Mit csináljak a 3,5 éves fiammal? Már nem bírom.

Ha a kicsi alszik foglalkozol vele, tehát mondjuk napi egy órát? :(

Valószínűleg több figyelemre vágyik, és érzi hogy a kistesó az oka az "elhanyagolásnak", mindemellé még egy kis dackorszak is párosul.

Apa hazajön-kezdődik újra a hiszti-és akkor van közös program, játék?

igen, az enyémek 3 és 1,5 évesek. Most így 1,5 év környékén megtanult az öcsi harapni. Kezdi nem hagyni magát és megmondom őszintén, nem avatkozok közbe. Ha nem sír senki, akkor nem reagálok (nekem innen indult a gond, véletlenül megütötte játékkal újszülöttként, megijedtem, után a aszemét nyomkodta hónapokig, ha a közelébe került...). Ez bejött úgy, ahogy amúgy, de azt várom, hogy a kisebb visszaadja, megvédje már magát, mert ha én avatkozok bele, akkor azonnal annál jobban.

Meg az i sbejött valamennyire, hogy a kicsit is leszidtam, már nem tudom miért először. A nagyobb látszott, hogy figyel. Pl. ha a kisebb beront a lakásba cipővel, a nagyobb hozza vissza, hogy nem nem le kell venni a cipőt. Együtt szoktam őket ledorgálni a kupiért stb stb. Nagyon sokat javult, én lettem a közellenség :D

Kinövik majd, és majd lesz újabb és ahogy a gyerekorvos fogalmazott - kialakul a dac-szövettség a szülők ellen :)

Magad miatt először szerintem abba törődj bele, hogy ez még egy évig minimum így lesz. Utána sokkal pozitívabb ötleteid lesznek, hogy add meg mind a kettőnek, amit szeretne. De, ez így marad még egy ideig sajnos, ezt fontos megérteni.

Szerintem azt kellene tenned, hogy a nagyibbik testvért állandoan foglalkoztasd, elsösorban a kistestvérrel kapcsolatos tevéklenységgel,öt kérd meg, ezt , vagy amazt odavigye, vagy játékot ( a sajátját is ) kölcsön adja a kistesonak.És kelts olyan hangulatot, hogy a nagyobbik bűszke legyen rá, hogy neki már feladatot is adhatsz. Amikor csak teheted, vásárolj mindkettönek egyszerre, pl két egyforma kis nadrágot,persze más mérettel . Mutass rá gyakran a kettejűk közötti kűlömbségre, probáld megértetni,

hogy Te mindkettöjűket egyformán szereted, de a kicsivel több gond van, ezért neki is kell segtenie.

Légy határozott, ha bűntetned kell,de ahányszor csak alkalom van rá, dicsérd,jutalmazd.

Én pedig úgy oldottam meg, hogy mindig megöleltem a kisfiam, amikor bántotta a kislányomat. Közöttük is pici a korkülönbség, még a kisfiam is pici volt, amikor hugija született. Nem vártam el Tőle semmit, tudtam, hogy nekem kell mindent megtanítanom Neki. Rengeteget olvastam a második várandósságom alatt a témában: tudtam, hogy nem jön azonnal a testvéri szeretet, nem lehet elvárni Tőle, hogy szeresse a húgát. Meg kell tanítani szeretni, szeretettel közeledni Hozzá. Amikor a kislányom elkezdett mászni, és veszélyeztetni kezdte a kisfiam intim szféráját, tönkrezúzta a játékait stb. a fiam természetes módon tombolt, bántani akarta. Volt, hogy csúnyán megütötte, belerúgott stb. Persze, nem engedtem, dühös is voltam, de akkor is tudtam, hogy a legjobban a kisfiam szenved ebben a helyzetben, Ő érzi úgy, hogy egy betolakodó veszélyeztetni a családban elfoglalt pozícióját, elveszi az anyukáját stb. Én büntetés és a hangom felemelése helyett megöleltem az ilyen durva esetekben a kisfiamat. Sokszor éreztem, ahogy a megfeszült kis teste elernyed az ölelésemben, mert tudta, hogy rosszat tett, de fogalma sem volt, hogyan hozhatná helyre, meg hogy egyáltalán mi a helyes viselkedés.

Én nem büntetném a kérdező helyében. Amikor anno leguggoltam és megöleltem a kisfiam, mindig elmondtam Neki nyugodt hangon, hogy mit szeretnék, hogy hogyan viselkedjen, mit ne tegyen, helyette mit tegyen. Kutyakemény időszak volt, kábé két hónapig szabályos veszélyt jelentette a kisfiam a kislányomra, aztán kezdett csillapodni a helyzet. Szerintem jól tettem, hogy nem büntettem, helyette belehelyezkedtem a "cipőjébe", és elképzeltem, vajon hogyan érezheti magát és mennyire szenvedhet.

Kérdező! Ez a nehezebbik út, amit én választottam, vért izzadtam, de megérte. Most már nagyok: a kisfiam 4,5 éves, a kislányom mindjárt 3. Imádják egymást, a kisfiam él-hal a húgáért, persze, visszafelé is igaz😊

Tanítsd meg szeretni a nagyobb gyermeked! És szeress Te is, a példa a legerősebb, abból tanul a legtöbbet! Neked nagyon nehéz lesz, hinned kell a saját erődben, türelmedben!

Ne görcsölj! Ahogy írod, elég figyelmet adsz a nagyobb gyermekednek, ne ebben keresd a hibát! A hiba talán a reakciódban van: ő szenved a legjobban, óriási empátiára van szüksége!