A párom 5 éves fia vele alszik, én nem alhatok velük, nem engedi a gyerek. Mit tegyek/tegyünk?

Hát azért nehogy már egy 5 éves gyerek diktaljon! Mi az, hogy nem engedi?! Apuka helyében ezt biztos nem engedném, szépen megmondanam, hogy márpedig együtt fogtok aludni, ő pedig lefekszik az ágyába, és vita vége.

Ezt a szegény kisgyereket otthagyta az anyja, tudjátok mekkora törés lehet ez az életében? Úgy beszéltek róla, mintha egy zsarnok tini lenne. Elveszítette az anyját, és most fél, hogy az apukáját is elveszíti. A férjem 6 éves volt, mikor meghalt az anyukája, egy barátnőm pedig 8, mikor elhagyta az anyja, mindkettőjüknek még felnőtt korára is kihatott a dolog, mert a családban nem kezelték normálisan a dolgot. Az én lányom 4 éves volt, mikor elköltözött az apja messzire, és hónapokig minden nap félt az oviban, hogy megyek-e érte, és egy ideig velem aludt, mert érezni akarta, hogy én még ottvagyok neki. Egy kis 5 éves gyerekeről van szó, akiben egy világ omlott össze. Hányan írják itt, hogy elhagyott a barátnőm/barátom, hogy éljem túl. Ez ennél sokkal komolyabb dolog.

Nem olvastam a válaszokat, de leírom nálunk hogy volt. Én az anya vagyok, 7 éves koráig kb. együtt aludtam a lányommal, akit egyedül neveltem. Voltak próbálkozásaim a külön ágyba szoktatásra, de mindig vissza-visszatalált az én ágyamba. Aztán jött a párom, és én vele akartam lenni éjszakánként, és kevéske kérlelés, sírás, szomorkodás árán saját ágyba került a lányom. Előtte, amíg nem éltem együtt senkivel, csak randizgattam, nem volt elég a motivációm. Kellett az együttélés ehhez. De még két évvel ezután is fel-felemlegette, hogy nem alhatna-e az egyik este velem.

Meg kéne beszélned a pároddal, hogy ez téged zavar, és valamilyen szinten nem normális, ha egy gyerek egy bizonyos életkor után rendszeresen vagy kizárólagosan együtt alszik a szülővel. Bár ez az életkor szerintem inkább a hatéves kor, ill. az iskolába kerülés időszaka. Addig kellene, akár pszichológus segítségével fokozatosan és a gyereket kímélő módon átszoktatni a gyereket külön szobába. A gyerek azért igényli a szülővel való együttalvást, mert nagyon sok szorongást így tud feldolgozni, de egy bizonyos életkor után elvárható, hogy ahogyan önállósodik, kifejleszt más szorongásoldó technikákat. A kicsinek is tapintatosan el kell magyarázni - ez az apa feladata - hogy a nagyfiúsághoz hozzá tartozik az önállóság, a külön szoba, a külön alvás. Az iskolában pl. ha kiderül, hogy az apjával alszik együtt, mert pl. elszólja magát, akkor az "cikis" lesz. Szóval egyfajta megállapodást kellene kötni a gyerekkel, hogy hatéves koráig vagy iskolakezdésig szép fokozatosan leszokik az apa mellett alvásról. El lehet neki magyarázni ennek az előnyeit, azt, hogy ez nem miattad van, lehetne jutalmakkal ösztönözni, pl. minden egyedül átaludt éjszaka után kap egy matricát, és tíz matrica után valamilyen kisebb jutalmat. Azt kellene tudatosítani az apában is, hogy ha nem lenne párja, akkor is egy idő után az lenne az egészséges, ha a fiát támogatná az önállósodásban.

Utolsó, ez amit írtál csak akkor állná meg a helyét ha a gyerek apja és anyja együtt élnének és úgy aludna köztük még mindig minden éjjel. De ezt a gyereket elhagyta az anyja, csak az apjára számíthat, így érthető hogy szorong és lehet hogy még nem áll készen arra hogy egyedül aludjon. Ráadásul az új "pótanyukát" is csak fél éve ismeri, ami azért nem egy túl hosszú idő, főleg hogy nem is élnek együtt. Erőltetni nem szabad szerintem, időt kell adni a kisfiúnak, hogy el tudja fogadni az új helyzetet.

Ez a párkapcsolat így döglött. Apa a gyerekkel alszik, nem tudsz éjjel összeölelkezni vele, nem ébredsz arra, hogy melletted szuszog. Szerintem lépj ki és keress olyan férfit akinek fontosabb vagy. Nem normális, hogy még fél év után se tudtok együtt aludni.

26-os, szövegértési képességeidet fejleszd! Ki írta, hogy azonnal kell tenni valamit, meg erőltetni kell? Egy folyamatról van szó, amit beszélgetéssel, stb. el kell kezdeni, és aminek a lefolyására rá kell szánni legalább egy évet. A kisfiú szorongását pedig pont szakértői segítséggel is kellene oldani. Senki nem mondta, hogy a gyerek egyik napról a másikra legyen kipaterolva az apa mellől. De ha egy családdá akarnak válni, akkor el kell indítani egy folyamatot, ami a jelenleginél egészségesebb irányba mutat. Ha a kérdezőnek fontos ez a kapcsolat, akkor nyilván segítenie kell ennek a folyamatnak az elindításában.

a gyereknek követni kell a szülőt, aki másképp nevel az megszívja. Ha a gyerek diktál a kapcsolatnak vége. Az apának érzékeltetne kell, hoyg te vagy a párja és neki rád is hallgatnia kell, ha nem támogató a kapcsolat akkor vége.