Úgy érzem megbuktam, nem bírok el két kicsivel. Segítség! (? )
Először is, akinek két picije van, leírná a napirendjüket? Hátha tudok belőle alkalmazni valamit.
Másodsorban a kérdés: nagy szégyen lenne, ha a kislányt mégis elvinnénk a nagyszülőkhöz?
A sztori a következő: Sógornőm kórházban, plusz 6 hét a lábadozás. Bátyám pedig leesett a padlásról, össze-vissza törte magát, még jó, hogy maradandó baja nem lett. Van egy közel 3 éves kislányuk, akire most mi vigyázunk, illetve én. Egyébként szeretjük a kislányt nagyon, de úgy érzem ezt a helyzetet most mindenki rám kényszerítette. A másik lehetőség a sógornőm szülei a Balatonnál, de akkor a kislány nem láthatná anyut-aput napi szinten (sem).
Nekünk egy 9 hónapos kisfiunk van, és egyszerűen nem bírok egyszerre velük. Kész káosz minden, pedig ez még csak a 4. nap. Ma a férjem vett ki egy szabadnapot, mert már látta, hogy bajok vannak. A napirendjük totálisan más, esélyem sincs pl. úgy etetni őket, hogy egyiket a másik után. Óránként-kétóránkét kaját készítek és etetek. Közben szóba sem jöhet, hogy elmosogassak, vagy bármit csináljak, mert akkor meg mind a kettő csak les, hogy miért nem foglalkozom velük. :) Összeereszteni nem lehet őket, mert a kicsire vigyázni kell ahogy mászik, dobál mindent, persze mindkettőnek a másik cucca kell... Ha a kislánnyal foglalkozok, akkor a fiam méltatlankodik a járókában. Fejetlenül rohangászok egész nap kettőjük között.
A kislány megszokta, hogy délelőtt játszótérre megy, de akkor nem tudom kivinni, mert a fiam nem marad el a babakocsiban, csak ha alszik, és délelőtt nem alszik. Üvöltve mégsem vihetem. Így a délutáni alvásidejében mentünk, akkor legalább a fiam aludt egy nagyot, és volt időnk egy jót játszani. De így meg a kislány várta egész nap, hogy mikor mehet már ki.
Valaki valamiben mindig károsodik. Vagy pl. a kislány már alszik 8-kor, mert nap közben max. egy órát szundikál, de a fiam még elemében van, sikongat, már távolabbi szobába cuccoltunk vele, hogy ne ébressze fel. Mire a fiam végre elalszik, addigra megjelenik a kislány, hogy ő most felkelt. :) Mire megitatom, megpisiltetem, visszaaltatom, addigra már félig idegösszeroppanást kapok, hogy még romokban áll a konyha, én sem fürödtem meg, és mikor fogok aludni? Ja, és a kicsi fogzik, úgyhogy éjjel minimum 3-szor kelek.
A férjem segít ahogy tud, munka után. Ez kb. arra elég, hogy ő fürdeti az egyiket, én a másikat, végre eszik mindenki (mármint nekem és a férjemnek is sikerül), és bedobok egy mosást, de a teregetés már éjszakai program.
Szégyen, ha nem bírom? Mert én nem bírom... A napi adagom mióta ketten vannak, 2 energiaital, és 3 kávé. De már érzem, hogy túltoltam a koffeint.
Szia! Dehogy szégyen! Nekem is ilyen a korkulonbseg csak fel ev plusszal és hát sokszor én is nehez bírtam.
Valahogy össze kell hangolni őket. De.a játszón a kicsit sokszor kivettem kézbe vagy falevelekkel babralt a kocsiban, így elvolt. De hazafelé rendre csak az üres babakocsit toltam fel kézzel. .. vagy futva toltam,ez tetszett neki és a nagy bicozott.
Kaját rendelj, elég a picinek főzni bőven.
Egyébként hagyd mászni szabadon a kicsit veszelymentes övezetben, nem lesz semmi baja. A kislányt pedig próbáld bevonni Pl. Teregetesbe. A fiam simán kereste a zokni párokat vagy adta a csipeszt (ha nem kell akkor is, másnap lesz mit leszednie).
Remélem segítettem valamit! Nem irigyellek!!!! Gyors gyógyulást a batyadeknak!
A bátyádék nem tudnának egy babysittert fogadni legalább a délelőtti játszóterezésekhez?
Ez így nagyon sok neked, meg feltételezem, a kislány is már attól is túlpörög, hogy mindkét szülője beteg, ő pedig huzamosabb ideig távol van az otthonától.
Ez egy átmeneti időszak a ti családotokban is, de legnehezebb a kislány és az ő szülei életében. Ha lehetőséged van rá tarts ott a szülei közelében, egy életre szóló traumától védenéd meg.
Könnyíts az életeden, ez egy átmeneti időszak! Rendeld az ételt, fogadj takarítónőt heti 2-3x, pakolj fel pik-nik ételt és menjetek a játszótérre, sétálni -levegőn mindegyik elfárad, alszanak utána.
A két gyerek között egy normális korkülönbség, ha nektek lesz esetleg második és aki most 9 hónapos (sajátod) már 3 éves lesz majd őt is elküldenéd a nagyszülőkhöz tartósan? Ugye nem... Fel a fejjel, kibírod. Énekelj nekik sokat, mosolyogj mert azt szeretik. Ne érezze a kislány hogy egy megtűrt személy nálatok.
A lényeg, hogy mindenkinek élhető legyen a helyzet és a kislány közel lehessen a szüleihez.
Jobbulást a gyógyulóknak és minden jót nektek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!