Miért bolondul be ilyenkor teljesen a gyerekem?

Az okokat nem tudjuk távolról kideríteni, itt a megoldásra kell koncentrálni. Olyan nincs, hogy meg se hallja, elrohan. Megfogod két kézzel, és nagyon határozottan közlöd vele, hogy ezt nem! És ha még egyszer csinálja, azonnal haza. Ezt háromnál többször biztos, hogy nem kell vele eljátszani, meg fogja tanulni. Nem kell túlmagyarázni(de verni sem, ne tanuljon agressziót!),tudja ő, hogy mit nem szabad. Látnia kell rajtad, hogy komolyan gondolod. A hisztije ne zavarjon, nem az az érdekes, hogy mit gondolnak mások. Hisztire nem kell reagálni. Majd abbahagyja.

Megpróbálhatod áthívni a másik kisfiút, ne döntsd el előre, hogy az anyja úgyse engedi. Azzal a másik anyukával lehet beszélni. Abban is meg lehet állapodni, hogy abban a pillanatban, ahogy durván viselkednek a gyerekek, fogja, és hazaviszi. Nevelni kell őket, érzékelniük kell, hogy mit lehet, és mit nem, és amit nem, annak azonnal véget lesz vetve.

Az rendben van, ha ott helyben beszélgetsz vele arról, ami történt. De 10-15 perccel később más nem igazán hat, óvodás korúaknál.

Nem egészen így járok el ilyen korúaknál, erre mindjárt kitérek.

Pontosan mennyi idős? Kb 3-10 éves korúaknál fél év pontosan add meg a korát a kérdéses gyermekeknek, javaslom, mert sokat számít a válaszadásnál. (A nagyjából 3 alattiaknál meg hónap pontosan.)

Pont ez az az életkor, amikor a dackorszak hónapokon is múlik.

Tehát az rendben, ah akkor és ott beszélsz vele, amikor történik az, amiről beszélgetsz vele, mert abból van esélye érteni.

Az is rendben, hogy lényegre törően fogalmazol, az ő nyelvén.

Ha önmagára, vagy másokra veszélyesen cselekszik, olyankor valóban közbe is kell avatkozni tettleg, értem ezalatt, hogy általában finoman ,de határozottan meg kell fognia kis kezét, megfékezni őt (pl vadul hadonászik, ütni akar stb).

Azonban, ezen felül én kérdéssel szoktam indítani általában, és lehetőleg türelmesen, valamint kimutatom érzelmeimet a gyermek számára érthető, egyszerű (olykor kicsit eltúlzott) metakommunikációval, pl összevonom a szemöldököm, és/vagy csóválom a fejem:

"ennek nem örülök / szomorú vagyok amiatt, amit látok / ejnye, mit csinálsz?"

- de nem dühösen, viszont egyszerű, higgadt, de határozott, érthető módon.

Tehát első lépésben értésére adom, MIT ÉRZEK, de ebből annyit, ami rá tartozik, és egyszerűen, határozottan, az ő nyelvén, nonverbális, metakommunikációs jelekkel, tehát megfelelő hanglejtéssel, fejingatással stb.

(De nyilván az áttételes, és összetett tényezők ecsetelését mellőzöm, pl NEM mondom el neki, hogy "na épp apád/anyád is csinálta a cirkusz, na kellett még, hogy te is" stb, ilyet NEM javaslok.)

KÖVETKEZŐ lépésben KÉRDEZEK a kisgyermektől ÉS MEGFOGALMAZOM, AMIT LÁTTAM RAJTA:

"Kicsim, szomorú vagyok, azt látom, hogy vadul kalimpálsz!"

Tehát érzelmem kifejezése, majd elmondom, mit érzékelek, EZ UTÁN KÉRDEZEK, SZÓ SZERINT,

DE NEM HARAGOT KIFEJEZVE, NEM JÁTSZMÁZVA, HANEM KONGRUENSEN, SZÓ SZERINT, AMIT SZERETNÉK:

"Mit csináltál?"

- ezt tehát nem kétértelműen, mint amikor az ember odavágja valakinek ezt, és nem szó szerint érti, hanem

"micsinnyáááász, he??"

=

"hogy te milyen borzalmas vagy!"

EZT MELLŐZD!

EZT NE TEDD!

HANEM SZÓ SZERINTI ÉRTELEMBEN kérdezd, valódi érdeklődéssel:

"Mit csináltál, kicsim? Mond, el, kérlek."

