Csődöt mondtam anyaságból!? MÉg erre se vagyok képes.

Van egy kétéves kislányom.Rettentően imádom,folyton vele foglalkozom,nagyon okos,beszél tisztán,mindenkivel kedves VOLT,és most meg totál kifordult magából egy pár hete.Hisztizik,üt mindenkit,sokszor még a kisbabát is megcsípi,ha találkozunk egyel az utcán,vagy a boltba.Tegnap telt be a pohár.Sírógörcsöt kaptam,mikor mentem vele haza a boltból.Okosan elmotrozott a boltig,ott megvárta mig vásárolok,vettem neki egy pici milka csokit(nek kérte,sose hisztizett semmiért a bolta),azt a fajtát,ami akkora,mint egy kocska a táblacsokiból,ert ugy gondoltam,hogy nem kell neki több.Kimentünk,odaadtam neki,a papirját meg beleraktam a szatyorba,hogy majd eldobom itthon.Miután megette,látta a papirt,és kiverte a balhét,hogy kér még.Odaadtam neki a papir,hogy üres,megetted,akkor abbahagyta,ráült a motorra,és elkezdett ellenkező irányba menni.Szóltam,hogy siessünk haza,mert nehéz a szatyor,meg apa is most ért haza a munkából,köszönünk neki,esznek,és kijövünk még motrozni.Mintha falnak beszéltem volna,ment.Modon akkor szállj le a motorról,és szépen sétálj anyával.ELkezdett üvölteni,és FÖLDHÖZ VÁGTA MAGÁT.Én még ilyent sose láttam.Ilyen még nem volt.Sőt,még csak hisztizni se igen hisztizett.gyorsan felvettem,majdnem megszakadtam,mert fogtam a kislányt,meg a dög nehéz szatyrot,meg cipeltem a motrot,kislányom meg mint akit ölnek üvöltött,vergődött a kezemben,meg ütögetett,csípett.Én meg ott az ut közepén sírógörcsöt kaptam,hogy ilyen pocsék anya avagyok,és ilyen nagyon elrontottam a nevelést.Csak azt nem tudom hol,mikor tényleg annyi szeretetbe,törődésben,odafigyelésben részesítem,meg annyit foglalkozok vele.Persze következetes vagyok,mert amit nem lehet,az kerek perec megmondom hogy nem és kész.De eddig szófogadó volt,mindenkivel kedves.EZ már csak szép emlék marad mindig,Mindig ilyen kezelhetetlen lesz,Hogy fog viselkedni majd az oviban,iskolában.Akik már jártak igy,annak később milyen lett a gyereke?