Megbuktam mint anya, mint feleség?

Muszáj kiírnom magamból, mert kuss a nevem. Talán megoldást is kaphatok.

Férjem és én több, mint 5 éves közös multtal rendelkezünk. Akkoriban ismerkedtünk meg, mikor a fia született.

Szép szerelem a miénk, jó társak, barátok, testvérek vagyunk egymásnak. Az elejétől ismerem a fiát, imádtam őket. Vártam az újabb találkozókat, rengeteget játszottunk a kicsivel. Aztán, ahogy idősödött, úgy kezdte átvenni anyja idióta stílusát. Az anyukája alig foglalkozik vele. Most 5 éves már elmúlt. Már egy helyen lakunk férjemmel, apás hétvégén mindig itt van a gyerek is. És bennem egyre nagyobb és nagyobb a feszültség. Főleg most, hogy én is várandós vagyok.

Az el van várva tőlem, hogy enni adjak a gyereknek, míg apa alszik, meg foglalkozzak én vele addig. De persze, hát nem nézhetem semmibe, csak egy gyerek.... De az, hogy amikor elgurul a bogyó a gyereknél, és visszafelesel nekem, eszek és azt ne egyem meg mert az az övé, takarodj haza, ebben az ágyban nem alhatsz, mert ez apáé.... Dobálja szét a legókat, amit nekem kell utána összeszednem. Rászólok, flegmázik, vállát rángatva csapkodja az üveg ajtót, mégjobban dobálózik. Apa nem szól semmit, csak mikor már én is csapkodni kezdek. Olyankor egyből: a csapkodással mész valamire? Hát nem, de akkor neveld te, a te fiad,szóljál rá, mert engem rugdos, csíp, harab, megkérem, hogy ne bántsa a babát és csakazért is....

Konkrétan én ne próbáljam nevelni, de tűrjem el, hogy itt van 2 hetente. Soha nem ártottam neki, boltból mindig hoztam neki egy kis ezt, egy kis azt. Leültem vele játszani, elmentem vele a játszótérre, és mégis így bánik velem....

Mit tegyek? Nem tudok minden ilyen hétvégére programot kitalálni, nem aludhatok ezért.másért. Párommal beszélni erről lehetetlen. Mindig megígéri h jobban odafigyel, amit mondok, és következő alkalomnál kezdődik előlről az egész. Alapjáraton nem szoktunk veszekedni, de mikor ezek a hétvégék vannak, mindig összeveszünk....

Próbáltam ajánlani neki, hogy csak szombat vasárnap legyen itt, és mikor szabadideje van, menjen el érte oviba, de az nem jó.... Bármit.mondok az nem jó... Ne kérjek már ilyet, hogy ne hozza el....

Akkor.mit csináljak? Alkalomról alkalomra gyűlölöm meg a gyereket, és lassan lassan már az egész a kapcsolatunkra is teljesen rámegy....

Egyenlőre én ezért nem szeretnék elválni, de nem lesz más választásom? Egyedül maradok a saját gyerkőcömmel?

Olyan szépen indult, annyira aranyos kissrác volt... Mostmeg süt belőle a gonoszság velem szemben.

Azt nem gondolnám, hogy az anyja uszítja, deaz is benne van sajnos a kalapban.

Mit tehetnék? Mit? Nagyon türelmes ember vagyok, de ezt már nem bírom így sokáig... Már kezdem bánni, hogy akkor belementem egy olyan kapcsolatba, ahol már volt egy gyerek...

De hát olyan jól indul a 3-unk kapcsolata... ki a fene gondolta, hogy így fog alakulni? :/

Nem értem... :( És nem tudom mi lenne a helyes lépés.

Próbáltam a gyereknek is elmagyarázniy hogy nem jó, amit csinál, de lesem szarta.... Annál inkább csinálja.