Majd szintén kérdésben megfogalmazom a SEJTÉSEMET:

"Meg akartad ütni Katit? Vagy mást csináltál?"

Kérdezni azért fontos, mert a gyermeket RÁVEZETNI érdemes arra, hogy megértse, amit tett!

A kérdezés, ilyen esetben, azért is hasznos, mert ezáltal is könnyebben fel fogom tudni mérni, hogyan tudja jelenleg kifejezni magát a kisgyermek, hogyan, mit , miért mond, hogyan érteti meg önmagát.

ÉS amiatt is ,hogy lehetőséget kapjon GONDOLKODNI ÖNÁLLÓAN, SAJÁT MAGÁRÓL.

(Pl más esetben, amikor a gyerek kíváncsiságból kérdez, pl "Miért hosszú a zsiráf nyaka?", ilyenkor is általában kérdéssel reagálok a kérdésére: "Hm... na mit gondolsz? :) Kíváncsi vagyok, mi az elképzelésed, miért lehet hosszú nyaka? Érdekel az ötleted. :) ")

MINDEZEKET KÖVETŐEN -összegezve hangtalanul, saját magamban, fejben, másodpercek alatt, hogy mit szűrtem le eddig a beszélgetésemből a gyermekkel- elmondom a meglátásomat, szelíden, de határozottan, értésére adva.

Pl.

"Értelek... Csak úgy hadonásztál. Figyelj csak, kicsim, nem örülök, ha összevissza hadonászol, kalimpálsz, mert ha eltalál valakit a kis kezed, fájhat neki, és annak

nem örülök. Annak se, ha magadat ütöd meg, annak se, ha mást ütsz meg."

Vagy pl ha azt mondta, hogy dühös lett Katira, és meg akarta ütni, akkor így folytatom:

- "Értelek, és miért vagy rá dühös?"

- "Mert elvette tőlem a lapátot!!"

- "Hogyan?"

- "Kitépte a kezemből"

- "Értelek. Ő is kicsike még, meg te is, de ez nem volt szép tőle. Figyelj csak, kérd meg őt, hogy Kati, légyszíves, add vissza a lapátot nekem"

Tegyük fel, elkéri, de Katika nem adja.

- "Örülök, hogy szépen elkérted tőle, sajnos nem adta, ő is pici még, tudod mit, játssz addig pl evvel / avval, majd megunja ám a lapátolást egyszer, és akkor megint elkéred tőle stb"

Persze millióféle eset lehetséges, pláne, hogy még mindig nem tudom, épp csak 3 éves-e, vagy pl 3 és fél stb, ezen sok múlik, na meg nem vagyok ott a helyedben, vannak egyéni eltérések is, látnom is kellene, ha pontosabb választ szeretnék adni.

Mivel nem vagyok ott, csak egyfajta, kiragadott, lehetséges szitut jártam körül.

Minden lépés attól függ, éppen ott és akkor. Pont ezért nehéz távban ötletet adni -pláne hogy minden helyzet más és más-, de hozzáállásban nagyjából ezen irányvonalakat szoktam követni.

A lényeg tehát:

kimutatom mit érzek a helyzetről,

a helyzet eseményéről is mondok utána sejtést, majd rákérdezek, hogy mit gondolsz, mit tettél, majd ötletet adok neki, ennek mentén, na meg folyamatosan figyelem, egyre inkább megérteni igyekszem a gyermek lelki működését stb.

ÉS SOSE A GYERMEKET MINŐSÍTEM, HANEM A TETTÉT!

("Szomorú vagyok, mert megütötted"

ÉS NEM azt mondom, hogy "szomorú vagyok, mert te rossz vagy, verekedős vagy" stb!)

Ez NEM recept, nem lehet mereven mindig így eljárni, de sok hasonló esetben ezek a főbb szempontjaim, hogyan reagálok.

Azért 3,5 évesen már okosak annyira bőven, hogy értik, ha a viselkedésüknek következménye lehet. Értem ezt úgy, hogy egyszer rászólsz, hogy egy húzása van, és mentek haza. Ez valószínűleg nem fog hatni, meg kell fognod őt és kihozni a játszótérről, elsétálni vele kicsit, nyilván közben hiszti lesz. Megbeszélheted vele ott helyben, hogy azért hoztad el, mert vállalhatatlanul viselkedik. Nyilván vissza akar majd menni, ekkor én visszavinném azzal a feltétellel, hogy akkor szépen fog játszani és ha nem, akkor kijöttök és biztos, hogy nem is fordultok vissza.

