Szerintetek miért viselkedik így velem a kisfiam? Úgy el vagyok keseredve.
16 hónapos. Igyekszem sokat foglalkozni vele, sokat játszunk, olvasunk, sétálunk, emellett próbálom sokat közösségbe vinni, illetve olyan helyre ahol jöhet-mehet, mozoghat, hagyom önállóan is játszani, úgy érzem ezt mind nagyon igényli.
Viszont az az érzésem van, hogy mintha nem kötődne úgy hozzám, mint más kisgyerekeknél látom, vagy más anyukák mesélik, hogy el sem tudnak mozdulni a babájuk mellől....
Első furcsaság, hogy a környezetünkben mindenkit (apát, mamát, nagypapát, nagybácsit, unokatesót, de még az alvós plüss állatkáját is stb..) megnevez ha máshogy nem a saját kis nyelvén, kivéve engem. Nem hív sehogyan. Nem arról van szó, hogy nem mondja ki, hogy anya, hiszen talán az "ny" betűt még kis sem tudja ejteni, hanem semmit nem mond rám, mindenki másra igen,
Ugyan ez a helyzet azzal kapcsolatban, hogy ha dolgozik apa, akkor őt keresi. Ha mama vigyáz rá, és elmegy, akkor utána őt is keresi ugyanígy... ha én megyek el itthonról és hagyom másra, engem nem keres. (Nem szoktam hosszú időre elmenni, de mondjuk viszonylag gyakori, hogy elmegyek bevásárolni, addig az apja vigyáz rá, és hasonlók).
Ha társaságba megyünk, mondjuk egy baba-mama klubba, játszóházba, akkor sem történik olyan, hogy megilletődve hozzám bújik mint más gyerek, hanem mintha ott sem lennék jön-megy, játszik, néha odajön hozzám.
Úgy el vagyok már keseredve, hogy nem kötődik hozzám eléggé...
válasza:Pedig kötődik. :) Nagyon is. Nekem két gyerkőcöm van, egy lány, őt sosem érdekelte, ha nem voltam otthon, ( én sem jártam soha el, csak nagy ritkán) , nem bújós, mindenki mást is szeret nagyon, Annyi látszott, hogy ha baja van, vagy félt valamitől, megütötte magát stb. Akkor hozzám jött. Amikor a kistesót szültem sem hiányolt.. De látszik, hogy szeret, és már az oviban is mindig azt mondta, hogy hiányzik anya.. ( nem apa...), majd később is mindig én vagyok a biztos menedék, hozzám bújik ha baj van, ha valami baja van.
De sosem volt ez a nagyon bújós.
Lett egy fiam, na ő egy igazi kullancs :D baba korától én vagyok az egyedüli, a minden. Most 4,5 éves, és le sem lehet vakarni. Minden éjjel átjön hozzám, mert hiányzok neki. Én.. nem az apja...
A lányom sosem jött át, ő nem bújós...
Hidd el, hogy szeret téged. Csak nem bújással fejezi ki. :)
válasza: válasza:Amit leírtál az egy teljesen egszséges kötődés
Nyugodj meg, ez a legjobb. A youtubon van egy előadás Ranschurg Jenőtől a kötődési formkról, nézd meg. :)
válasza:Ne aggódj, hanem örülj neki, ez a lehető legjobb verzió. A többi szereplő az életében nem állandó (az apja gondolom napközben dolgozik, rokonokkal se egész nap van együtt). Téged biztos pontnak tekint, ezért nem olyan nagy esemény, ha megjelensz/eltűnsz.
Másrészt vannak kevésbé bújós embertípusok, ez már gyerekkorban is megjelenhet. Ez nem jó vagy rossz, hanem típus kérdése. Anyám mesélte, hogy neki gyerekkorából vannak emlékei, hogy mennyire zavarták az ölelgetések, puszilgatástok, pedig nagyon szoros kapcsolata volt a szüleivel.
Én középutas lettem, nem zavar, de ha hosszabb ideig nincs testkontaktom senkivel, az se zavar. Apám meg bújós típus, így ha épp olyanom volt, vele kiélhettem magam.
A lányom is ilyesmi, másfél évesen hosszas könyörgések után ad egy puszit, mi meg maximum elkapni tudjuk, hogy adjunk neki. Nem igényli. Ha felkelés után émg kóma, akkor lehet kicsit ölben tartani, de utána már csak akadályozzuk a világ felfedezésében.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!