Hány éves korában volt tvje a gyerekednek? Milyen tv volt? Úgy gondoltuk akkor lesz tv amikor már tud olvasni de a kedves nagymama vett neki egy nagy lcd 3d tvt.

"Na a hiperintelligens tv gyűlölők gyerekei amikor tv közelbe jutnak vendégsegben, olyan csodálattal telt kábulatban bambulják, mint etióp gyerek a csokoládét."

Nekünk nincs tv-nk, mégsem bámulta soha a gyerekem kábulatban a tv-t másnál. Ha a mamánál volt, néha megnézett egy mesét, de ott sem bámulta. Nem értem, hogy a tv imádók miért nem tudják elfogadni, hogy valakinek nincs igénye a gagyi műsorokra. Nyugodtan meg lehet nézni 1-1 mesét, filmet DVD-n vagy a gépen.

Még a 13 éves fiam szobájában sincs TV.

Ha valamelyik hat évesem kaptt volna a nagymamától, lehet hogy elhelyeztük volna az egyik közös helyiségben,de valószínűbb, hogy nem üzemeltük volna be. A nappaliban esetleg lehet egy TV, az étkezőbe, konyhába, hálószobákba azonban szerintem nem ajánlatos. Az én férjem pl. teljesen zombivá válik, ha működő képernyő van a közelében. Bámulja, és megszűnik számára a világ. Ezért a mi TV-nk a házunk egy használaton kívüli szobájában árválkodik. Persze ha idős ember/ krónikus fekvőbeteg van a családban, az más helyzet, az ő szobájába tennék TV-t, ha kéri.

Soha nem volt a szobámban tévé, úgy 15 éve nem is nézem, nem szórakoztat. A párommal közös albérletünkben nincs tévé, ha lesz gyerekünk, akkor se veszünk. A televíziózás kora mint szórakozási forma nagyjából lejárt, internetről bármit összeszedek, amit meg akarok nézni. Mondjuk nem vagyok hiperintelligens, se tény, hogy szerelmes se vagyok egy technikai eszközbe.

Itt amúgy is nagyival van baj. Kábé ditekt csinálja azt, ami neked nem tetszik.

7 évesen kapott, pár hónapig érdekelte, de aztán már csak nagyon ritkán nézte, a kábel be se volt kötve, dvd lejátszó volt neki hozzá, azon nézett meséket, dokumentumfilmeket. Most 11 éves, nincs tévé a szobájában (igaz, asztali gépe viszont van), nagyon ritkán néz tévét.

Teljesen érthető viszont, hogy a hatéves gyerek rátok van kiakadva, miután kapott egy király tévét, és nem engeditek, hogy használja. A nagymamával kéne elbeszélgetni de nagyon komolyan, mert 1. egy óvodai ballagásra mi a fenéért vesz ekkora ajándékot? Nevetséges. 2. direkt megkértétek, hogy könyvet vegyen, és ő magasról letojta.

Meg kellett volna húzni már rég a határokat. Ha nem képes tiszteletben tartani benneteket szülőként, akkor nem szabad lehetőséget adni neki arra, hogy homlokegyenest mást csináljon, mint ami a ti elképzelésetek.

Evidens mi történt, a nagymamának túl önzőek a szándékai, ezért ha nem az lehet, amit ő akar, szándékosan megkerülve próbál alátok rakni a gyereket felhasználva céljaihoz, bosszúból, aki most így rátok haragszik.

Nekem nem volt ovis ballagásom, nem is hiányzott a vele járó műbalhé. Akkoriban ez nem is volt divat, mostanában erőltetik ezt egyre inkább, meg ezt az ajándékozást. A gyerek így hogyan fogja megtanulni értékelni, megbecsülni a dolgait, amit kap?

Egyáltalán nem is volt erre felkészülve, érte egy nagy sokk, amit egy másik követett, ami az előzőt megsemmisíti, ez elég nagy hullám, tuti megmarad benne, egy hasonló hullám engem is ért, nem ilyen, de a mai napig megemlegetem.

Szerintem a nagymama túl messzire ment ezzel a húzással, jogos, hogy kiakadtatok, én is kiakadnék, mert felül akarta bírálni a megállapodásunkat, tette ezt arcátlanul és nem az unokája érdekeit elsődlegesen a szeme előtt tartva. Ezt azonban tisztázni kell előbb a nagyival, aztán a gyerekkel.

Én ilyen helyzetben leülnék a párommal a gyerekkel este lefekvés előtt, és teljesen őszintén elmondanék mindent.

Azt is, mibe egyeztünk meg a nagyival, és hogy miért!

Azt is elmondanám neki, milyen értékrend szerint nevelem a fiamat, és hogy miért nem tartanám helyesnek elfogadni azt a tévét, valamint hogy miért tartanám korainak a dolgot. (Én is korainak tartom a tévét, méghozzá nagyon, emellett rettentő nagy túlzásnak.) Azt is elmondanám neki, hogy szerintem mi volt a dolog előzménye, és hogy mit gondolok erről, hogy a nagyi viselkedéséből úgy érzem, össze akar ugrasztani! Viszont kizárólag E/1-es személyben fogalmazva, ne úgy, hogy a gyerek azt érezze, te akarod a szájába adni, hogy mit higgyen. És elmondanám neki, megértem, azt, hogy a történtek nagyon felkavarták őt és emiatt nagyon dühös ránk, joggal. Azonban érdemtelenül elfogadni valamit, főleg ha az elképesztően nagy értékű, nem helyes, és gondolkodjon el arról, hogy a későbbiekben ha hasonló helyzetbe hozzák, kvázi lekenyerezik, az a megkerült embereknek milyen érzés, és miért rossz ez így?!

Végül biztosítanám arról, hogy nagyon szeretitek őt, és nem azért vonnátok meg a tévét előle, mert nem szeretitek, hanem pont azért, mert fontos, hogy megtanuljon különbséget tenni az érdem valamint az érdekből történő lekenyerezés között. Mert attól még, hogy elballagott, mi olyat tett, ami miatt ekkora értékű ajándékot kapott?!

Ebbe gondoljon csak bele a fiad!

Éppen ezért, ha ő úgy dönt, megteszi, hogy magától visszautasítja a tévét a nagyi előtt, azzal cselekszik helyesen, és amely tettéért nagyon büszkék lesztek rá, és kiérdemelhet valami más, nagyon vágyott dolgot, amivel ti kárpótolni fogjátok!

Ezzel megtaníthatjátok neki, hogy hasonló helyzetben megőrizze tisztánlátását, tudjon nemet mondani, illetve korrektül kezelje a szituációt és helyesen cselekedjen. Így tiszta lehet a lelkiismerete, s valódi értékek mentén fogja tudni értékelni maga körül a dolgokat, ez az élmény pedig nem tragédiaként fog megmaradni benne irántok szálkaként, a későbbiekben, hanem egy hasznos tanulságként, ami egyfajta fontos értékrend kialakításában segített neki annak idején, ami megintcsak nem egy elhanyagolható dolog. :)

A nagyival pedig komolyan el kell beszélgetni, akár független szakértő közvetítő előtt, mert olyan dolgot tett, amely nemcsakhogy mélységesen felháborító, de túlment egyfajta határon, ezért az unokájának átmenetileges eltiltását is kilátásba helyezném ellene, ezzel őt is motiválnám, hogy ezentúl ne kövessen el hasonló merényleteket ellenetek.