Nem tudom elfogadni magam, pedig még meg sincs a baba?
5 hónapos terhes vagyok. 174 cm vagyok és a terhességem előtt 56-57 kiló voltam. Csak vasárnap nem jártam fitness terembe és minden reggel futottam. 60 kiló életemben nem voltam korábban.
Egyfolytában azon kattogok, hogy oké, még most terhes vagyok, ez jó "ürügy" arra, hogy megváltozott a testem. De mi lesz, ha kint lesz a gyerek? Szinte rosszul vagyok a gondolattól, hogy a hasam vajon hogyan fog kinézni, mennyire fog például ráncosodni (tesóm 10 éve szült és még mindig nem tudott megszabadulni a ránctól, ő 54 kilóval esett teherbe, állítólag a vékonyabbakat viseli meg ilyen formában a terhesség jobban).
Teljesen gátlásos leszek -főleg a párom előtt- mire megszülöm a gyereket. Pedig ő mindig mondja, hogy teljesen érthető, hogy megváltozok. De nem érti, hogy én (sokat)változni nem akarok. Azt is szokta mondani, hogy miből gondolom, hogy úgy nem leszek vonzó, mert a változás nem is mindig rossz, meg utána megint megyek edzeni, stb. Azt már nem is meri mondani, hogy úgy is tetszeni fogok neki, mert rengetegszer mondtam neki, hogy azt sem tudja, hogyan fogok kinézni, ne mondja nekem előre, mert aztán tuti nem hiszem el, mivel mindenhogyan kizárt, hogy tetszem neki, magamnak sem fogok tetszeni valószínűleg.
Egyébként súlyban a legminimálisabbat változtam, szinte semmit, és nincs is óriási hasam, tehát nem az az "azonnal látszik" terhes vagyok. De nyilván még nőni fog és rettegek tőle, hogy milyen leszek. Ennyire még sosem voltam nem ura a testemnek. Nektek ez sosem jutott eszetekbe? Mivel győztétek le ezeket a teljesen megsemmisítő gondolatokat?
Leírtad magadnak a vàlaszt:
" hogy azt sem tudja, hogyan fogok kinézni, ne mondja nekem előre, mert aztán tuti nem hiszem el"
Egyèbkènt szerencsès vagy ès közelítsük meg így a dolgot! Rendben a terhessèg, nem hízol vágósúlyra, a baba is rendben van! De te már most azon rinyálsz, hogy jaj mi lesz VELED, ha megszületik a gyerek... A sztoriban a gyerekről egy qrva szó sem esik, pedig szülès után ő is ott lesz!
Újabb áldozata vagy a tökèletes vagyok szindrómának. Ès ezzel nem azt mondom, hogy engedd el magad ès fosd le a kinèzeted, de jelen pillanatban olyan dolgon gõrcsölcs, ami nem lètezik!
A helyedben a se..gemet vernèm a földhöz, hogy csak ennyi a problèmám, mert ettől sokkal több bajod/bajotok is lehetne...
Ez mind gyönyörű, utolsó, el is hiszem, hogy biztosan szuper érzés, de én nem csak neki akarok megfelelő lenni. Talán túl szigorú vagyok magamhoz, simán lehet hogy ez a baj. Azért jó olvasni, hogy más is érzett így, és sikerült visszaszereznie a korábbi alakját, esetleg még szuperebb lett.
Tegnap is bőgtem emiatt, anyukám szerint normális, ha terhesség alatt minden hülyeségen kiakadok akár ilyen mértékben, de nem tudom, nekem nagyon ekörül forog most ebben a pillanatban a gondolatom. Szeretném, ha a akkor is nagyon csinos lennék, amikor meglesz a baba :( Az is lehet, hogy genetika ez a has dolog ami a tesómnál is volt. Akkor meg tornázhatok annyit, amennyit szeretnék terhesség alatt és után, tök felesleges. Pedig azt sem szeretném, ha a párom pont azért hagyna el, mert sokat rinyálok és önbizalomhiányos leszek!
Egy korábbi hozzászólásra szeretnék még reagálni. Írta valaki, hogy miért nem vagyok azzal elégedett, hogy egészséges a gyerekem és kész. Természetesen nagyon örülök neki, hálás vagyok érte, hogy jól fejlődik. De ez hülyeség, amit írtál. Ha beteg lenne és én az alakomon aggódnék, akkor érteném, amit írtál. De az, hogy egészséges és engem ez a tudat nem vigasztal a testem változása szempontjából, szerintem hülyeség. Nyilván ha lenne nagyobb bajom, akkor máshogyan állnék a dolgokhoz, de nekem jelen pillanatban ez is nagy baj :(
Nem ezt szeretnè hallani...
De az se jó neki, ha megdicsèrik...
Hát, ember legyen a talpán, aki ezen eligazodik! Nem a mi tisztünk ez! Neki komoly bajai vannak!
Én megmondom az őszintét, hogy szoktam rá gondolni hogy fog kinézni a hasam, de már kétszer 20 körüli kilót leadtam és csak oldalról vannak fehér csíkok.
Ma lettünk 25 hetesek még mindig tartja magát a 2 kiló. Én ezt a dolgot megpróbálom úgy felfogni, hogy nem hízás, ha ráállok a mérlegre, akkor már nem csak magamat mérem. Írtad, hogy mozogtál előtte. Szerintem heti négyszer-ötször fél óra negyven perc simán belefér, ne erőltesd magad túl. Én így csinálom, jól érzem magam minden torna után. Főleg karizomzat és láb-fenék amit csinálok. Biciklizek is.
Ha ennyire félsz a hízástól , vagyis a szükségtelen hízástól, esetleg próbáld ki azt, hogy kihagyod a kenyeret, cukrot de ezt te is tudod. Ebédre egyél rendesen és az étkezéseid közt ne nassolj. Én legalábbis így csinálom. Uzsonnára és tízóraira nyers zöldséget szoktam felvágni. Telít és nem vagyok éhes tőle. Vacsorázni nem szoktam, de ez azért mert nem kívánom este az ételt. Általában készítek magamnak koffeinmentes cappucinót növényi tejjel. De mondom, ezt csak tanácsként írtam le, hátha ezzel tudtam neked segíteni.
A hasadra visszatérve: Katalin hercegnőnek sem volt tök lapos a hasa, ha megnézed a fotókat amik a szülés után készültek róla. Kell időt hagyni szerintem a regenerálódásra. Még én is nyilván előtte vagyok ennek a dolognak, de abban bízok, hogy mivel nem zabálok, fél éven belül csak vissza fog laposodni a hasam. Tudom nem könnyű, akinek fontos az alakja, mint neked is. Én már nem rugózok ezen ennyit. Vigyázok magamra mit eszek és mozgok, nem csokizok.
Ha súlyban meg minimálisat változtál eddig, akkor meg végképp ne aggódj. Elárulom neked, hogy vannak olyan nők, akik súlyban nem minimálisat változtak és mégis le tudtak fogyni. Úgyis rendeződni fog minden, ne aggódj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!