Akik több évig voltak otthon (min.5 évig) 2-3 gyerekkel nem fáradtak bele?
Hogy alakult utána az életetek?Visszamentetek dolgozni?vagy otthon maradtatok még pár évig (3 gyerekesek)?
Amit most érzek a magány, a fásultság, az unalom. Egyszerűen belefáradtam.
Vot más is hasonló helyzetben?
Amire még reagálni szeretnék:
Unalom szó: igen, nekem unalmas eljárni már századszorra Ringatóra, Kerekítőre és társaira. igen, unalamas századszorra Bogyó és Babócát olvasni, vagy fakockákból tornyot építeni. Ezt bevallom, felvállalom, h ennyi év után ezt már nem élvezem.
DE: megerőszakolom magam, mert tudom, h a gyereknek igenis jót tesz, ha minél többet vagyunk együtt, játszunk együtt. És probálom ezeket a tevékenységeket én is örömmel, élvezettel csinálni, de igen, nehéz évek vannak mögöttem és belefásultam, elfáradtam.
Továbbá, amin még megakadt a szemem a nem dolgozó anyakép.
Férjem anyja (anyósom) soha nem dolgozott, apósom orvos, így ő tartotta el a családot.
Férjemék hárman vannak testvérek, 2 lánytestvére van, és egyöntetüen azt nyilatkozzák, h az anyjuknak köszönhetik, h mind3-man ilyen sokra vitték.
Az, h délben meleg kajával várta őket suli után, volt ideje és energiája velük leülni tanulni és foglalkozni.
#20
Aki dolgozó nő, és nem kizárólag otthonülő feleség az intézményesített gyerekei mellett, az nem "bevágja eg yintézménybe"a gyerekeit.
Én vagyok a négy gyermekes szülő: szégyelld magad ezért az ocsmány megjegyzésért, kérdező! Annál kevés undorítóbb van, amikor a saját életviteled csak a másik anya pocskondiázásával tudod alátámasztani.
És még én normálisan beszéltem veled.
Nem is értem miért kell ezen összeveszni ezredjére is.
Úgy is 2 fél megállapodásán múlik az, hogy egy anya mikor megy vissza dolgozni, és csak is kizárólag őket érinti.
#22
Persze, persze ...
A nem dolgozó anyakép azt jelenti, hogy egy nőnek nincs más dolga az életben, mint nem dolgozni, de főzni egy tökfőzeléket, és emiatt vitték sokra a lányai. Akik ezzel a megjegyzésükkel értelemszerűen magyarázzák a saját, majdani nem dolgozásukat.
Számunkra kiemelten fontos, hogy azt a példát lássák gyermekeink, hogy anya ÉS apa is okos, karrierje van, és saját jogon létező személy. És ne azt a példát, hogy egy gyerek vállalás unatkozó zombit csinál anyuciból, akinek nem kell okosnak lennie, nem kell sokat tanulnia, minek neki karrier,elég, ha szül, és utána éldegélhet otthon 30 évig levest kavargatva.
Azt akarjuk, hogy ennél többre tartsák a nőket is, mert többre is valók.
S amíg ezen a bolygón millió nő viszi sokra anélkül, hogy az anyja otthon ülne, míg ők iskolában vannak és utána "foglalkozik velük", addig ez nem is probléma.
Tényleg szégyen, hogyan nyilatkozol a dolgozó anyákról.
Egyébként millió kutatás van rá: az anya otthon ülése nem befolyásolja a gyerekek majdani karrierjét vagy lelki békéjét. Ugyanis nem azon múlik.
Úgyhogy próbáld meg a saját életedet, amiben szétunod magad, magyarázni anélkül, hogy a dolgozó nőkre próbálnál sarat dobálni alattomos kis megjegyzésekkel, mert nem fog menni.
Most akkor én is idézek tőled:
"Miért hisztizel?" Úgy ahogy te szegény olaszországi lánynak megjegyezted.
nem egyálétalán nem nézem vagy alacsonyítom le a dolgozó anyákat, csak rávilágítottam arra, h attól még leszel jobb ember, anya, nő stb., h DOLGOZOL!, ha ez azzal jár, hogy a gyerek issza meg a levét. Minden tekintetben.
De csatlakozom, az olasz lányhoz, én is mentem.
#27
1,Nem írtam, hogy ki a jobb vagy ki nem. A te érvelési hibád: szalmabáb.
2, Nem, nem jár azzal, hogy hátrányt szenvednek gyermekeink, és te sem tettél ilyen kivételt az elején, ez szerecsenmosdatás.
3, Nem, nem írtam, hogy "mit hisztizel", egyetlen hozzászólásomban sem, ez HAZUGSÁG.
4, Te viszont leírtad, hogy "nem azért szültem őket, hogy bevágjam valami intézménybe".
Úgyis olvasol, nem kell válaszolj. A hozzászólásokban ott vannak a tények, te meg szégyelld magad. Az unalom mellett elfér az is, időd, az van rá.
Sziasztok!
Én végigolvastam a kommeneteket, de nem kell tényleg ennyire egymásnak menni.
Mindenki mást gondol, mást tart jónak, ennyi.
A kérdésre válaszolva: nekem 2 gyerekem és sajnos úgy alakult, h 3 év köztük a korkülönbség. Kevesebbet szerettünk volna. Amikor a nagy ovis lett, a kicsi akkor született, így 6 évig voltam otthon, és hasonlókat érzetem mint te. Értem amit írsz és én is átéltem.
És azt is megértem, h ikrekkel még pláne nehéz nekem is van ikres ismerősöm nem véletelnül lehet velük tovább gyesen lenni.
Mondjuk írtad, h nem jössz vissza (utolsóval ellentétben én ezt elhiszem, nálam is volt olyan, h egyszerűen annyira értelmetlenné vált a társalgás, h töröltem, vagy nem néztem vissza többet), ha mégis, láthatod, h nem vagy egyedül, kitartást.
Nem, mert a gyerek egy éves korától dolgozom heti háromszor 6 órában.
Miért?
Mert különben meghülyülök, meg a nyugdíjamnak is kell valamiből lennie.
Megtehetném, hogy ücsörgök és csak a gyerekkel foglalkozok, mert a férjem megkeres annyi, de kösz, inkább melózok, az feltölt, és legalább nem leszek idegbeteg, mint sok, már évek óta otthonlévő anyuka :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!