Rossz hatással lehet a kapcsolatunkra 6 éves fiammal, ha elsírom magam ha rondán beszél velem v. csúnyán viselkedik?

"Ne lássa,hogy gyenge vagy."

A szülő is ember, kár fenntartani azt az illúziót, hogy ő a tökéletes vezér.

Szerintem az nem baj, ha làtja hogy sìrsz, emberek vagyunk, vannak érzelmi reakcióink, nem baj, ha valaki megtanulja ezeket elfogadni, esetleg kimutatni az érzelmeit. Nem kell mindig erősnek làtszani. Annàl nagyobb baj viszont, hogy miatta sìrsz, és őt ez nem érdekli. Messze még a kamasz kor, de ezek szerint màr most nem sok tekintélyed van előtte. Ez ìgy nem lesz jó.

Nàlunk pl. nem titok, ha valaki szomorú, mérges, őrül, csalódott, stb.

Szerintem nem attól lesz tekintélye egy anyának, ha soha nem sír a gyerek előtt, amikor az megbántja. Sőt, ha másképp teszem fel a kérdést, miért lenne jobb, ha csak azért nem beszélne csúnyán az anyjával, mert akkor nem kap édességet, nem nézhet TV-t, stb.? Inkább azért ne bezséljen csúnyán, hogy ne bántsa meg (sem őt, sem mást). A gyerekek nem hülyék, ha "erősnek" mutatjuk magunkat minden helyzetben, miközben nem vagyunk azok, a hamisságunk sokkal rosszabb reakciókat válthat ki belőlük (több bizonytalanságot), mitn az igazság: sírok, mert nagyon megbántottál azzal, amit mondtál.

Persze vannak helyzetek, amikor erősnek kell maradnunk és küzdeni kell, pl. a gyerek betegsége esetén nem sírhatunk kétségbeesve éjjel-nappal előtte, hanem bizakodónak kell lennünk (de nem csak akkor, ha a gyerek lát minket!), viszont a durva bánásmódnak természetes következménye az, hogy akivel így bánnak, az szomorú lesz, nem baj, ha ezt megtanulja. És ezen nem múlhat a tekintély.

Ez nem arról szól, hogy ne lehetnének a felnőttnek érzelmei, meg hogy erősnek kell látszani mindig. De nehogy már egy felnőtt elsírja magát, mert egy kisgyerek csúnyábban szólt hozzá. Ez szerintem nem normális.

Ő a gyereked, ráadásul kisgyerek, nem a pasid, hogy megsértődj rá, ha csúnyán beszél veled.