Megbuktam mint anya, mint feleség?

Hol a fenébe van a férjed, mialatt Te a játszótérre viszed a gyereket, eteted és legózol vele?

Mi az hogy apa alszik, Te csináld?

A gyerekkel nem hogy az anyja nem foglalkozik, de az apja sem, ez erősen kihat a viselkedésére, magyarul NINCS NEVELVE A GYEREK.

Amit tehetsz, vagy a türelem, ami majd rózsát terem, vagy tényleg szándékosan más programot csinálsz, amikor apás nap van.

Wartburgnak igaza van, gyerekpszichológussal kellene beszélni.

Az nem megoldás, hogy más programot csinálsz, amikor nálatok van a gyerek, mert mi lesz, ha megszületik a sajátod, akkor nem mászkálhatsz el teljes hétvégékre.

Nagyon igazat adok annak, aki írta, hogy ezzel a szerencsétlen kisgyerekkel sem az anyja, sem az apja nem törődik, és ezért ilyen.

És hogy 5 év alatt észre kellett volna venned, hogy a férjed egy nagy határ sz...t ér, mint apa. Tehát nem kellett volna neked gyereket szülnöd ebbe a kapcsolatba.

De most már ezek elkésett tanácsok. És szerintem elég reménytelen a gyerekkel kínlódni. Vagy elfogadja, hogy nálatok viselkedni kell, vagy vége a házasságodnak.

Most szerintem a következőt tedd.

Ha vissza tudsz költözni szüleidhez, akkor költözz hozzájuk. Amíg csak terhes vagy, addig elég csak a láthatás idejére eltűnnöd. De a gyereked holmijait (kiságy, pelenkázó, babakocsi) oda vitesd és készülj arra, hogy ott leszel. A férjed jöhet látogatóba, persze a gyereke nélkül.

Jó esetben ez segít férjednek, hogy leessen a tantusz. Ha valóban akar változást, akkor nevelje meg a gyerekét.

Ha nem tudsz a szüleidhez költözni, akkor viszont mondd meg a férjednek, hogy a gyerek a legelső engedetlen pillanata után le lesz ordítva, sőt meg lesz pofozva. Vedd át az irányítást a gyerek felett, inkább legyen végig ordítozva a hétvége, de nehogy már rugdosson, meg csipkedjen téged! Ha a férjednek ez nem tetszik, rakd helyre őt is.

A szép szóból eddig nem értett. Ha a durva szóból ért, akkor még menthető a kapcsolat. Ha ebből sem ért, akkor bizony te is el kell, hogy menekülj ebből a házasságból és egyedül maradsz a gyerkőcöddel.

Amúgy ...hm... nekem is szöget ütött a fejembe, hogy anyuka 4 hónapos terhesen lelép egy másik pasival... A sztorit te ilyen tálalásban hallottad a férjedtől, de lehet, hogy ha a nő verzióját hallanánk, már nem is csodálkoznánk.

Külön pszichológiája van annak, hogy mi történik valakivel, amikor testvére születik. És neki most egy másik anyukától születik ráadásul.

Tanuljátok ki, hogyan lehet kiengesztelni őt, amiért "valaki kitúrja a helyéről" - mert ő most ezt éli meg.

25-re:

Bocs, hogy kicsit személyes vagyok, de pont mi is a második babát várjuk. A különbség annyi, hogy a mi fiunk 3 és fél éves, és mindkettőnek mi vagyunk az édesszülei.

Tehát nálunk nem ilyen zűrös a gyerek helyzete, de nyilván mi sem vagyunk tökéletes szülők.

Szóval, szerintem a testvér-féltékenység inkább majd akkor jön elő, amikor valóban látja, hogy ott a pici baba, és anyja a babával foglalkozik, nem ővele, a naggyal.

A mi gyerekünk is tud hisztizni, erős akarata van, és feleségemmel szemben szinte mindig kiharcolja, amit akar.

De ilyen rugdosások, bántalmazások nincsenek. Maximum szeleskedésből szaladgál, ugrabugrál és véletlen megüti a feleségem hasát. (És a szeleskedés részben az óvodai feszültség levezetése is lehet, mert az óvónők szerint a csoportban elég sok a nehezen kezelhető gyerek.)

Viszont időnként megsimogatja feleségem hasát, puszit ad rá. Beszélt arról, hogy a kistestvérének majd énekelni fog (szeret énekelni és szépen is tud). Igaz, ha elmondjuk neki, hogy anya akkor majd sokkal kevesebbet tud vele foglalkozni, akkor azt mondja, hogy akkor is anya fogja vele ezt is, azt is, amazt is csinálni.

Szóval én - saját tapasztalatom alapján - nem tudom a kérdező férje gyerekének viselkedését a testvér-féltékenységgel magyarázni. Annál inkább azzal, hogy anyja-apja születése óta tojik rá. És ezt nem hinném, hogy a kérdező rendbe tudja egymaga hozni, meg szerintem nem is az ő dolga.

Akkor látnám értelmét annak, amit 25-ös írt, ha apuka partner lenne a gyereknevelésben.

"most hogy neked is lesz, már kit érdekel, idegesít, gyűlölöd"

Nagyon torz szemüvegen át olvastad az eddigieket.

A gyerek rugdossa, csípi, harapja a kérdezőt. A hasában levő babát is bántja. A kérdező le van állítva, ha meg akarja rendszabályozni a gyereket, de az apja meg eltűr tőle mindent. Miközben egyébként nagy ívben tojik a SAJÁT gyerekére.

Nem csodálom, hogy a kérdezőnek elege lett a gyerekből és lassan a férjéből is.

Azzal egyetértek, hogy érdekes lenne meghallgatni, hogy a volt feleség hogyan mesélné el a szétválásuk folyamatát.