Tényleg gáz egy 3 évesnél idősebb gyereket oviba adni ha otthon vagyok a kistesóval?

"Gondolom nem véletlenül 3 éves korra tették az óvodába szoktatást"

Lejár a gyes és nincs már támogatás azért, hogy otthon legyenek, nyilván kell valami, ahol elhéderezik a gyerek az iskoláig. Érdekes külföldön bőven elég a gyerekeknek négy évesen a preschool.

Idézem

az előző előttit:

"Na, kedves utolsó, honnan veszed, hogy árt egy 3 évesnek az óvoda.

Gondolom nem véletlenül 3 éves korra tették az óvodába szoktatást.

A kötődés nem 3 éves korban alakul ki, hanem annak már jóval korábban ki kell alakulnia."

Nem azt írtam, hogy árt egy 3 évesnek az óvoda, hanem a LEGTÖBB három évesnek árt.

És onnan veszem, hogy óvodapedagógus vagyok.

2015 előtt még csak 5 éves kortól volt kötelező az óvodába járás Magyarországon -ettől függetlenül a többség már 3-4 évesen is járt-, de mint tudjuk, a törvényalkotás terén a szakembert gyakran felülbírálják, egyéb okokból -értem ez alatt a 3 éves kortól való kötelező óvodába járást 2015-től-, mégpedig pl politikai érdekből, vagy egy másik szakma (pl tanítóképzősök) érdekei/kényelmessége okán, vagy mikor épp mi miatt.

Pedig törvényileg iskola előkészítés sincsen - na ez viszont szakmailag reális törvénycikkely.

De pl a tanítók egy része azt hiszi, nyer vele, ha MINDEN 3 évest óvodába erőltetnek... Tévednek.

(Nyilván léteznek kompetens gyakorló tanítók is,

nem róluk szóltam.)

Szóval 3 évesen LEHET szakmai szempontból óvodába járni, de a többségük számára MÉG NEM indokolt ilyen életkorban.

Van egy kisebb hányada a 3 éveseknek, akik viszont imádnak bölcsibe, oviba járni -egyszóval gyermekközösségbe-, de ők vannak jóval kevesebben, ebben az életkorban.

A többiek nem csak nem szeretnek, de káros is az érzelmi biztonságukra nézve, és az érzelmi érésükre nézve is káros a gyermekközösség hacsak nem alkalomadtán.

FIGYELEM!:

A fő gond az óvodával, ha 3 évesek többségéről van szó: az anyától (apától) való több órás elszakadás!

Ami arra utal, hogy NEM óvodaérettek még!

Még fokozatos beszoktatás mellett is sokszor traumakánt élik meg sokan a mindennapos anyai távollétet, de legalábbis szorongásként sokuk! Akár vér szerinti az anya, akár nevelőanyukája van a 3 éves, oviba járó gyermeknek!

Kb 3 és fél évesen kezdenek óvoda éretté válni ők is, ekkor nagyjából a gyerekek közel fele óvoda érett,

de a többi még mindig nem!

Csak a 4. szülinap táján válik

a 90% / 95%-uk azzá!

És evvel semmi baj nincs! Ezek életkori sajátosságok, de van némi egyéni szórás e tekintetben tehát.

Tehát lehetni lehet oviba járni szakmai szemszögből nézve, csak a többségük számára NEM indokolt. A törvénykezés meg gyakran téved, és gondoljunk csak bele: rendszeresen felülírják! Egyszer fekete, másszor fehér, egyszer lila, másszor meg kék színűek az adott a törvénycikkelyek, képletesen szólva... Ugyanazon vonatkozásról mikor emígy, mikor amúgy törvénykeznek...

Ergo a törvény nem kőbe vésett igazság.

És nyilván egy nem egzakt tudomány esetén (de az egzaktak, mint pl matematika, fizika esetén is), pl a pedagógia, pszichológia esetén a szakemberek között is van vita. Hát még a törvényhozók és a pedagógusok között!

aki 3 éves gyermek viszont óvoda érett, őt nem érdemes visszatartani, így a kérdező gyermekét se, ha csak az ő leírásából indulunk ki, a gyermeke kapcsán. De ez a ritkább eset, hogy már 3 évesen óvoda érett valaki, és még az se 100%, hogy a kérdező gyereke óvoda érett. Csak a leírásából indulhatok ki, abból meg úgy sem tudhatunk meg minden idevágót.

"A kötődés nem 3 éves korban alakul ki, hanem annak már jóval korábban ki kell alakulnia."

Valamit nagyon félreértettél, kedves előző előtti.

Ennek semmi köze a kérdéshez. Ugyanis bár valóban normális esetben -és a legtöbb esetben- kialakul az anyához való kötődése a kisgyermeknek,

azonban én nem erről írtam.

Hanem arról, hogy az erős kötődése NEM SZŰNIK MEG a legtöbb 3 éves gyermeknek!

Olyannyira nem szűnik meg, hogy minimum szorong napról napra, még fokozatos beszoktatást követően is az óvodában, mivel nincs ott anyuja, se apukája órákig! eleinte még egyetlen órácskára se bírják ki.

