is ez az egész.

Te látod,mik a lehetőségek, és ki hogy viseli a változást.

Szerintem a sok vélemény körött az igazság valahol félúton van. Egy évesen lg tényleg nem kell társaság és programok sem, de én a három gyerekemnél is azt láttam, és minden ismerős gyereknél is, hogy a három éves kor,vagyis az ovi kezdete meg már elég késő ahhoz, hogy először kerüljön közösségbe. az én gyerekeim kb. 2 éves koruk körül (fiam kicsit később, lányom kicsit hamarabb ennél) egyérteműen igényeltek annál többet, minthogy minden napra én találjak ki valami programot. Eleinte csak hetente kétszer vittem őket családi napközibe eljátszani egy-egy órát, miközben én is ott voltam, és fél év alatt lett ebből egész délelőttös, végül egész napos családi napközi (bölcsi), tehát két és fél éve skorukra, amikor sok más kisgyerek már az ovit kezdi, ha szobatiszta addigra. Ők ekkorra már például teljesen érettek voltak a lovaglásra is, az irányított tornára is, heti egy-egy alkalommal, és ezek voltak a hét fénypontjai számukra. És nekem is ekkorra vált létszükségletemmé, hogy ne legyünk 24 órában együtt. Lehet lepasszolásnak hívni, akárminek, ami itt divatos. Aki két éves koráig éjjel-nappal a gyerekével van, szó szerint, mert sem nagyi, sem más segítség nincs, az érti egyedül, hogy mire vágyik már kb. ilyenkorra egy anyuka. Néha csak arra, hogy úgy porszívózzon, hogy közben nem rángatja senki a zsinórt.

Nagyon sokféle munkát lehet otthonról végezni, nem tudom, a tiéd milyen, de az biztos: még bőven-bőven egy éves kor után is vannak olyan időszakok, hogy ha a gyerek tudja, hogy az anyukája otthon van, akkor nincs az a bűvészmutatvány, amivel apukája rá tudná venni, hogy tőle is elfogadjon valamit. Vagyis én arra nem építenék, hogy otthon vagyok, és amíg dolgozom, addig a férjem foglalkozik a gyerekkel vagy más segítség, hacsak nem olyan jellegű a munka, amit nyugodtan félbe lehet hagyni ötpercenként.

Szerintem másfél éve skor körül heti kétszer-háromszor pár óra bölcsi délelőtt nem gáz, addig kén emegpróbálni elvégezni minden munkáddal, és a maradéék időben továbbra is együtt lenni. Ebben a kompromisszumban biztosan nem sérülne a gyerek sem, és neked sem lenne rossz.