Hogyan segíthetnék a kisfiamnak, aki nagyon nehezen viseli, ha kizökken a komfortzónájából?

9-es, ezt az autizmust ugye nem gondoltad komolyan? Ha egy gyerek hisztisebb, máris autista?

Az én véleményem az az, hogy nem kell túlságosan átbeszélni mindent. Nem is érti meg az egészet. Mit mondasz neki, nem szabad hisztizni, mert ez nem szép viselkedés? Persze nem tudom, nem látom, milyen amikor “kiakad”. De ha szakember és ovónők szerint minden rendben van vele, akkor biztos nem lehet gond. Hagyjátok gyereknek lenni, hibázni.

" Kizökken a komfort zónájából "

Hogy oda ne rohanjak, ez egész egyszerűen csak hiszti! Amit a zsemlével és művelt. Nem tutujgatni kell.

Nem bírom az ilyen szülőket

Nagyon érdekes a kérdés egy láthatóan értelmes és tudatosan nevelő anyukától. Öröm ilyet is olvasni. Az első válaszolónak nagyon elgondolkodtató a megközelítése és a válaszai, nálunk a családban van ilyen eset, amire mindenképpen hasznos lenne egy ilyen megközelítés is.

Miért van mégis az az érzésem, hogy az anyuka tudja a választ a kérdésére?

Látatlanban azt is lehetne mondani, hogy egyszerűen egy karakterkérdésről van szó. Egy kiemelkedően értelmes, korán érő kisfiúról van szó, aki talán emiatt is az érzelmi fejlődése nem tudott lépést tartani az értelmivel. Vajon elfogadta-e a kishúga érkezését? Zsarolhatja-e a szüleit, hogy azok állandóan készenlétben legyenek, ha vele történik valami? Mennyire igényeli úgy egyébként az anyja figyelmét? Csak az anyuka jelenlétében ilyen?

Az autizmus felmerülhet, asperger formájában. Viszont ha a kérdező, akinek azért van fejlődéslélektani ismerete, nem figyelt fel soha arra, hogy a fia más lenne, mint a többiek, szokatlanul reagálna, rosszak lennének a szociális kapcsolatai a kortársaival (óvónők sem említettek ilyet soha, hanem csak jókat), akkor el lehet vetni. Játszik a kisfiú a kortársaival? A fiúkra az ő korában már nem igazán jellemző, hogy magukról megfeledkezve üvöltsenek társaságban. Kortársai között fiúként szerintem már automatikusan szégyellené magát, ha gyengeséget mutatna. Oviban a fiúk rendesen nyúzzák egymást, verekednek, erőt fitogtatnak, tehát ott nincs helye a könnyeknek. Nem lehet, hogy túl van foglalkoztatva? Jól érzi magát gyerekközösségben? Nem volt túl sok neki a nyüzsgés? Nem részesíti előnyben az egyéni játékot, mint a csoportos dolgokat?

Most nem azért, minden rosszindulatot mellőzve írom de a kisfiúk ezerszer hisztisebbek a kislányoknál. (Vagy csak én vagyok rossz helyen mindig.) Még a férjem is megjegyezte hogy mennyi picsogó, hisztiző, óbégató kisfiút lát miközben kislányt visítani alig-alig. Túl vannak tutujgatva vagy én nem tudom de rengeteggel találkozom nap mint nap. Itt pedig hozzátenném hogy 40 hetes terhesen buszozom és csak az elmúlt 4 napban 3 olyan anyukát láttam aki a 6-9 éves fiával utazott: felfutott előttem a buszra mindegyik és az egyetlen helyre leültette a kisfiát és leszarta hogy mellette állok óriási hassal. (Tisztán emlékszem hogy én ennyi idősen végigálltam az utat az anyukámmal sőt még ovis voltam.) Végállomáson a gyerek azonnal hisztibe kezdett amikor várnia kellett hogy leszállhasson mert tele volt a busz és kígyozott a sor az ajtókig de nyilván ő a világ közepe akinek azonnal oda kell jutnia amit az anyja viselkedése alapján nem is csodálok... Így nevel rengeteg anya igazi anyámasszony katonáját a fiából hogy túlfélti meg tutujgatja.

Csak remélni tudom hogy nálatok nem ez a helyzet és tényleg nem bántásból írtam ezt a kommentet.

13as kommentedből:

Az ember - ki könnyebben, ki nehezebben - ki tud zökkenni a komfortzónájából. Mindenkinek a saját ingerküszöbétől függ, mennyire viseli ezt nehezen. Vannak felnőttek, akik szintén nagyon nyűgössé tudnak válni bizonyos helyzetekben. Akkor egy gyerek miért ne zökkenhetne ki a komfortzónájából?

Itt a válaszod ebben.

Mi van ha kizökken?Idővel majd megtanulja kezelni.Te is tudod, hogy az élete nem a konfortzónájában fog telni.A kukoricás dolgot hisztinek gondolom.A szeme tényleg fájhatott.Ez a két példa nekem nem tűnik problémának.