Akik több évig voltak otthon (min.5 évig) 2-3 gyerekkel nem fáradtak bele?

Bár én csak 4 évet voltam itthon és csak egy gyerekem van, de így is meg tudom érteni, hogy mit érzel.

Én azért voltam plusz 1 évet itthon, mert egyszerűen mindenki más dolgozott a családban és olyan munkaidejük volt-van, hogy nem tudtuk volna megoldani, hogy legyen valaki, aki elviszi a fiunkat az oviba, plusz itthon legyen vele, ha beteg és az első évben sajnos sokat volt beteg.

De pont emiatt nemcsak saját magunkra főztem, mostam, takarítottam, hanem a párom szüleinek is besegítettem ilyen módon, plusz a gyerek, a saját dolgaink, nem igazán jártam társaságba, gyakorlatilag a nap 24 órájában anya voltam és bármennyire is szeretem-imádom a fiamat, de belefásultam és belefáradtam.

De 4 év után sikerült megoldanunk, így újra dolgozni tudtam és hogy őszinte legyek nagyon örültem neki. Ha hazaérek a munkából és hétvégén így is sokat foglalkozom és szeretgetem a fiamat, de végre én is teszek bele a családi kasszába, emberek között vagyok, dolgozom, ahol elismerik a munkámat, úgyhogy én visszamentem és pont emiatt sem vállalnék több gyereket. Szerintem mindenki érzi, hogy mit bír, mire képes, én szégyen, nem szégyen, egy gyerek nevelésére vagyok "alkalmas", tehát nem is lesz több. De persze más okok is vannak, ami miatt nem vállalunk többet, a párom se szeretne többet. Úgy vagyunk vele, hogy annyi gyereket vállalunk, amennyit tisztességgel, becsülettel, megfelelő anyagi és érzelmi háttér mellett fel tudunk nevelni. Jelen esetben nálunk ez egynél kimerül.

Neked kitartást kívánok és ne szégyellj segítséget kérni. Férjed, nagyszülő, testvér, stb. És mindenképpen szánj időt magadra és arra, hogy kikapcsolódj! Ha pedig a legkisebb is ovis, akkor pedig menj vissza dolgozni. Akkor majd máshogy fogod érezni, mint most.

Természetesen visszamentem dolgozni: jó a munkahelyem, szeretem a munkám, az énképem része a szellemi kiteljesedés, és azt sem akarom, hogy a gyerekeim egy nem dolgozó nőképet lássanak. Ezért mentem vissza, és nem anyagi okokból.

Gyerekenként egy évig voltam velük, után home office+részmunkaidővel visszaálltam. A munkahelyem ennyit tudott tolerálni, én sem estem ki a rutinból és a munkafolyamatokból, protokollból stb.

Írod, unalom. Miért nem dolgozol? Mire jó elunni az életed? Valóban több szervezést igényel a dolgozó szülők gyerekének lenni, de nem lehet elfecsérelni az unatkozásra éveket-egy életet ... Intézményesített gyerekekkel otthon ülni az üres lakásban ... Miért?

Az önértékelésednek is jót tenne a munka, nem is unnád magad, kihasználnád az életed. Gondolom, a pénzt sem utasítod majd vissza, amit munkabérként kapsz. Ha szükség van rá, azért, ha nincs, akkor jó lesz a nyugdíj kiegészítésére majd.

Üdv,

egy 4 gyermekes

#5

Csak remélni tudom, hogy megérte ez neked, és azt is, hogy ez alatt az idő alatt a te nyugdíj-előtakarékosságodat is fizette a férjed.

Sajnos, a gyerekvállalás a legnagyobb szegénységi kockázat, és a nőket érinti, mert az ő nyugdíjuk lesz sokkal kevesebb, valamint ők esnek ki a munka világából, és kapnak sokkal rosszabbul fizető állásokat.

Tudom, mekkora a munkanélküliség Olaszországban, de azért lehet munkát találni, iskolát végezni, átképezni magad, stb. Nem kötözködöm, mielőtt valaki elkezdené, csak én ezt nem bírnám, amit te sem: nem csak idegileg, hanem a jövőre gyakorolt hatásai miatt sem, a levegőben lógás miatt sem.

#7

Kitalálom: te csak messziről láttál eddig családot és házasságot, ugye?

#9

A hatos vagyok. Hogy értettem a kérdést? Úgy, hogy megérte-e neked ennyi évig úgy kiesni a munkából, hogy lassan esélyed se legyen visszamenni. Megérte-e így országot váltani.

Ha a férjed ez idő alatt betette a sok millió forintot a nyugdíjszámládra vagy sokezer eurót, akkor remek. Ha nem így tett, akkor én azt nem vállaltam volna be.

Én vagyok a négy gyerekes hozzászóló, és tudod, mi nem hoztunk olyan döntéseket, amivel egyikünk is hátrányba került volna, vagy ne egyensúlyoztuk volna azt ki.

Eddig 3 európai országban kerestem állást, tudom, hogy milyen az. Ezért nem repülök vakra soha.