Rossz anya vagyok? Én úgy érzem megbuktam, mint anya.
Van egy 2 éves rosszcsontom,akivel lassan már a lakásból sem fogok kilépni, mert annyira kezelhetetlen.
Legalábbis rám egyáltalán nem akar hallgatni,pedig pici kora óta következetesen nevelem, fegyelmezem ha kell,de mégsem vagyok elrettentő a számára.
Sehova nem járunk hétközben csak anyámékhoz, mert sehol nemtud a fiam viselkedni.
Még a boltba sem merem bevinni,de már játszótérre sem szívesen viszem.
Ugyanis bárhol képes megahisztit rendezni,ha éppen nem hagyom érvényesülni az akaratát.
Az az igazi földhözverős,visítós hiszti.
Vagy ha azt nem teszi, akkor engem üt és a hajamat tépi.
Anyáméktól 2 villamosmegállónyira lakunk,de kb 3x lenyom valami műsort míg oda érünk.
10 alkalomból kb 7x ilyen,3x meg tök normális.
Alapjáraton egy nagyon cuki,kedves,barátságos fiúcska és imádjuk egymást,de az akaratosságából nem akar visszavenni.
Már pici babaként is akaratos volt és csak egyre jobban az lesz ahogy növekszik.
Nem a nevelésében van a hiba,mert tényleg nem hagyunk rá semmi rosszaságot, ilyen az alap természete.
Az apjától jobban tart, mellette nem mer ekkora hisztiket csapni,ha mégis akkor hamar abbahagyja.
És itt jön a lényeg:
Nagyon rossz anyának érzem magam, mert szinte egész nap kiabálok vele.
Van hogy a kezére vagy a szájára csapok.
Nem nagyot,de mikor már semmi nem használ nála,akkor előfordul.
Bár ez sem igazán hatásos nála.
Tehetetlennek érzem magam.
Nemtudom mit találjak már ki,hogy hallgasson rám és befejezze ezt a mértéktelen hisztizést.
Tudom hogy ez is hozzátartozik a dackorszakhoz, de néha már nagyon sok ez nekem.
Hiába szólok rá 1000x is valamiért akkor is csinálja.
Anyuéknál sincs egy nyugodt percem sem,mert folyton rá kell figyelnem.
Elegem van hogy sehova nemtudok elmenni vele,mert folyton ömlik a víz rólam úgy megizzaszt, mert folyton vergődik valami miatt.
Ha hármasban megyünk valahova általában az is katasztrófa a végére.
Már lassan a házból sem lesz kedvünk igy kimenni.
Tudom hogy ő most fedezi fel a világot,hogy mindenre kíváncsi, minden érdekli.
Tudom hogy most feszegeti a határokat és hogy neki még nehéz megérteni hogy én miért akadályozom őt annyi mindenben.
Szóval talán nem is a fiammal ban a gond,hanem lehet hogy inkább velem.
Nincs elég türelmem már vagy nemtudom.
Nagyon rossz érzés tölt el miután kiabálok vele vagy ráütök a kiskezére.
Mégis annyira tehetetlennek érzem magam,hogy sajnos előfordul az ilyesmi.
Úgyérzem egy jó anya nem ilyen, egy jó anya tud türelmes lenni még egy ilyen habitusu gyerek mellett is.
Én mindig úgy gondoltam hogy bírka türelmem van,de mellette már sajnos nincs.
Reggeltől szinte este 6-7 óráig folyamatosan velem van,én figyelek rá.
Aztán már alvásig az apjával együtt,de olyankor is szinte mindig rajtam csimpaszkodik.
Egyébként imádjuk egymást a fiammal,de ezeket a helyzeteket nemtudom megfelelően kezelni.
Lehet hogy az is baj hogy nemtudok magamra időt szakítani.
Mióta megszületett én még sehol nem voltam nélküle a bolton kívül.
Ti hogy élitek meg az anyaságot, ha ilyen nehezen kezelhető gyereketek van?
válasza:Nekem is két évesem van. Huhh, nekem ez annyira fura , hogy nem mentek sehova, lehet , hogy azért is alakult ez ki nála, mert kevés neki az inger.
Szocializáció kellene, és gyerektársaság.
Nem tudom, de én nagyon szerencsés vagyok, az én két éves fiam egy álom gyerek. Valószínű, annak köszönhetően, hogy mi hat hónapos korától heti háromszor járunk több órára gyerektársaságba, és ezeken kívül szinte majdnem minden nap találkozunk gyerekes barátnőkkel. Pedig aztán nekem senkim sincs , egyedül vagyok a picivel, ráadásul külföldön tehát még család, és rokon sincs. Így kénytelen voltam keresni a társaságot. Szerintem ez miatt hogy megvan az inger ez miatt nálunk teljesen kezelhető a pici.
