Óvodaérett-e az ilyen kisgyermek?

Néha jár héba-hóba bölcsibe, igen. Én bölcsis néni vagyok, ha nagyi nem tud rá vigyázni, akkor velem van a bölcsiben, ha nem tudok szabit kivenni. De ezekből több dolog játszótéren is rendszeres, szóval nem feltétlen kötném a bölcsihez.

De pl. a hintás eset: ha nem akarja valaki megkörnyékezni a "hintáját", akkor tök nyugi van, de amint hasonló korú gyermek lép be a játszótér kapuján, és nem hintában ül és,, rohan oda, nehogy az új gyerek elvegye tőle, pedig lehet, aki belépett, nem is akar hintázni.

Szeret gyerekek közelében lenni, de közös dolgokban, amiket együtt kellene csinálni a többiekkel, nemigen partner. Ha rászólok én vagy más, jön a hiszti, ellenkezés. Követni szokta a gyerekeket (nem mindig), tehát ha látja, hogy odaülnek az asztalhoz, ő is odaül, de gyorsan el is hagyja, és olyankor persze aki szintén nehezebben ül meg a fenekén, követné is őt, az meg borítaná az egész rendszert.

Azért kérdem az oviérettséget, mert szeptembertől elvileg mehetne oviba. Bár meg tudnánk oldani, hogy ne kelljen mennie feltétlenül (nagyi vigyázna akkor rá, aki ezt örömmel is teszi, imádja a nagyiját), de nem tudom, pont ezzel tennék-e neki rosszat (csak kitolódna a szabályokhoz való alkalmazkodása még inkább)? Egyszerűen nem tudom, mi volna a helyes döntés. Mert amúgy meg tényleg szeret gyermektársaságban lenni, figyelni őket, be-bekapcsolódni játékba, közös autózásba, de pl. amikor helyet kellene cserélnie valakivel (pl. hinta, nagyobb tologatós autó), szóval amikor partnernek kellene lennie a váltásban, azt nem vagy nagyon nehezen tűri, márpedig oviban ugye nincs a 20 gyerekre 20 hinta, ott váltani kényszerülne ebben is.

" de a kommunikáció, szobatisztaság biztos, hogy részei."

Kommunikáció alatt itt mit értesz?

"Felfogja-e amit mondanak neki"

Felfogja, csak nem biztos, hogy meg akarja tenni.

"...képes-e jelezni ha gondja van."

Általában igen, mondja, mit szeretne, viszont utasítással szemben nagyon ellenkezővé tud válni.

"Illetve nyilván nem kell beszélnie még körmondatokban, de azért hajlamot mutasson a beszédre."

Idegenekhez is simán odamegy, szóba elegyedik velük. Nem mindig érthető, mit mond, de sok esetben már tisztán, jól érthetően beszél. Van, hogy csak csicsereg, mondja, mondja az észrevételeit, mesél, énekel, ha közbekérdeznek, válaszol.