Mit csináljak 2,5 éves fiammal?

Tök természetes, lázad, próbálgatja a határait. Nagyjából minden szobatiszta gyermek tojik (szó szerint) a dologra, az anyja intelmeire egy időszakban. Most ezzel bosszant, főleg azért, mert lérja, hogy felbosszant téged. Nyugalom.

Ne bosszankodj, fapofával töröld föl, esetleg próbáld feltöröltetni vele, de ne billenj ki az egyensúlyodból!

Az én kisfiam is csinálta ezt egy ideig (kb. 2 hétig tartott), az elején még higgadtan fogadtam, aztán egyszer fordult velem elő olyan, hogy indulás előtt már az ajtóban álltunk, amikor még rákérdeztem, hogy nem kell-e pisilnie. Azt mondta, hogy nem kell, majd a szemembe nézett, és maga alá pisilt. Na, ott kikeltem magamból, de nem dohogás szinten, hanem szó szerint elgurult a gyógyszerem, a gyerekem látts, hogy nagyon készen vagyok, akkorra elfogyott a türelmem. Na, az volt az utolsó össze-visszapisilés. De addig higgadtan fogadtam a dolgot.

Szerintem tovább is tartott volna, ha rögtön felveszem a kesztyűt, akkor viszont érezte, hogy (mivel nem vagyok egy kiabálós fajta) végleg betelt a pohár.

Szval, a tanácsom az, hogy nyugodj meg, van ilyen, főleg a kisfiúk hajlamosak mindenfelé pisilni a szobatisztaság után egy ideig. Aztán már nem buli a dolog, és abbahagyják. Addig takaríts serényen!

Hát én biztos nem takarítanám fel, és nem hagynám szó nélkül.

Szerencsére a fiam soha nem csinált ilyet, de tuti megkapta volna a seggreverést (nem szoktam, de ez elég extrém viselkedés, hogy "kiérdemelje").

Ja, és minden esetben maga takarítaná fel. Nem mosolyogna, az biztos.

Dackorszak, az énhatárok keresése, éntudat kialakulása. Kinél kicsit előbb, kinél kicsit később jelentkezik, de mindig másfél - három és fél éves kor között valamikor (Néha már 12-13 hónaposan is.)

Sosem tudatos. A kisgyermekek először csak 4 évesen tesznek valamit tudatosan, de még 4 évesen is általában ritkán. 5 évesen már gyakoribb. De a dackorszak legkésőbb 3 és fél évesen abbamarad.

(Kivéve egyes, fogyatékkal élő gyermekek esetén, de ez elég ritka. Az akaratosság egyébként sokban eltér a dackorszak jellemzőitől, nem keverendő össze a kettő. Egész más a dackorszakban jellemző akaratosság oka, mint pl 5 évesen.)

Fontos megélnie a gyermeknek, azonban fontos a megfelelő szülői reakció is. Idemásolom egy kolléga remek összefoglalóját, mi az ideális hozzáállás, felnőtt részről, a dackorszakos gyermekhez:

 ha lényegtelen dolgokat nem tiltunk meg;

 vagy úgy fogalmazunk, hogy a tiltás el is hagyható, például: "Tedd le a fényképezőgépet!" (Azt mondjuk, hogy mit csináljon, ne azt, hogy mit ne!);

 ha egy figyelmeztető mondattal lehetőséget adok, hogy a gyermek presztízsveszteség nélkül visszavonuljon. Önállóan, maga válassza az elvárt, helyes cselekvést. Például: "Az a papa tolla!";

 ha a szülő a tiltás, elvárás megfogalmazásakor nem saját akaratát, hatalmát állítja szembe, hanem arról beszél, hogy miért nem engedheti meg a gyereknek ezt vagy azt;

 nem szabad annak előfordulnia, hogy a szülő naponta szemrehányásokkal árassza el a gyereket, de közben hagyja, hogy a gyerek tovább csinálja a tiltott dolgot;

 ha a szülői következetesség megértéssel, belátással párosul, s emellett a gyermek megfelelő önállósághoz jut abban, amiben lehet, a szembeszállás gyengül, helyébe együttműködés lép.

Ellenkező esetben a dackorszak tartóssá válhat, vagy egyre nagyobb erővel vissza-visszatér.

1. Utasításokat ne általánosságban adjunk (például ne rosszalkodj), hanem fogalmazzuk meg, mit várunk.

2. A személyes példa a legösztönzőbb hatású.

3. Legyünk következetesek abban, amit kívánunk tőle.

4. Bármennyire kicsi a gyermek, mindig ismerjük be, ha hibáztunk.