Az, hogy te idegesen könyörögsz neki, hogy ne verje szét a játszóteret és ne terrorizáljon másokat de tulajdonképpen semmi helybeni következménye nincs a dolognak, az nem fegyelmezés, nem tanítás. Ez kb olyan, mintha csak a többi anyukának szólna, hogy te azért megpróbáltad... a három napos játszótéri eltiltás nem a korának megfelelő. Ott helyben kell kihozni a szituációból. A pofon meg társai baromság, agresszióval agressziót megoldani a legnagyobb butaság lenne. Csak legyél határozottabb és következetes. Ha azt mondod, ki kell mennie a játszóról ha nem viselkedik, akkor menjetek is ki, ne csak üres szavak legyenek, mert soha nem fog rád figyelni később sem.

"miattuk megy haza a játszóról egy kislány mert addig szekálták, meg nem hagynak másokat lecsúszni a csúszdák, még olyan őrülten rohangál hogy majdnem fejbe találja a lengő hinta, végül leesik a csúszda tetejéről, aztán még leszórja az egy éves öccsét földdel"

Ne haragudj, nem belédkötni akarok, de egyáltalán miért juthat el a gyerek odáig, hogy ezek megtörténjenek? Addig szekálták a kislányt, míg hazament? Gobdolom az nem 10 másodperc volt, hogy ne lehetett volna közbelépni. Miért szekálhatta addig?a másofik rászólásnál odamész, elviszed a kislány közeléből, elmagyarázod neki határozott hangon a szitut, hozzátéve, hogy még egyszer meglátod, és mentek haza. És legközelebb TÉNYLEG mentek haza. Nem hagynak lecsúszni másokat? Akkor odamegyek és leszedem a gyerekemdt a csúszdáról. Nem értem, komolyan, te a 3 méterről kiabálsz neki, és ez jelenti azt, hogy nem hagyod? Vagy miért nem tudod megakadályozni?

A 11-es válaszoló jól mondja, megfogod, és hazaviszed ha nem bír magán állítani. Igen, tudom, hogy nincs kedved hozzá, hogy a hisztiző gyereket végigvonszold az utcán, ehhez senkinek nincs kedve. Csak tudod jelenleg az van, hogy erőtlenül próbálod fegyelmezni, ami láthatóan hatástalan teljesen rá, ezért muszáj lenne komolyabban fellépni. A nevelés nem arról szól, hogy neked nincs kedved a cirkuszoló gyerekkel végigmenni az utcán. Barátnőm ugyanígy van, ő nem megy haza a játszóról 20 perc után, mikor egy órát készülődtek, hogy lemenjenek. Csak épp az a helyzet, hogy az ő fiát se hatja meg más, így meg az van, hogy a gyerek tombol, ő óbégat neki folyamatosan, hogy viselkedjen, a gyerek meg leszarja, és kezelhetetlen. Hidd el, nen kéne sokszor megcsinálni, a 3. alkalom után valószínű rájönne, hogy komolyan gondolod, és ha nem változtat, magával cseszik ki.

Következetlen vagy és ezt érzi, azért tombol. Ahogy páran már írták, ne csak ígérgess, cselekedj. Mindig ugyanúgy. Ha egyszer csak rászólsz, máskor hazaviszed, semmit se fog érteni belőle.

Előre elmondani neki ott, hogy ha úgy fog játszani megint, hogy másokat bánt, veszélyeztet, akkor hazamentek. És tartsd is magad hozzá.

Ha a hisztit cikinek érzed, ezt is megérzik és csak azértis alkalmazza ellened.

Egy 3,5 éves már nem kicsi, a kisebbikem, aki 2,5 is érti a következményeket (nem, nem csodagyerek, még idegi éretlenség is van nála, tehát még egy nála kisebb, normál fejlődésűvel is működik a következetesség).

"Az azonnali hazamenetelt úgy reméltem beválik majd, de ahhoz sincs sok kedvem hogy máskor is végighúzzam a városon az örjöngő gyereket..."

Ezek alapján megcsináltad egyszer, egyáltalán nen az jön le ebből, hogy te amikor csak kell, alkalmazod ezt. Egy alkalomból még nem is fog érteni.

Akkor a kérdésedre válaszolva, egyszerűen játsszák az eszüket egymás előtt, előfordul ebben a korban. Valószínűleg épp azért, mert a legjobb barát, kiemelt szerepe van a fiad szemében. De ez nem változtat azon, hogy neked kell ez ellen határozottan fellépni.