Ajándékok helyett élményeket a gyereknek, szerintetek jó ötlet?

Egy 2-7 eves gyerek (vagy tan meg az utan is) nem erti h mi az h "elmenyt kapni". Egyedul az tudatosulna benne h nem kapott ajandekot. Karacsonykor nem mennek sehova amikor minden tomve van emberekkel es amugy 200%kal megemelik pl a wellness hotelek arat. Es az "elmeny" eleve idojarashoz kotott. Ha rossz ido van, egy csomo kiesik. Neha meg kifejezetten buntetes kimozdulni ha a gyereknek nincs kedve. Meg ha belteri programra is mennek, egy kisgyereknek az oda-vissza orakig autozas nem elmeny...

De terjunk vissza a karacsonyhoz: most komolyan szenteste rohangalnak valahova? Vagy tenyleg SEMMI nincs a fa alatt csak egy igeret h "majd elmegyunk valahova"?

Hát, pedig a tárgyak értékelése abszolút egy tanult dolog, amit a gyerek a környezetétől sajátít el. Nem "vágyna" tárgyakra, ha nem treníroznánk erre. Tiltakozásokat a pszichológia és neveléslélektan tudományához, illetve az evolúciónak lehet benyújtani...

Mindeközben korunk rendkívüli tárgyközpontúsága miatt úgysem lehet ezt kikerülni. Lehet akármilyen tudatos és tanult a szülő, csodaszép gyerekközpontú nevelési elvekkel, ha a nagyi nem az, ha a játszótéri pajtások szüleikkel egyetemben reklámokon élnek, ha a szomszéd néni a pár filléréből áldoz gyermekedre a kínainál...

Pedig akinek fontos a gyerek, nagyon szép szakirodalommal találkozhat, ha utánajár, hogy adott életkorban egyáltalán MIT értékel. Mert ez bizony biológialiag kötött! Bizonyos tárgyakról már bebizonyosodott az egyértelmű romboló, fejlődésben gátló hatás is. Más tárgyak egyszerűen öt percig se kötik le a gyerek figyelmét. Ha viszont ismerjük a tudományos hátterét, hogy mikor hol tart az agy és a test összehangolt fejlődése és milyen tapasztalatokra van szüksége a gyereknek ilyenkor a legeslegjobban, kiderül, hogy a mai gyerekjátékok 80%-a tökéletesen értelmetlen. Sértheti a tárgyközpontúak hiúságát, de ez van. Plusz erre jönnek a folyamatos botrányok, hogy ebből a műanyagból ez oldódik ki nyál hatására, abból az szivárog stb.

Mindazonáltal ha kicsit is áldoz az ember az idejéből arra, hogy utánajárjon a dolgoknak, megnyílhat előtte egy teljesen más tárgyi birodalom is, ahol komoly szakértelemmel alkotnak nagyon jó minőségű és a gyerek fejlődési státuszának megfelelő játékokat, melyek tényleg lekötik és ezáltal fejlesztik is őket. Ha megértjük ezeket az alap szükségleteket, hogy egyáltalán mit képes felfogni az agy és milyen ingerekre van szüksége a fejlődéshez, sokkal jobban választhatunk akár élményt, akár játékot.

Nem gondolom, hogy ha valaki kiemelt élményeket kínál gyerekének az ünnepekkor, az megfosztaná valamitől. Felnőttként nagyon nehéz elvonatkoztatni attól, amit mi értékelünk, nehéz gyerekszemmel látni, de ismételten biztatok mindenkit, hogy olvasson utána, különböző életkorokban mi a jellemző. Biztos mindenki látott már babát egy fűszállal foglalkozni két órán át... ez neki egy szuper élmény, ahogy az első évek mind szinte koncentrált élményesszencia folyamatosan, eléggé furcsa értelmezés azt feltételezni, hogy aki ünnepre élményt ad, az biztos nem ad azt a többi napon...

40!

Egy zéró waste fanatikus firkálmányát tan nem kellene ide keverni. Egy befottes uvegnyi szemetet termelni évente azt jelenti, hogy ez a nő mosható betetet használ, nincs otthon wc papír és az orrát is textilzsepibe fújja. Gusztusos, ugye?

43

Az ajándék adásának, és az ajándék elfogadásának képessége egy fontos emberi skill, ami nem, nem az új kor terméke, ellenben nem más, mint a személyiség és viselkedéskultúra egyik hasznos szelete.

Látom, csúcsra jár itt a szövegértés, ha ezt sikerült kihámozni...

Nyugodtan FIGYELMEN KÍVÜL lehet hagyni a gyerek biológiai, fejlődéslélektani igényeit, senki nem vitatja ezt!

De ettől még bárki dönthet úgy, hogy a mennyiség HELYETT (minden ünnepkor minden rokontól egy tárgy = évi 50+ tárgy) a minőséget veszi elsődlegesnek.

Ez ugyan nagyobb energiaráfordítás, mert utána kell nézni, hogy az adott életkorban milyen ingerek befogadására képes a gyerek, mik szórakoztatják. Utána kell nézni az ilyen játékoknak. Esetleg többe is kerülnek, némelyikük viszont filléres cucc. Ráadásul sok ilyen játék a szülő aktív részvételét is igényli, ami hátráltatná a szülőt a mobilozásban.

A sértődöttség és támadással védekezés helyett viszont gondoljunk már bele, hogy felnőttként akármilyen meghitt és szép dolog egy ünnep, az ajándékozás MEGÉRTÉSÉHEZ szükség van bizonyos agyi képességek kifejlődésére, amit különösebben sürgetni nem, hátráltatni viszont lehet.

Például ahhoz, hogy egy gyerek megértse azt, hogy az ajándék egy speciális dolog csak az Ő számára, szükséges, hogy egy külön lényként tekintsen magára, tudjon különbséget tenni az "én" és a "többiek" között. Ez a 2. életév során KEZD kialakulni. Ahhoz, hogy megértse, hogy az ajándék egy kiemelt alkalomkor érkezik, fel kell fogni az időt. Időtartam, előtte, utána, idő múlása stb. Ez egyszerűen biológiailag determinált, mikor ér oda a fejlődés. Mint ahogy a döntési képesség is determinált, és túl korai életkorban döntést várni a gyerektől (pl. melyik előkét szeretnéd, mit szeretnél reggelire stb.) számára bizonytalanságot és komoly stresszt okoz, hiszen ilyenkor az a "program" fut, hogy a felnőtt mondja meg, mi a "jó", a felnőtt jelöli ki a biztonságos terepet.

De ismétlem, figyelmen kívül lehet hagyni a gyerek igényeit, szükségleteit, és ettől még tűnhet a gyerek fizikailag, értelmileg, lelkileg egészségesnek. Csak érdemes erre ránézni úgy pár évtized múlva, hogy a 25-30 éves fiatal tud-e jól kapcsolatokat teremteni, képes-e elköteleződni, felelősséget vállalni, gazdálkodni, ellátja-e önmagát, magabiztos-e, helyén van-e az önértékelése stb. Mert ezek nem gyengén múlnak a hajdani kisgyerek családján.

(Ja és nem minden "cég" termel tárgyakat, vannak "cégek", melyek például a fenti területeken problémákkal küzdőkön próbálnak segíteni...)

47

Sok beszédnek sok az alja, maradjunk ennyiben. Ahozzászólásaid tipikus példái annak, amikor valaki sokat beszél, de semmit nem mond.