Anyák! Ti ki szoktátok nevetni a gyereketeket?

Vannak olyan helyzetek, amikor igen. Sőt, vannak olyan helyzetek, amikor pont ezzel teszel jót a gyerekkel. Nem őt neveted ki, hanem inkább a helyzetet, amivel őt is segíted, mert nem megijedni fog, hanem ő is nevet rajta. Jobb, mintha te magad is megijednél, amivel meg még jobban kikészíted a gyerekedet is.

Általában egy olyan helyzeten nevetünk olyankor, de akkor a gyerek is nevet rajta. Természetesen vannak olyan helyzetek, esések, balesetek, ahol viszont eszem ágában sincs nevetni.

Nem mellesleg én is estem már, engem is kinevetett a kisfiam, de én is magamat. :)

Igen, pl egyszer elbotlott a küszöbben, csúszott a kövön a fürdőben, és lefejelte a falat.

Videóra kellett volna vennie, annyira tökéletesen csinálta, mintha megrendezték volna.

Nem rajta nevettem, hanem a helyzeten, mondtam is neki, hogy szépen csinálta, persze egy rakás puszi és egyből felsegítése és dajkálása közben.

Nem baj az, ha sokféle örömöt ismer. Én is nevetek magamon néha, ha épp jó passzban ér a baleset, rosszabb passzban meg bosszankodok. Ő mindig nevet, csak ritkán nem nevetek vele, pl akkor, ha vérzek vagy rettentően fájt, olyankor fel is hívom a figyelmét erre.

Néha úgy alakul,hogy kinevetem!

De úgy veszem észre,hogy ezzel oldom a szitut!

Pl múltkor tollasoztunk,és akkorát esett a saját làbàban,nem tudtam abba hagyni a nevetést!

Aztán mondta,hogy sírt volna,de így inkább nevetett!

Én nem tudok azon röhögni hogy elesik a gyerekem, de még filmekbe se találtam soha viccesnek amikor más kínján röhögnek. (nem az általad említett videókra gondolok, hanem vígjátékok amik erre épülnek)

Sokat nevetünk, gyerekszájnál szerintem viccesebb nincs, vagy mikor fedezi fel a világot és tárgyakat irreveláns módon használ nagyon mókás, de azon hogy elesik sose tudtam kacagni.

Vannak viccesebb helyzetek szerintem, amikor nyugodtan lehet nevetni. Nem vagyok még anya, de ha nem komoly a helyzet, szoktam nevetni ( pl. 2 Éva unokahugom elakartam dobni a kutyánknak a lasztit, de kiesett a kezéből, a kutya persze kapott az alkalmon, el futott a labdával. A gyerek meg csak nézett, hogy mi van. Akkor mind nevettünk)

De vannak esetek mikor nem kéne nevetni, ezt videókban is sokszor látom. Láttam,olyat hogy kisgyereket kerget a kakas (méretes) vagy a pulyka, az meg már sírva menekül, de a szülő röhög rajta, vagy mikor macska/kutya feldönti a járni tanuló babát,aki persze elkezd sírni, szulo meg csak Rohod és videozik.. :(

Hat, ha vicceset csinal akkor nyilvan.

Teszem hozza o is jol szorakozik ha en pl raejtek egy konyvet a labamra.

Egyetlen egyszer követtem el azt a hibát, hogy kétségbe estem, amikor elesett egy kisgyerek, de tisztán látszódott az arcán a folyamat, ahogy ezt lereagálta. Nézett fölfele nagy szemekkel, volt két-három másodperc, amíg nem történt semmi. Majd ahogy látta az aggódó arcom, már görbült is lefelé a szája, és onnantól elkerülhetetlen volt a sírás.

Viszont konkrétan nem emlékszem olyan esetre, amikor nevetni támadt kedvem, de nem zárom ki, hogy van ilyen szituáció. Úgy képzelem, hogy akkor tudnák nevetni, ha az biztos, hogy a gyereknek nem fájt az esés, máskülönben a nyugtató-gyógyító ösztön az erősebb.