Persze vannak napok mikor egész nap otthon vagyunk de ez ritka ez olyan heti egy alkalom. Például a mai nap ilyen volt, csak a környékre mentünk sétálni, meg a boltba. Ilyenkor meg is látszik rajta , ilyenkor ő is türelmetlenebb.
Ki kellene próbálnod, hogy hordod, mindig menjetek valahova, muszáj lekötni. Egy két éves gyerek jó , hogy ilyen ha egész nap bent ül a lakásban, ezt nem szabad.
Ráadásul Magyarországon még az idő is jó, nyugodtan tudtok menni kirándulni. Annyi, de annyi mindent lehet csinálni, és hidd el , hogy a gyerek is visszavesz majd a hisztiből, ha le van foglalva az agya.
Köszönöm mindenkinek az eddigi hozzászólásokat.
Kifejtem bővebben a problémát.
Nem ütök mindenért a gyerekre.
Olyanokért szoktam mint,nyúlkál az áramhoz, harap engem, harapja/megüti a hugom fiát, földhöz /másokhoz vág tárgyakat, szájába tesz olyat amit nem szabad.
Mindezeket többszöri rászólni után is csinálja,ezért ütök a kezére/szájára.
Egyébként szinte meg sem érzi,nem vagyok elmebeteg.
Hiszti változó hogy épp miért van.
Van ha,villamoson nem akar kapaszkodni, ha nem akar leszállni,ha más gyerek játékát nem kapja meg,ha nem hagyom az úttesten motorozni,ha nem akarja hogy fogjam a kezét stb,stb.
Szóval ha nem engedem amit ő épp kitalált magának.
Elszoktam magyarázni neki,hogy mit miért nem szabad.
Van amit ért,de úgy látom hogy még nem mindent ért 100 százalékosan.
Még nem beszél.
Halandzsázik csak.
Pár szó van amit mond,mert azok fontosak neki.
-autó=ábú
-innivaló=nyam-nyam
-labda=ave
-minden állat=ci-ci
Ja és mondja hogy pápá.
Mutogatással is 100 százalékosan megérteti magát.
Csak nagyon ritkán szoktunk veszekedni az apjával és akkor sem túl hangosan,inkább vitázni szoktunk néha.
Tőlünk nem lát agressziót.
Egyébként már jóval azelőtt verekedett,mielőtt én rávetemedtem arra hogy néha picit odacsapok.
Autizmus gyanúja felmerült bennem másfél éves kora után,de azóta nagyon sokat javult a viselkedése igy elvetettem a gondolatot.
Egyébként épp egy oltás után lettek a durva dühkitörések.
Lehet hogy nincs összefüggés, de kicsit fura.
Nagyon barátságos, kedves kisfiú.
Mindenkit puszilgat, ölelget.
Kommunikál a felnőttekkel is.
Szerintem nincs vele semmi baj azon kívül, hogy nagyon kényes.
Velem van a baj,mert már nem vagyok elég türelmes vele.
Tudom hogy túl sokat vagyunk együtt, de nem szívesen hagyom másra a gyereket,mert féltem nagyon.
Bölcsibe is azért nem adom, mert félek hogy a viselkedésével kiakasztaná a gondozókat és ne adj isten kezet emelnének rá.
Mivel még nem beszél igy én nem is tudnék róla.
Ráadásul még olyan pici,nem szeretném hogy mások neveljék helyettem.
Magammal kellene kezdeni valamit, hogy picit türelmesebb legyek.
Sosem volt jellemző rám az effajta viselkedés.
Én soha nem voltam ordibálós típus.
A tesómra is rászóltam ha rákiabált az unokaöcsémre vagy a kezére ütött, erre most pont ugyanazt teszem.
#11 anyáékhoz viszem szinte mindennap kb 2 hetes korától.
Ott vannak a hugomék is, akinek a fia most 3 és fél éves.
Nagyon jól érzik magukat együtt.
Az igaz hogy vágyik más gyerekek társaságára is,mert mutatja.
Úton-útfélen megállítja a gyerekeket, ölelkezik, puszilkózik.
Délutánonként elszoktuk vinni az apjával motorozni,bár nem mindennap.
Hétvégente mindig szervezünk valami programot.
Néha viszem játszótérre is,de ha rosszalkodik akkor hamar véget ér a buli.
Valamelyik hozzászóló kérdezte hogy szoktunk e játszani.
