Megbuktam mint anya? Hol ronthattam el szerintetek?
21 hónapos kisfiam és eddig annyira jó volt minden.. de úgy érzem már nem vagyok neki elég fontos.
Egyfolytába mamához akar menni, ha kérdezem eljössz-e velem ide-oda, nem nem, persze ha mamáról van szó akkor rögtön menne, és legrosszabb alig tudom hazarángatni, bár itthon már semmi baja nincs. De nem akarom minden nap oda vinni,lepasszolni.
Itthon vagyok vele akkor is én kapom a nyafit,a nyügit, a nem-et mindenre, bezzeg ha valamelyik mama jön át hozzánk akkor vidámság,nyugi, úgy érzem mintha csak engem akarna a falnak kergetni hogy mindenre nem-et mond, vagy ha ki merek menni a szobából akkor is üvölt .
Ma le se akart velem jönni sétálni, bezzeg tegnap mamával vígan lement.
Első unoka a családba, mindenki imádja aminek nagyon örülök is, de én imádom őt a legjobban és nagyon szarul esik hogy már nincs rám annyira szüksége.. este is apával akar olvasni,meg aludni mikor eddig velem szokott, komolyan megszakad a szívem.
Közbe meg ölel,puszilgat, de még is ha mókáról van szó akkor mást keres, én mintha csak arra lennék jó hogy kiszolgáljam őt étellel, meg ott üljek mellette .
Egyik ismerősöm ilyen korú gyereke mással nem is marad el, nálunk is volt 18 hónaposan szepa korszak nem hittem hogy hiányozni fog :(
Segítsetek, mi lehet a baj? Normális hogy úgy érzem mindenbe másodhegedűs lettem, pedig eddig én voltam neki a világ közepe?
válasza: válasza:Dehogy buktál meg.
Ez teljesen normális.
Ha belegondolsz, te non-stop vele vagy, a mama meg apa "újdonság", vele korlátozott időt tölthet. Te vagy a stabil pont, aki mindig ott van, ha kell.
Fog ez változni idővel. Ne legyél féltékeny senkire, és ne érezd magad rosszul ezért.
válasza: válasza:Tapasztalatból mondom, hogy meg fog ez változni. Fiam ugyan ilyen volt, első unoka, imádják, mama "elkényezteti" (na nem úgy hogy mindent ráhagy, inkább csak extra sok törődéssel de a nevelési elveinket tartja), fiam állandóan csak a mamával akart lenni, én meg adjak enni, tűrjem a hisztiket, szolgáljam ki, csak erre voltam jó. Ha anyuékkal mentünk valahova, rám egyáltalán nem hallgatott pedig ha anyuék nélkül voltunk szót fogadott, juj de rossz családi élményeim vannak... Aztán fordult a kocka valamikor 3 éves kora körül. Most lassan 5 és már jó ideje nem kell aggódnom a mama miatt. Én nagyon sokáig magamat hibáztattam, sok teendő volt mindig itthon, biztos keveset foglalkozom vele (pedig annyira nem), türelmesebbnek kellene lennem, engedékenyebbnek stb... annyit változtattam, hogy napközben próbáltam megcsinálni mindent amit kellett és este kicsit többet játszottam vele (de akkor ez sem segített egyébként csak a lelkiismeretemet javítottam vele).
Türelem, türelem, ezt tudom javasolni és továbbra is neveld úgy ahogy eddig.
válasza:Ugyan dehogy buktál meg! Ez teljesen normális, hidd el!
És még valami: ha komoly baja lenne (erős fájdalom, betegség miatt nagyon rossz közérzet), akkor (ha te is jelen vagy) kizárólag téged akarna, hidd el! Akkor kiderülne, hogy a lelke mélyén mégiscsak te vagy a legbiztosabb pont az életében!
Sikerült megnyugodnom,köszönöm pedig már síráson is túl vagyok.. :)
Detto így vagyok mint te utolsó, hogy próbálom megfogadni hogy türelemesebb leszek vele, meg házimunka megvárhat többet foglalkozok vele pedig tényleg sokat játszok vele, nincs is más választásom, ő nagyon szociális gyerek egyedül nem játszik el, persze ettől még nem változik ahogy írjátok hogy rám hárul a neheze, nekem kell fegyelmeznem,szabályoakt hoznom, míg ahogy szintén nagyon jól írtátok mamák agyba-főbe kényeztetik.
Talán anyósom az aki azért szab neki határokat,meg rászól dolgokért, nála szokott is hisztizni, amit anyum nem is ért hogy nála miért nem, persze ő mindent azt csinál amit a gyerek diktál.
De most ebédnél elbeszélgettem vele, mondta hogy akkor eljön velünk apjával délután, nem megy a mamához, mondtam hogy anya már nem is szomorú látod?
Na itt megint lett egy bűntudatom, hogy de jó most már érzelmileg is zsarolom a gyereket, szégyen..
Abból viszont lehet szaranya vagyok hogy nem állok készen őt elengedni. Tényeg féltékeny vagyok, szarul esik ha nem velem akar lenni,szarul esik mikor bömböl hogy haza kell jönni, szarul esik mikor anyumat öleli át hogy ne menjen haza, mikor ha én hagyom ott mamánál akkor tök boldogan küldi a puszit hogy mehetek..
Nem tudom ezt még feldolgozni ,erre miért nem készített fel senki hogy ilyen nehéz ez?
válasza: válasza:Egy ekkora gyereket miert kene elengedni? Es meghogy nincs mar rad szuksege, hat ne viccelj mar. Nem egy kamaszrol beszelsz hanem egy majdnem babarol. Es az erzelmi zsarolast tenyleg melloznem a helyedben...
Es termeszetesen nem buktal meg, semmi rossz nincs az egeszben, csak ahogy te megeled.
Az en gyerekem a masik veglet, ket es fel eves, itthon vagyok vele szuletese ota, egesz nap egyutt vagyunk altalaban es megis csak en vagyok jo mindig, mindenhol. Inkabb ul mellettem a konyhaban es nem csinal semmit, minthogy a szomszed szobaban eljatsszon.. nagyon szivesen cserelnek veled.
válasza:Nálunk nincs így szerencsére, De tettem is értem 5 éve mindig Vele vagyok, és nem az van, h en csak nevelem meg dolgozok otthon meg a háztartás. Nagyon ügyfelek rá, hogy velem élje meg a dolgokat ne mással. En tudatosan születésétől figyeltem erre én bele pusztulnék, ha más lenne neki a minden. Persze ez nagy meló, de megéri. Vidd el játszóházban, úszni, játékboltba kényeztesd amivel csak kéri, ne csak a kötelesség hárul jön rád a mamák meg a jófejek. Én akit ismerek az bizony úgy maradt és annak a mama a minden. A Te életedben Te legyél a főszereplő.
Nálunk havonta egyszer 2-3 órára elvan a mamakkal nagyon szereti de utána engem hív és kéri hozzák haza és én ennek nagyon örülök minden figyelmem szeretetem az övé, ezt érzi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!