Hogy próbáljátok az olyan ételt megetetni a kisgyerekkel, amit az egyik szülő nem szeret?

Nem kell túlbonyolítani.

Èn iszonyatosan válogatós vagyok, pl 1 féle leves van amit megeszek (de ha én csinálom abból nagyon ritkán eszek) és 1 amit el tudok készíteni...

A párom eszik munkában, a gyerek oviban. Amíg nem járt, addig oviból horduk neki az ebédet, hétvégèn meg csináltam valamit amit én is megeszek (amúgy hetekig elvagyok melegszendvicsen és péksütin).

Ovis kajànál sem problémázott hogy én miért nem eszek, "most nem kérek/nem vagyok éhes" és kész! Lazán megeszik olyanokat is amiknek én a szaguktól is majdnem hányok, nem válogat

Én pároddal értek egyet. Az anyukám igenis főzött többfélét, hogy én is egyek, és én is főzök többfélét, hogy a fiam egyen. Nincs összefüggés az én általam utált dolgok és a gyerek által nem fogyasztott dolgok között.

Én imádom pl a halat, a dinnyét, a kukoricát, a csirkemájat, füstölt kolbászt, stb és ezeket nem eszi a gyerek.

Számomra ehetetlen minősítése van a paradicsomlevesnek (szagát sem bírom), az epernek (hozzá sem érek, ha csak nem muszáj), savanyú uborkának (le sem ülök az asztalhoz, ha ott van a tányérom mellett), a pörköltféléket sem eszem meg, és ezek a gyerekem kedvencei.

Szóval ez nálunk úgy van, hogy van bmi kaja, amit a gyerek és az apja eszik meg, én meg főzök magamnak külön, vagy van bmi, amit én és párom eszünk meg, és a gyereknek főzök külön.

Nem fogom rákényszeríteni, hogy olyat egyen, amit nem szeret, én végigcsináltam nagymamánál, óvodában, és az eredménye csak az lett, hogy adott ételeknek a szagától, látványától is rosszul leszek.

Nem kell túlbonyolítani, ne parázz rá, és főként, ne kényszerítsd rá a gyerekre az adott ételt (ezzel csak az ellenkezőjét váltod ki).

Én is izgultam, mert nálunk én vagyok a válogatósabb, főzelékek és zöldségek közül alig eszek meg valamit, levesből szintén.

Én is azt akartam, hogy kicsit nyitottabb gyerekeim legyenek az új ízek iránt, így anyukám, anyósom és én is készítettem olyanokat, amiket én nem szeretek, de férjem igen és szerettem volna, ha a gyerek is megkóstolja majd.

Férjem mindenevő, a lányaink pedig nagyon apásak, így rögtön meg is kóstoltak/kóstolnak mindent, amit az apjuk evett/eszik. Valamire azt mondták, nem ízlik nekik, nem erőltettük tovább. Ugyanez volt a tökfőzelékkel is, pár hónappal később viszont újra megkóstolta a nagyobbik lányom, és azóta megeszi.

Ha valamit ettek, amit én nem szeretek, megkérdezték, miért nem eszek, annyit mondtam, hogy most nem vagyok éhes. De most már nagyobbak, megértik azt, hogy nem mindenki szereti ugyanazokat az ételeket, de attól ők még ehetik nyugodtan.

Minden gyereknek más az ízlése, ahogy az 5-ös válaszoló is írja, a mazsolával nálunk is ez a helyzet, az egyik szereti, a másik ki nem állhatja.

Valamint hirtelen változhat is, pl. egyik nap szereti a spagettit, másik nap már a szósz nem kell neki.

Elkészítem és mivel én eszek belőle, megkóstolja.

Aztán eldönti, ízlik-e neki, vagy sem.

De olyan nincs, hogy kóstolás nélkül rávágja, hogy ez "nem kell", mert apa-anya sem eszi.