Az normalis, hogy az anyukak a jatszoteren a gyerek sarkaban vannak egyfolytaban?

Szerintem normális.

Pont hogy ez a normális. Épp hétvégén vitte el a mentő az egyik hozzád hasonlóan gondolkodó szülő gyerekét, mert fejjel esett le a mászókáról. Anyuka ott visítozott egyből mellette, de addig letojta.

1,5-2 évesnél még szerintem normális. A 6 éves fiamat én is csak a padról figyelem, de ilyen kicsiként még kell a szoros kontroll.

Engem sokkal jobban idegesítenek az olyan szülők, akiknek épp kaszkadőrmutatványokat mutat be a gyereke a mászókán, és már én hordok ki helyette is 15 infarktust lábon, amíg ő észre se veszi a dolgot annyira belemerül az okostelefonjába

Szerintem nem normális. Engem a hideg kiráz az ilyen szülőktől, teljesen rátelepszenek a gyerekre. Aztán majd 3 évesen úgy megy oviba, hogy nem tudja használni az evőeszközöket, nem tud egyedül orrot fújni, mert egyáltalán semmi önállósághoz nem szokott. Az anyukák szerintem ezzel küzdik le a kisebbségi komplexusukat, mert csak így érzik, hogy fontosak. Nekem volt egy jó barátnőm, a kétéves gyereke mellett 3 mondatot nem tudtunk folyamatosan beszélgetni, mert a velünk egy szobában levő gyerekhez folyamatosan hozzá kellett fűzni valamit. ("Ne fogd meg!", "Óvatosan", "Lassan") A gyereket már hidegen hagyta mit mond, mert mindenhez volt valami hozzáfűznivaló. Megőrültem tőle. Amúgy nem csak a két véglet van, és attól hogy nem járattam egyfolytában a szám, mindig rajta volt a szemem. De csak nagyon indokolt esetben szóltam rá, amúgy hagytam nyugodtan játszani. Mindenféle baleset nélkül túléltük a kisgyerekkort, és mindenki imádja a lányomban, hogy milyen önálló (már iskolás).