Ha anyagilag megtehetnétek, otthon maradnátok a gyerekkel 3 éves koráig?

Nem.

Én nagyon társasági ember vagyok, és már a gyerekem 1,5 éves korában majd megőrültem, hogy végre felnőtt társaságban is lehessek. Részmunkaidőben el is kezdtem dolgozni. (és nem, a barátnővel kávézás nem elég erre)

Ne érts félre, imádom a fiam, de nem kizárólag anya vagyok, hanem ember is, aki igényli más felnőtt emberek társaságát, ahol nem csak a pelenkázásról, meg a hozzátáplálásról beszélgetünk...

De barátnőm az a beállítottságú, aki már 5 éve nem dolgozik, és még 1 évet biztos nem fog (2 gyerek van). Ő bírja az otthon létet.

Mások vagyunk, mások az igényeink.

Nem.

Mi is kijöttünk volna valahogy még úgy is, hogy nem dolgozok, de adtunk egy esélyt a bölcsinek és nem bántam meg, a másik két gyereknél nem is volt már dilemma tárgya. Már mindhárman kamaszok, úgyhogy elmondhatom, hogy semmi kárt nem okozott bennük a bölcsis lét, viszont rengeteg előnye volt, nagyon szerettük.

Az enyéim között 2 év a korkülönbség, 4 évig voltam otthon velük, és ugyan anyagilag sem tehettük volna meg, hogy maradjak gyesen, de már vágytam is dolgozni. Visszamentem 8 órába, az meg a másik véglet volt, alig láttam őket, szenvedtünk mindannyian, pedig a munkámat szerettem. Most nemrég nagyot változott az életünk, elköltöztünk, jelenleg részmunkaidőben dolgozom, a kicsit délben elhozom az oviból, itthon alszik már, ez szinte minden szempontból ideális, kár, hogy a munka vacak. :) Amúgy eddig ez a felállás a legjobb nekünk.

Viszont ezt neked kell érezned. Van olyan nagycsaládos barátnőm, aki azt tervezi, hogy amíg az összes gyereke sulis nem lesz, otthon marad. Őt ez teszi boldoggá, és jól van ez így is.