Amelyik kisgyerekkel bugyután gagyog a szülő, az mind később tanul meg beszélni?

Ez már megint olyan álkérdés, hogy csak azt akarod hallani, hogy igen, te vagy a jó szülő, nem a sógornőd. Nem értem, tényleg nincs más, ami építhetné az önbizalmad.

Ettől függetlenül érdemes úgy beszélni a babával, mintha felnőtt lenne, nem megtanulni a babanyelvet.

A szülő, mikor olyan selyítve, irritálóan beszél a gyerekhez, az a gügyögés. A gagyogás az egy teljesen egészséges állomása kisgyerek beszédfejlődésének, ne keverjük össze ezt a két szót.

A vauvau-val, nínós autóval nincs semmi gond, ezek nincsenek eltorzítva, csak hangutánzó szavak. Ezzel van a gond:

"deje ide édesz kici kince anyájának, adok neted iszikát"

Na itt el vannak torzítva a szavak direkt, nem létező szóalakot használ (nincs olyan szó, h iszika) és még egy nyelvtanilag helytelen is van benne (anyája).

Azért a "még 2 éves se volt" az nem olyan kirívóan korai ám :)

De egyébként szerintem inkább a helyes beszéd rögzülésében van szerepe annak, hogy a szülő hogyan beszél a gyerekhez. Ez a "Timike isz?", hát ez valami borzalom.

Viszont érdekes módon az én fiam elég későn kezdett beszélni, kétéves elmúlt már, mire méltóztatott megszólalni, pedig én mindig normálisan beszéltem hozzá, de persze úgy, hogy ne legyen túl bonyolult, szóval igyekeztem rövid szavakkal, rövid mondatokkal kommunikálni vele, de nem hülye rövidítésekkel meg kifacsart szavakkal. De a fiam az a típus volt, aki az ég világon mindent megértett, csak beszélni nem volt kedve. Inkább csak gyűjtögette magában a szavakat, aztán egyszer csak elkezdte mondogatni őket, és két hónappal az első szava után már mondatokat mondott.