Igen,labdázunk, építőzünk, rajzolunk.
Imádjuk egymást,rengeteg puszit, ölelést kapok tőle.
Nincsenek lelki problémák.
válasza:Probald azt ki , h 2* elmagyarazod , h miert nem szabad azt tenni amit epp tesz. Ha ujra azt csinalja vedd fel vidd mas helyisegbe vagy az udvarra es tereld el a figyelmet , adj olyan jatekot a kezebe amivel szeret jatszani. Nem egybol fog mukodni a josag de par napig erdemes kiprobalni. Ha mar 1-2 percig nem jut eszebe rosszalkodni dicserd meg , jutalmazd.
Ha a figyelem eltereles nem mukodik ultesd le vhova( kuszob, lepcso stb) es mond neki , h most 2 percig (mindig amennyi idos annyi percig) itt ulsz mert nem fogadtal szot. Ha nem hisztizel , ugyes leszel mehetsz jatszani. Tuti vegig hisztizi azt a 2 percet de ilyenkor ne figyelj ra csak arra , h ne menjen el es ne jatszon a bunti alatt. Termeszetesen ha probalkozik vissza kell ultetni es ujra szamlalodik a 2 perc. Ha letelt az ido es meg megy a hiszti vedd az oledbe es mond el neki , ha nem hagyja abba ujra vissza kell ulnie.
En unokaocsemre vigyaztam 2 hetig O is ugyanilyen temperamentumu volt es mikor jott az anyja erte teljesen ki volt cserelve. Ugyes , szofogado gyerek lett. Csak ugye az anyja nem ugy csinlta mint en es ujra a fejere nott.😕
válasza: válasza:A leírásodból szerintem lehet következtetni figyelemzavarra, autizmusra (bár ez még nem mutatható ki ennyi idősen.) De ne legyen igazam, nem vészmadaraskodni akarok! Az biztos, hogy ha foglalkozol vele, ez a viselkedés ennyi idősen nem "normális". Ha a helyedben lennék, nem otthon kísérleteznék vele, hanem elvinném a megfelelő szakemberhez. Neten nézz utána hova kellene vinni. Pl a tsmt torna nagyon jó a hiperaktív, figyelemzavaros gyerekeknél.
Ha időben el van kezdve bármilyen módszer, sokat segíthet.
És nem azt mondom, hogy beteg, ettől lehet teljes életet élni, pont ezért kell időben felfedezni, hogy mi a az oka az ilyen viselkedésnek. Az biztos, hogy ez nem a dackorszaktól van.
Ismerősöm pl ennyi idős korában sehova nem járt a fiával, mert pont ilyen kezelhetetlen volt. Ő autista, már iskolás azóta. Nem azt mondom, hogy nálatok is ez van.
válasza:A leírásból a saját gyerekemre ismertem. Nálunk is másfélevesen volt a legdurvább, majd javult. Most 3 múlt, magából teljesen kikelve tud üvölteni, kb egy hónapja rá sem ismerek.
Alacsony az ingerküszöbe, mások szerint csak hisztis, de ez nem hiszti,ilyeneknek nem kellene kiváltania, főleg nem ilyen mértékben.
Egyébként csodás gyerek, sír, ha rossz dolog történik valakivel, megvígasztalja, jószívű és ő is mindenkit ölelgetne vagy puszilgatna, de ezt nem csinálja a többi gyerek, illetve nem így.
Vidd el, nézesd meg. Ha van is valami, jobb korábban tudni, ha meg nincs, senkit nem érdekel, hogy egyszer elmentetek.
Ha már felmerült a gyanú benned, akkor megéri megnézetni.
Nem biztos, hogy autizmus, lehet kevert specifikus fejlődési zavar, idegrendszeri éretlenség, valami pszichés zavar, vagy akármi.
Gondolom látod, hogy értelmes e, akkor már nem lehet nagy gond.
Leírok még pár példát nálunk mik voltak:
Pl nem figyelt, ha valaki belépett a szobába, vagy sokat csípett és dobált tárgyakat idegességében, babakorában remegve üvöltött ökölbeszorított kézzel, ha valamitől ideges lett, késett a beszéde, most is sokat halandzsázik, furcsán artikulál, a ritmusérzéke nem az igazi, 3 évesen tanult meg ugrani, a hintázásnál sem kapja el valahogy a ritmust, nem tudja hajtani magától a rugós játékba is belezavarodik.
válasza:Felhívtam a korai fejlesztőt.
Jövőhéten felhívnak hogy melyik napon tudnak fogadni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!