Miért akar a fiam egyedül menni a suliba?

Szia,

ugyanez a helyzet nálunk is. 9 éves fiam nagyon szeretne egyedül buszozni a suliba, mert az olyan "nagyfiús és menő". 5 megálló lenne tőlünk és van olyan osztálytársa aki messzebbről buszozik. Egyrészt féltem őt, másrészt tudom, hogy "el kell engednem" viszont ő kissé figyelemzavaros és könnyen elterelődik a figyelme ezért is "gyakoroljuk" az önálló cselekvéseket (pl. egyedül bevásárolni kisebb dolgokat, közelebbi helyre egyedül elmenni). Úgy beszéltük meg, várunk harmadik osztály félévéig, aztán majd meglátjuk. Gondolhatják, hogy túlféltem, nem érdekel. Tudom, hogy el kell engednem és módjával el is fogom, ha úgy érzem, hogy számára biztonságos. Ő az én gyerekem és felelősségem is. Szóval, nehéz dolog, nehéz döntés. Mindenképpen attól függ, hogy alkalmas-e már rá.

Miért akar? De hisz megválaszoltad! Mert a barátai is úgy mennek.

Egyébként meg neked kell tudnod, hogy mennyire érett. A kora nem lenne akadály, van olyan gyerek, aki teljesen felelősségteljesen tud ennyi idősen közlekedni.

A fiad szeretne önállósodni, te meg gátolod ezt.

"egy 3.os gyereknek nincs keresnivalója a buszon" - ez úgy marhaság, ahogy van. Első néhány alkalommal kísérje el valamelyikőtök, de hagyjátok a gyereket önállóan cselekedni. Ha azt látjátok, hogy normálisan tud mindent csinálni, akkor engedjétek.

"reggel ne sétálgasson egyedül a megállóba mert a csúcsforgalomban bármi megtörténhet"

Ez a ti hibátok, hogy eddig nem tanítottátok meg biztonságosan közlekedni. Nosza rajta, kezdjetek neki még ma! Életképtelent akarsz nevelni a gyerekedből, még szerencse, hogy a gyerek nem partner ehhez és a férjed is normálisan áll a dolgokhoz.

Szerintem ez nem ördögtől való dolog, és ha a fiad kezdeményezte, az tök jó (én örültem volna neki anno)! De nyilván nem mindegy az utazás bonyolultsága, hogy mondjuk háromszori átszállással jut el Bp-en a város másik végére, vagy felszáll egy buszra, ami ott teszi le, ahogy az sem mindegy, milyen az adott gyerek. Mondjuk ha együtt megy az osztálytársaival, az szuper, és biztonságot ad.

A fiam osztályában voltak páran, akik már egyedül jártak 3.-os korukban (Bp-en, BKV-val), de náluk muszáj volt, mert a szülők nem értek rá, ők pedig elég „összeszedett” gyerekek voltak. A fiam azonban „elvarázsolt” típus volt (aki, ha meglát út közben egy mókust, akkor kb. képes elfelejteni hova indult), és nem is szeretett volna egyedül menni, ezért elkísértük.

Ennyi infó alapján nem tudja senki megmondani, hogy túlregálod-e, te látod anyaként, rejthet-e bármi veszélyt ez a dolog (és a többi gyereket csak muszájból járatják-e busszal).

Össze tenném a két kezem ha a gyermekem már egyedül szeretne iskolába menni!

Viszont ő már hatodikos és nem évvesztes, de alacsony növésű így kb harmadikosnak nézik 😀

Még az osztálytársaival sem akar menni. Azt mondta hogy talán a második félévtől.ja egyébként rövidebb távon már közlekedik egyedül, pl a tatához a suliból ami kb 1 km.

Szóval én úgy gondolom ha egy gyerek önállósodni akar, ne álljunk az útjába, persze csak az ésszerűség határain belül!

Ahogy írod mások is egyedül buszoznak....

akkor nem is annyira elvetemült dolog ez!

Tudom, hogy mostani anyai nézetek mellett lepontozni való a véleményem, de akkor is leírom

Nem értem ezt az új szokást, hogy a gyereket ajtóig kísérik a szülők oda és vissza. A gyerek ha meg van mindenre tanítva, megbízhatóan közlekedik pl. zebra stb. Akkor miért nem lehet hagyni önállósulni??? Gyakorlatilag semmi magán tere a gyereknek. Folyamatosan kontroll alatt állnak. Egy harmadikos gyerek tud tömegközlekedni. Jelenleg nagyon sok mindenből kimarad így. Az együtt suliba utazás nagyon összekovácsolja a gyerekeket, van egy kis én idejük, amikor a szülők sincsenek jelen és az iskola se köti őket.