Láttál te már toporzékoló három évest, aki hetekig ezt teszi kétségbe esetten, minden egyes nap? Megértem szegényt. Életkori sajátosságok miatt a LEGTÖBB ilyen korú

nem óvoda érett tehát, és kapaszkodik még anyukájába. Az ő hiánya kétségbe ejti őt legyen akármilyen hozzáértő a pedagógus.

(Kéretik a válaszomhoz hozzáolvasni a tegnapi válaszomat is, a teljes kép megértése végett.)

Bocsánat, valamiért a vesszőt a billentyűzet nem mindig érzékelte, én meg ne m vettem észre, csak most.

Egy mondatomat meg pontosítom:

"Hanem arról, hogy az erős kötődése NEM SZŰNIK MEG a legtöbb 3 éves gyermeknek!"

Ehhez hozzáteszem, hogy nyilván egészséges dolog a gyermek-szülő közötti kötődés, de életkorilag megállapítható, hogy milyen fokú és fajtájú kötődés tekinthető egészségesnek, "-tó, -ig".

A legtöbb kisgyermek kötődése a 4. szülinapja táján kezd engedni szélsőségességéből, de amíg előtte (relatíve) szélsőséges (értsd: egy órára sem tanácsos szülője nélkül lennie a legtöbb 3 évesnek, mert kétségbe esik,

hacsak nem az általa régóta megszokott nagyszülő stb jelenléte), az addig rendjén is való, mert életkori sajátosság.

Ami tehát nem jelenti azt, hogy minden 3 évesre jellemző, de azt igen, hogy a többségre jellemző.

Négy éves korra (vagy majdnem négy évesen) viszont minden átlagos kisgyermek képes fokozatosan közössége szokni, pár hét alatt, akár traumatizálástól mentesen.

(Aki mégsem, annak esete pszichés problémára utal, pl fogyatékra, gyakran érzelmi-akarati fogyatékra.)

Tehát a kötődés megmarad 4 évesen, 5, évesen is, meg 10 évesen is, akár felnőtt korra is megmaradhat -ez mind rendjén való-, de az érzelmileg egészségesen fejlődő gyermektől más és más kötődési szint tekinthető természetesnek - az életkorától függően!

Más 2-3 évesen, és más kötődési szint 4-5 évesen.

Kedves előző! Én vagyok az előző előtti, valamint az azelőtti válaszoló, és egyébként egyetértek abban, amit írtál.

Mint jeleztem, 2015-től kötelező 3 éves kortól, előtte meg csak 5 éves kortól volt.

Idézlek:

"És ezért csak a nagycsoport alól nem lehet felmentést kérni, mert az tényleg fontos. A többi meg nem."

Ez is pontosan így van.

Viszont az okokról, hogy miért lett kötelező 3-tól, arra csak érintőlegesen tértem ki, hogy mik lehetnek a háttérben, és továbbra is tartom, hogy sokféle oka lehet, többek között az általam felvázoltak.

Ezen felül az általad jelzett okok is bejátszhattak a törvényi döntésbe, jeleztem is itt korábban, hogy az általam sorolt okokon felül más is közrejátszhat.

Köszönöm kiegészítésed mindenesetre.

Egyébként Félig-meddig továbbra is megértem a 3 éves kori kötelezőséget, de félig továbbra se értek egyet evvel.

Azt megértem, hogy a 3-4 éves kori kötelezőség alól még így is ki lehet bújni, ha van kellő indok, és ezt jónak tartom.

Mégis számomra valahogy erőltetett, nyögvenyelős ez a megoldás, akárhogyan is belejátszhat az egyes roma közösségek szocializálásának szándéka.

Tudom, hogy nem egyszerű megoldást találni -többek között- erre, mégis lehetett volna összetettebb, és REÁLISABB megoldást erre, mert ezzel hiába nyer a legtöbb roma család, vagy legalábbis nyer is, meg adott esetben sajnos számukra is siettetett az óvodába járatás, a 3 évesek életkori sajátossága miatt...

Ugyanis, a fenti ellenében a legtöbb más 3 éves gyermek viszont EGYÉRTELMŰEN ÉS FŐKÉNT sajnos kárát látja a 3 éves kori kötelező óvodába járatásnak: sokáig szorong, toporzékol sok 3 éves (vagy magába fojtja egy részük, és akkor meg az a probléma), hogy "hol van anya, hol van anya", hetekig...

És hogy miért? Tegnap részletesen kifejtettem.

A lényege az, hogy mert csupán három éves korú.

És hozzátettem: nem minden 3 éves korú gyermek fogadja el nehezen a szülő távollétét, de a TÖBBSÉGE sajnos igen nehezen viseli,

és emiatt nem javasolt nekik az óvodába járás, szakmai szemmel.

De mivel kötelező, ezért a szülő dönt: keres-e értelmes indokot arra,

hogy ne járjon a 3 éves gyermeke,

vagy ráerőlteti 3 évesére,

ha kell, ha nem...

Utóbbit -az erőltetést- nem tartom jó ötletnek. Nagyon nem...

Kivéve azon keveseknek, akik már 3 évesen óvoda érettek. Vagy pl 3 és fél éves kor körül kedvezőbb ez a számarány, mint már tegnap említettem.

Pontosítok, így egyértelműbb:

18:22 és 18:37 voltam tegnap, valamint a mai 16:01 voltam, egy személyben.