Húsvéti locsoláskor az lányotok ovis társának mit adtok? Ha pénzt, mennyit?

4 kisfiú szokott jönni akikkel nagy barátságban van a lányom

1 Csoki nyuszit kapnak idén kitkat nyulat.

1 csomag lego meglepetés figurát 479ft volt egy újságosnál

Lesz üdítő, sütik és szendvics

Pénzt nem szoktunk adni hanem valami apróságot Rokon gyerekek kifestőt, ceruzát kapnak és nyuszis legot

Mesélnék nektek valamit!

Gyerekként valóban kiváltságos ünnep volt számomra a húsvéti locsolás, mindig körbejártunk apuval a házban a szomszédoknál és az ő lányaiknál, és nagyon nagy élmény volt. Mindig az első amit kaptam: színes tojást.

Hogy miért? Mert a húsvét egyik fő jelképe az volt, és majdnem minden locsolóvers is említi. Pénzt szinte sohasem, vagy csak ritkán kaptam, de nem is hiányzott!

Utána választhattam csokitojást, csokinyuszit, csokicsibét, (valami édességet,) gyümölcsöt, és ennyi.

Kinder tojás? Pénz?

Ha ilyenekkel máris elhalmozzátok a kislocsolókat, szerintetek mennyire fogja értékelni ténylegesen, amit másoktól kap, ha ilyeneket szoktattok meg velük?

Nektek hogy esne, ha anyagilag úgy alakulna, hogy nem tudtok annyit rááldozni a fiúk megajándékozására, emiatt az szemmel láthatóan nem örül attól, amit kap tőletek?

S mindezt miért? Mert ezt szoktatjátok meg már egészen kisgyerekként velük! Hol a fokozatosság, ha mindjárt magasra emelitek nála a mércét? Hogy fogja így megtanulni megbecsülni azt amit kap?

Később már tiniként az egyik osztálytársnőmhöz is elmentem, mint minden évben. De nem volt otthon, a szülei ismertek engem, de mintha tanakodtak volna a kaputelefonnál hogy mi legyen, de végülis beengedtek.. A csaj örömmel fogadott, és majd háromnegyed órát maradtam nála. A locsolás után elkezdtünk beszélgetni, és elnézést kért a kaputelefonos dolog miatt, de nagyon nem akarta bizonyos közös osztálytársunkat beengedni, mert nagyon nem imponált neki, hogy "csak a pénzért jönnek, majd el is mennek". Elvileg négyen jöttek egy csapatban, kettőjükről tudtam, hogy jómódúak, a fiúk el voltak gyerekként is kényeztetve. (Mindig ők voltak a menők, az osztály kedvencei, megvolt mindenük, külsőségek, nekik voltak először videójuk, hifitornyuk is, ráadásul egyébként is elég nagyképűek voltak velem is.)

Még tudnék mesélni hasonló dolgokat ilyesfajta történésekről. Szerintem érték a mérték, és ne akarjatok drága ajándékokkal/kindertojással/pénzzel elhalmozni olyan gyerekeket, akik még nem biztos hogy kellőképpen tudják értékelni az apróbb gesztusokat, ajándékokat, és nem képesek felmérni azok eszmei értékét! Ennek ugyanis a problematikája nem most, hanem csak később kristályosodik majd ki, és nem vagyok benne biztos hogy sznobbá nevelt gyerekeket, tiniket később szívesen vendégül látnátok majd a nagyobb ünnepekkor, vagy am. egyébként is!

*Egy aprócska pontatlanság az előző történetemben:

"De először azt mondták nekem, hogy a csaj nem volt otthon, pedig a szülei ismertek engem, de az az érzésem volt, mintha tanakodtak volna a kaputelefonnál hogy mi legyen, aztán végülis beengedtek. "