Ovis korú gyereketek magától bevallja, ha rosszat tett? Pl. Bánotta egy ovistársát, rendetlenkedett, stb.

Áprilisban lesz 5 éves a fiam, középsős.

Van egy nagycsoprtos fiú (vegyes csoport), aki nagyon rossz, és persze a legjobb barátja...

Igen, elmeséli, hogy megint megbüntette az óvónéni, mert ezt vagy azt csinálták.

Sőt, múltkor büszkén azt is elmesélte, amit az óvónéni nem látott...

nekem sem szokta elmondani, 3,5 éves, nem rég szokott be, és elég csendes kislány(nak gondoltam én...) erre most tudom meg az ovónőtől hogy baromi rendetlen, alvás helyett kiabál meg tapsikol meg viccelődik bent, és bunyózik a játékokért :)))) itthon nem ilyen úgyhogy nagyon meg is lepődtem, nyilván ráragad az oviban és nem is nagy baj ha kicsit kinyílik a csipája és jobban kiáll magáért, de az engem is bánt kicsit, hogy szinte sose beszél az oviról, mindent harapófogóval kell kihúzni.

állítólag nem jó ovi után egyből faggatni, ezért nem is szoktam, várok estig hátha mond magától pár szót, de aztán nem bírom ki és rá szoktam kérdezni hogy mi történt aznap. de akkor is csak csupa lényegtelen dolgot vakerál

Az ovis (középsős) kisfiamnál változó, mikor milyen kedve van. Volt egy időszak, amikor a csoportjába kerülő új kisfiú többeket bekóstolta, a kisfiam is céltáblája volt hetekig. Na, a fiamat sem kellett félteni, megvédte magát, de nehéz időszak volt ez mindannyiunknak. Azokban a hetekben minden ovis történésről mesélt a kisfiam, éreztem, hogy igénye van kibeszélni magából, szeretné, ha mi a szülei tudnánk az esetekről.

Azóta az agresszív kisfiú megtalálta a helyét a csoportban, az óvónők keményen dolgoztak a helyzeten (hála nekik, tényleg), igazán már nincs feszültség, csak a szokásos fiús kakaskodás, amiben minden kicsit vehemensebb kisfiú benne van (az enyém is). Mostanában nem igazán mesél az oviról.

Azt vettem észre, hogy a kisfiam nagyon is jól tudja, minek mekkora súlya van. Ha úgy érzi, valami lényegtelen, nem feccöl bele sok energiát. Ez történt a hét elején: kijön a kisfiam a csoportból, vigyorog a kisbarátjával, az arcén viszont ott éktelenkedik egy hosszú karmolásnyom. A kérdésemre elintézte a választ annyival, hogy "semmi, Viktor megkarmolt, előtte meg én megdobtam". Jött az óvónő, lerendezte annyival, hogy a "szokásos kakaskodás".

Szval én bízom a kisfiamban, hogy ha gond van/lesz, el fogja mondani, mert erre nevelem, sokszor beszélgetek Vele arról, hogy tudnom kell, ha baj van, mert én, apja tudunk segíteni Neki.

A kislányom még csak bölcsis, Őt is ebben a szellemben nevelem, de Ő még kicsike 3 éves, mindenről, a legapróbb történésekről is beszámol.