Miért akar a fiam egyedül menni a suliba?

Apjának igaza van,régen elsős kisgyerekek elmentek egyedül iskolába.Pont az ilyen túlféltet gyerekek lesznek életképtelenek.

Az osztálytársai is busszal mennek,ő sem szeretne anyuci elkényeztetett kisfia lenni.Menjen közösen más osztálytársával együtt ennyi és akkor még sem lesz egyedül.

A környékemen teljesen normális hogy gyalog és egyedül mennek a gyerekek iskolába van aki csak vidéki suliba jár,de van aki 20 km-re városba jár be suliba.

Anyuka! Ez ne haragudj, most kemény leszek veled, de nem rólad szól, te pedig azt akarod pont elérni a fiadnál és a férjednél! Igaz, én nem pesti gyerek voltam, és egyetértek valamint megértem az aggodalmadat, de én már másodikas koromtól kezdve busszal közlekedtem haza. Reggel a tesómmal mentem, délután vagy jöttek értem, vagy az iskolabusszal mentem, vagy "elindultam szíp hazámbul"! És nem volt gond. :)

Ha megengeded az észrevételt, szerintem a szeparációs szorongásoddal érdemes lenne komolyan odafigyelned! Ne akadályozd az önállósági törekvéseit, kössetek kompromisszumokat! Üljetek le a családdal és beszéljétek meg ezt az egészet! Mondd el a fiadnak és a férjedneki, mi miatt nem akarod elengedni, és mikor lennél nyugodt! A fiatokkal beszélgessetek el olyan forgatókönyvekről, hogy mit tenne ha...? És utána ne szólj bele a válaszába, engedd, hogy végigmondja, majd utána mondd el te is, meg a férjed is, hogy tartanátok helyesnek! Ha nem tudod kifejezni az érzéseidet disztingvált formában a családod előtt verbálisan, akkor szakember segítségét kell hogy kérd, akármennyire is nem értesz vele egyet, a gyereket meg hozd össze egy prevenciós coach-csal, aki felkészíti ezekre a lehetséges helyzetekre, így te is megnyugodhatsz, de a fiad is boldog lehet!

(Egyébként nekem is gáz volt egy idő után, hogy anyám állandóan a nyakamon volt abban a korban, és nem fogta fel, hogy egyedül akarok néha lenni, mert annyit láttam akkoriban, hogy az agyamra ment, akkor is ha amúgy imádom őt!)