Hogyan segíthetnék a kisfiamnak, aki nagyon nehezen viseli, ha kizökken a komfortzónájából?

5 éves ovis. Az óvónők szuperlativuszokban beszélnek Róla, azt mondják, nagyon együttműködő, udvarias, segítőkész, kreatív, a beszéde, szóhasználata meghaladja a kortársaiét, szval minden oké Vele. Nyilván Neki is vannak nehezebb tulajdonságai: temperamentumos, ez családi örökség, nagyon határozott, sokszor már keményfejű. Úgy néz ki, lecsengett a dackorszak, ami brutális volt, minden nehezebb tulajdonsága felerősödött, nagyon nehéz volt Vele. Kemény kézzel fogtuk, de nagy szeretettel voltunk körülötte. Nem ütjük, nem fenyítjük, minden helyzetet átbeszélünk pici korától kezdve.

Amikor tombolt a dackorszak, voltam Vele pár alkalommal gyermekpszichológusnál, mert elbizonytalanodtam, annyira nehéz volt Vele. A pszichológus szerint semmi rendellenes nem volt, ő is elmondta, hogy egy különlegesen okos, érzékeny kisfiúról van szó.

Ne értsetek félre, nem dicsekedni akartam, csak leírtam azokat, amiket a szakemberek mondanak Róla, ezekbe tudok kapaszkodni, amikor néha elbizonytalanodom.

A problémám az, hogy egy pici kényelmetlenség is nagyon ki tudja zökkenteni a komfortzónájából, és akkor összedől a világ. Tegnap egy gyerekrendezvényen nádsípot faragtunk. A szél a szemébe vitt egy pici nádforgácsot (porszemcse nagyságú, semmi extra), elkezdett üvölteni, próbáltam kimosni Neki, kértem, hogy pislogjon, hogy kikönnyezze. Szerintem már rég semmi sem volt a szemében, csak a felizgatott kötőhártya szúrt, Ő még mindig üvöltött. Próbáltam türelmesen segíteni Neki, határozottan rászólni, hogy csendesedjen el, nem a világ vége egy porszem a szemben, de mintha nem is hallott volna. Aztán egyszer csak elhallgatott, azt mondta, már nem fáj. Lehet, hogy valóban durván szúrta a szemét, de én túlzásnak éreztem a reakcióját.

Egy másik: reggelire kukoricás zsemle volt. A kukoricás tetejét nem kérte, de kibukott, amikor észrevette, hogy az alján is van egy kis kukoricaszórás. Végül sikerült meggyőznöm, megette jóízűen.

Ilyeneken kívül már nincs hiszti, ami nem a saját komfortérzetét érinti, abban meggyőzhető, hatnak rá az érvek, meg tudjuk beszélni a felmerülő helyzeteket.

Mivel tudnám segíteni, hogy rugalmasabb legyen? Ne boruljon ennyire ki egy apró kényelmetlenségre?

Sajnálom, hogy hosszú lett, köszönöm, ha elolvassátok.