Az normalis, hogy az anyukak a jatszoteren a gyerek sarkaban vannak egyfolytaban?

Kicsit elképzeltem, hogy találkozol kérdező egy hozzád hasonló mentalitású anyukával, aki melléd ül a padra, a 3 évesét pedig lerakja a tiéd mellé a homokozóba, és szépen végignézi, amíg a gyereke dirigál a tiédnek, nem hagy neki teret, rátelepszik, esetleg elveszi a játékát vagy leszórja homokkal, lerombolja a várát, az anyuka meg csak legyint, hogy ugyan, hiszen gyerekek, nem történt semmi komoly az csak homok..

A tiéd meg ott marad segítség nélkül egy nagyobb gyerek elnyomása alatt.

Mert bizony ez történik, ha nem figyelnek az emberek a gyerekeikre. Hagyni is kell a gyereket felfedezni, ebben igazad van, de nem pont játszótéren, ahol lekaszálják és elnyomják a nagyok, vagy ő bánthat kisebbet, vagy csak szimplán fogalma sincs a társas kapcsolatokról, mert senki sem mondta neki.

Lehet, hogy neked megfelel, hogy a gyereked a saját kárán tanulja meg a társas viselkedést és játékokat, de mi nevelünk és magyarázunk, hogy minél kevesebbszer sérüljön a gyerek fizikailag és lelkileg.

Az én gyerekem első tapasztalata közösségben a harapás volt, legelső napon a legelső 10 percben, amíg az egyik nevelőnővel beszéltem.. egyből eltanulta és elkezdett tartani a gyerekektől, pedig korábban barátkozós és ölelgetős volt semmi erőszakos cselekvése nem volt soha. Hónapokba telt helyrehozni..

Pár perc alatt olyan történhet egy kétévessel, ami hosszú hónapokra kihathat. Csak rád számíthat, ne hagyd, hogy a kelleténél jobban sérüljön. Amíg kicsi, karnyújtásnyi távolságra kell lenni.

Én a sarkában vagyok, ha többen is vagyunk. Ha csak ismerősökkel akkor nincs gond, de ha ott egy idegen gyerek, akkor szólok, hogy nem az lapátja, adja vissza, kérje el stb., mert nem tudhatom, hogy a másik anyuka ill gyerek hogy reagál arra, ha az enyém elvesz valamit. Ismerős gyerekeknél nem gond mert a szülőt is ismerem. Másrészt gyakran az a játék még, hogy szórják a homokot, a saját és egymás szemébe, te lennél legjobban megsértődve ha a gyereked jó erővel képen küldené egy adag homokkal egy hasonló szabadonengedős anyuka gyereke...

nem beszélve a homokevésről, és hiába van körülkerítve, a macska is simán átmegy, befújja a szél a cigicsikket (vagy az éjjel ott dorbézoló kamasz hagyja ott, tökmindegy).

Kötőhártyagyulladásra majd kap szemcseppet?

Hadd világosítsalak fel, hogy ha homok megy a szembe az iszonyatosan fáj. Még az előtt, hogy kötőhártyagyulladást okozna (nem is biztos, hogy okoz). A bekerült homokszemek minden pislogásnál végigkarcolják a szem felületét, és megakadnak a szemhéj alatt, nagyon nehéz teljesen kimosni is. Se a saját gyerekemnek, se a mellette ülőnek nem kívánom, hogy átélje ezt. Úgyhogy igenis rászólok a kétévesemre, ha úgy szórja a homokot, hogy az száll mindenhova. Ha tíz centiről szórja a vödörbe és a szél se fúj, akkor nyilván nem szólok rá.

Nálunk a nagymama ilyen, utálim is ha jön velünk a játszótérre, mert állandóan "jajj el ne ess!" amúgy ettől még elesik, ha megbotlik :D sokszor úgy mondja, hogy a gyerek nem is hallja, csak megszokásból ismételgeti.

Amikor homokozik természetesen rajta a szemem, vagy ülök mellette, de nem szólok bele, játszon nyugodtan. Az más ha veszekednek egy játékon, akkor rendet teszek, vagy ha szórja a homokot, azért is rá kell szólni, tanulja meg, hogy nem szabad.

a gyerekek 5-6 éves kora között szorultunk valahogy a padra a többi anyukával. Egészen addig bizony a nyomukban voltunk, mert ez kell, az kell, mutatni akar valamit, hogy pl milyen ügyesen fogja a kötelet, nemásszbottalamászókáramertkiszúrodaszemed! vagy ajancsiétiskiszúroda csúszdánbüdöskölke! stb, stb.

Szóval igen, ilyen kicsi gyerek mellett ez a normális.

Mikor a lányom kisebb volt mindig a nyomában voltam, nem azért, mert korlátozni akartam, hanem mert mágnesként vonzotta a bajt.

A homokozó szélén ültem, míg ő játszott, de szerette ha ott vagyok mellette, sokszor belevont a játékba, kérte, hogy építsek vele homokvárat, lapátoljam vele a homokot stb. Szóval ő játéknak fogta fel, nem korlátozásnak, persze ha mellécsapódott egy másik gyerek, akkor nem szóltam bele az elfoglaltságukba, csendben figyeltem. Egyszer, csak addig fordultam el míg felvettem a leesett zsepimet, az egyik gyerek homokot szórt a lányom szemébe. Mondjuk megúsztuk a kötőhártya-gyulladást, de senkinek nem kívánom azt, hogy hallgassa a gyereke szívszorító sírását míg valahogy ki nem mossa a homokot a szeméből. Ugyanaz a gyerek sok más picitől elvette a játékot, szóltam a messzebb ülő anyjának, aki vállat vont és annyit mondott, hogy ugyan, csak játszik, most minek fújom fel a dolgokat.

Persze más játékokhoz is elkísértem, de mostmár nagyobb, meg tudja védeni magát, elvan nagyon jól a többi gyerekkel, én pedig már könyvet is merek olvasni a padon, de minden öt percben lesem, hogy jól van-e :))

Elhatároztam, hogy az ilyen kérdéseket, miszerint

"NORMÁLIS"? - valami, bármi lószar-

NEM FOGOM megnyitni.

Mindig baromság - a kérdező is pontosan tudja, mi a normális, ezért álkérdés.