Miért vállalnak mostanában ilyen sokan kis korkülönbséggel gyerekeket?

mostanában? Anyukám, az öccse, és a másik öccse között is 2-2-2 év van. A párom és a bátyja között is két év van, valamint az unokahúgaim között is 2 év van.

Lehet, hogy most rossz, mert még kicsik, viszont szinte együtt nőnek fel, és nem az van, hogy az egyik gyerek már külön él, a másik most megy ötödikbe. Azoknál az ismerőseimnél, akiknél csak pár év a korkülönbség, szorosabb a viszony is. Nem tudom, hogy lehet-e összefüggés.

Szerintem van az akinek besikerül, meg az aki gyorsan le akarja tudni és úgy van vele, az eleje nehéz, de aztán jól ellesznek együtt a gyerkőcök, összenőnek./mondjuk én nem osztom ezt a véleményt és nem tartom helyesnek/

Én a nagy korkülönbség híve vagyok, 19,12,1 évesek a gyerekeim.

Mert szeretnének testvért de a nehezet egyben szeretnék letudni. És a gyed extra meg hogy két gyerekre egyszerre is járhat ellátás, az sem árt. Korábban ilyen nem volt. Plusz sok munkahely jelzi is a nőnek hogy nem vár ám rá évekig.

Akinek karrierje van és olyan a beosztása, nem szeretne nulláról kezdeni egy másik cégnél pl.

Sok barátnőm 32-33 volt első babánál, ezért aki 2 gyereket szeretne vagy esetleg hármat, az nem ér rá 5-6 éveket várni a következőre.

Tényezo az is, hogy majd jól osszenonek együtt játszanak a kis korkulonbseges tesók (aztán ez vagy bevalik vagy pont nem)

Illetve sokszor látom ha a gyerek már oviban van, anya visszament dolgozni, minden szépen beall egy rendszerbe, nem akarozik újra babazni éjszakazni. Így a második gyerek egyre tolódik majd végül le is kerül a napirendről.

A magánvéleményem az hogy nagyon megterhelo egyik kicsi másik pici fizikailag és pszichesen is és az sem tartom jó ötletnek ami manapság dívik, hogy bevallaljak a másodikat hamar, emiatt a nagyobbat másfél éves korától már bölcsibe adják, mondván kell neki a társaság. Egy másfél évesnek nem kell a reggel 8-delutan 4-5ig tartó társaság főleg hogy a babak ilyenkor nem egymással játszanak még, hanem egymas mellett.

Az együtt játszás oviban jön.

Sokan érvelnek azzal (itt is) hogy a bölcsiben majd megtanitjak egyedül enni meg szobatisztaságra stb.

Szerintem meg ez a szülő elsődleges feladata lenne.

Értem hogy anyukának könnyebb otthon a kicsivel egyedül és hogy jobb ha nem egy ideges kialvatlan anyát lát a nagyobb egész nap na de erre számítani lehet ha ilyen kicsi a korkulonbseg.

Az más ha hamar sikerül a következő baba, nyilván nem vetetnem el, de tervezetten saját joszantambol nem vállalnék ilyen kicsi korkulonbseget.

Szerintem ideálisabb a kis korkülönbség mint a sok év. Egyrészt.

Másrészt meg annak sincs sok értelme, hogy visszamegy az anya dolgozni egy évig aztán megint elmegy szülni. Letudják viszonylag hamar, aztán megy vissza minden a régi kerékcsapásba.

Mostanában? Viccelsz? Régen amikor egy családban volt 3-4-5-6 gyerek, na ott volt igazán kis korkülönbség a gyerekek között. Én mostanában pont, hogy azt tapasztalom, hogy általában van egy gyerek és nincs több, vagy picit nagyobb a korkülönbség közöttük, akár 3-4-5 év is.

Viszont ott, ahol 2 év a korkülönbség, szerinted az miért gond? Ennek is megvannak a maga előnyei. Hisz anyuka nem megy vissza dolgozni, majd nem szakítja meg újra a munkaviszonyát azzal, hogy újra elmegy szülni. Vagy együtt nő fel szinte a két gyerek. Ahol 3 gyerek a cél, ott meg folyamatosan otthon lehet anyuka, elláthatja mindegyik gyereket. Az anyasági támogatást is jobban ki tudja használni.

És tudod ez gyerek és családi helyzet függő, hogy ki mennyire van elfáradva. Elég egy gyerek is, ha az éppen nem az a nyugis gyerek és anyukának nincs segítsége, vagy nagyon minimális.

2 és 3 év van a gyerekeim között, igazából sosem értettem azokat, akik kamilláznak, hogy milyen kicsi a korkülönbség köztük. Mi azt akartuk, hogy tudjanak egymással játszani, egyszerre járni ugyanazokra a programokra kb.

És igen, az anyukák azok olyanok, hogy hulla fáradtak. Akkor is, ha minden gyerek már óvodás meg iskolás, és békességben lógatják a lábukat a munkahelyükön egész nap, és csak este pörgik körbe a családot.

Tök buta kérdést tettél fel.

Hát én leszek az ellenvélemeny, nyugodtan lepontozhattok. Én pl soha nem akartam 2 év vagy az alatti korkülönbséget, így elég figyelmet szentelhettem a nagyfiamra. Most várom a kicsit, 5 év lesz köztük. Nekem muszáj volt visszamennem dolgozni, nem bírtam volna 6-8 évig otthon. A kisebbel csak 2 évig maradok itthon, utána megyek vissza dolgozni.

A nagy nagyon várja a kicsit, és tudok, hogy lesz olyan időszak, amikor majd látni se akarják egymást, de a kamaszkor végevel el fog múlni.

Van akinek van kapacitása akár 10 évig otthon dekkolni a gyerekekkel, van, akinek szüksége van a megszakításra, a felnőtt társaságra. Ettől még nem szeretem én sem kevésbé a fiamat.

Nekem az elrettentő példa a másik oldalról.. anyuka terhesen könnyített munkán amit ki nem állhat (mondjuk én is könnyített munkán voltam 1. gyereknél, nekem se volt szívem csücske..) aztán anyuka 2,5 évet otthon, vissza munkába 1 év könnyített munkán, igaz állandóan táppénzen volt, sok betegség ugyebár, mire visszakerült közénk pár hónapot dolgozott és megint terhes lett, akkor kezdődjön előről.. vagy 8-9 év alatt alig dolgozott valamennyit. Ennek mi értelme?

2015 januárban kezdtem a könnyített munkát, szeptemberben szültem, aztán 2017 júliusban. Jövőre visszamegyek dolgozni de tudom, nyilván én is sokat leszek táppénzen. De nálunk a 3-5 év korkülönbség kizárt volt (meg amúgy is, szegény baba legyen havi 2 hetet beteg, mert a tesó hazahoz mindent oviból???) ennél nagyobb korkülönbséghez meg nem vagyok elég fiatal, bár nem tudom egy éppenhogy iskolát kezdő gyereknek miért lenne jobb, ha tesója születik, mint egy 2 évesnek???

Egyébként 3 hónapig voltam hulla fáradt. A nagyobb most kezdte az ovit, bölcsibe nem járt.

Amúgy jókat szoktak kacagni együtt. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar látok előnyét a dolognak. Egymás mellett is jól eljátszanak, szokták kergetni egymást. Öröm rájuk nézni.